A testsúlycsökkentés nehézségei – visszahízás okai
Kétségtelen, hogy nem könnyű feladatot vállal, aki testsúlyának csökkentésére szánja el magát. Gyors és tartós sikerélmény általában nehezen jön össze. Az elhízáshoz (obezitás) hasonló rizikófaktorok, a magas koleszterinszint, valamint a magas vérnyomás (hipertónia) kezelése esetében jóval egyszerűbb a helyzet, hiszen igen hatásos vérzsírcsökkentő- és vérnyomáscsökkentő gyógyszerek állnak rendelkezésünkre.
A koleszterinszintet csökkentő sztatin alapanyagú gyógyszerek belépésével még plusz 30% koleszterinszint-csökkenés érhető el, és a beteg már kb. két héten belül érzékelheti a laboratóriumi vizsgálat során, hogy például a magas, 70 mmol/l körüli koleszterinszintje mintegy 30%-kal, azaz az 5,0 mmol/l-es normálérték alá csökken.
A magas vérnyomás kezelésére adott gyógyszerek hatása már órákon, napokon belül érzékelhető, melyet a betegek nagy része saját vérnyomásmérő készülékkel is ellenőrizhet. Ezekben az esetekben tehát a kezelés eredménye hamar látszik, és ez erőt ad ahhoz, hogy a kezelést hosszú távon is fenntartsák. Az elhízottak testsúlyfeleslege általában évek, évtizedek alatt alakul ki, és amikor szembesülnek a problémával, akkor napok, hetek alatt akarnak tőle megszabadulni.
Diétázás
A diétázás nehézsége abban áll, hogy az esetek nagy részében fennálló fokozott éhség miatt naponta legalább 3-5-ször kell szembenézni a kísértésekkel és 1-1 hiba elég, hogy elveszítsék az elért eredményeket. Ezért nagyon fontos az akaraterő, amely feltétele a hosszú távú fogyásnak, hiszen 30%-os testsúlycsökkentést önmagában elérő gyógyszer nem áll rendelkezésre.
Kísértések
A diétával nap, mint nap, óráról-órára szembe kell nézni, kezdve a reggelitől a munka melletti ebédig, és főként az esténként farkaséhesen elénk kerülő, az esetek legnagyobb részében nagy mennyiségű vacsoráig Jártunkban-keltünkben ínycsiklandozó illatok, gusztusos élelmiszerek kihívásával találkozunk, nem beszélve a társasági összejövetelek vagy közös vacsorák evéskényszeréről, amelyet a társadalmi elvárások is befolyásolnak.
Számos más tényező is szerepet játszik abban, hogy a fogyókúrázók abbahagyják a diétát, amelyet sokan a szó szoros értelmében csak fogyókúrának tekintenek, amely azt jelenti, hogy kezdete és vége van, pedig ez az esetek nagy részében eredménytelen. A magyar nyelvben erősen meghonosodott „fogyókúra” szót mindinkább mással, pl. testsúlycsökkentéssel próbáljuk helyettesíteni, utalva arra, hogy általában életre szóló programról van szó.
A diétát abbahagyok magas aránya
A diéta abbahagyása attól is függ, hogy valaki magányosan, különböző forrásból szerzett ismeretekkel fogyókúrázik, vagy pedig orvos, vagy dietetikus segítségével és kontroll mellett diétázik. Több vizsgálat bizonyította, hogy azoknak, akik pl. orvosi diétás és/vagy gyógyszeres vizsgálatban vettek részt, 2-4 hetenkénti ellenőrzésekkel és csak diétát, illetve úgynevezett placebo (hatóanyag nélküli) tablettát kaptak, fél éven belül több, mint 50%-uk kivált a testsúlycsökkentő programból.
A magányosan fogyókúrázók jó része nem bírja néhány hétnél tovább; vagy megelégszik az addig elért eredménnyel; vagy ha eredménytelen, azért adja fel. A diétát abbahagyok aránya mindig nagyobb, ha nem kíséri életmódváltás és speciális, a testsúlycsökkenést elősegítő fizikai aktivitás, illetve szükség esetén kiegészítő gyógyszeres kezelés.
A visszahízás
Az elhízás természetéből adódóan, az elért testsúlycsökkenés nem marad fenn, ha visszatérünk a korábbi étkezési szokásainkhoz. Bizonyos fokú diétát – ha nem is olyan szigorút – továbbra is fenn kell tartani, hogy az energiabevitel és az energialeadás – az energiaszükségletnek megfelelően – egyensúlyban legyen.
Az emberek az idő múlásával – a korral járó energialeadás csökkenése miatt -, változatlan táplálkozás mellett évi 4-6 kg-ot is híznak. Ez a súlynövekedés még kifejezettebb, ha évről-évre egyre többet esznek. Sajnos a kor előrehaladtával a legtöbb funkciónk, így az alapanyagcserénk is csökken – ellentétben az étvággyal, ami nő. Az elhízás kezelésének elkedvetlenítő eredményeit kutatják azok a felmérések, amelyek a fogyókúrázók testsúlyának változásait mérték fel egy év múlva.
- A magányosan fogyókúrázóknak csak mintegy 5%-a tudja megtartani az elért testsúlycsökkenését, mintegy 95%-uk visszahízik eredeti súlyára vagy még magasabbra.
- Ha az egyénileg fogyókúrázók folyamatos, pl. dietetikusi segítséget vesznek igénybe, ez az arány javítható. 4000 fogyókúrázó egyén adatait követve 3 éven át a lecsökkent testsúlyt tartók aránya 19%-ra volt emelhető.
- Az orvos-dietetikusi háttérrel rendelkező intézeti kezelést is bekapcsoló felügyelet mellett ez az arány tovább javítható. (Hazánkban pl. a BM és a Szent Imre Kórházakban intézeti körülmények között kezelt betegeknél 1 év után ez az arány 15-30% volt. Sajnos 70%-uk még így is visszaesett, igaz, hogy nagy részük abbahagyta a diétát, nem járt vissza ellenőrzésekre.)
Az elhízás két kihívást is jelent: először csökkenteni a testsúlyt, aztán megtartani a kívánt testsúlycsökkenést. Mind a kettő egyformán fontos.
Szerző: Griffel Tibor
Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.