Fogyókúra tudástár

A testsúlycsökkentés nehézségei – visszahízás okai

Kétségtelen, hogy nem könnyű feladatot vállal, aki testsúlyá­nak csökkentésére szánja el magát. Gyors és tartós sikerél­mény általában nehezen jön össze. Az elhízáshoz (obezitás) hasonló rizikófaktorok, a magas koleszterinszint, valamint a magas vérnyomás (hipertónia) ke­zelése esetében jóval egyszerűbb a helyzet, hiszen igen ha­tásos vérzsírcsökkentő- és vérnyomáscsökkentő gyógysze­rek állnak rendelkezésünkre.

Mindkét rizikófaktornál szükséges bizonyos fokú életmód­váltás és diéta, melynek segítségével azonban a koleszterin­szintet és a vérnyomást is csak 5-15%-kal lehet csökkenteni.

A koleszterinszintet csökkentő sztatin alapanyagú gyógy­szerek belépésével még plusz 30% koleszterinszint-csökke­nés érhető el, és a beteg már kb. két héten belül érzékelheti a laboratóriumi vizsgálat során, hogy például a magas, 70 mmol/l körüli koleszterinszintje mintegy 30%-kal, azaz az 5,0 mmol/l-es normálérték alá csökken.

A magas vérnyomás kezelésére adott gyógyszerek ha­tása már órákon, napokon belül érzékelhető, melyet a betegek nagy része saját vérnyomásmérő készülékkel is ellenőrizhet. Ezekben az esetekben tehát a kezelés eredménye hamar látszik, és ez erőt ad ahhoz, hogy a kezelést hosszú távon is fenntartsák. Az elhízottak testsúlyfeleslege általában évek, évtizedek alatt alakul ki, és amikor szembesülnek a problémával, ak­kor napok, hetek alatt akarnak tőle megszabadulni.

Diétázás

A diétázás nehézsége abban áll, hogy az esetek nagy ré­szében fennálló fokozott éhség miatt naponta legalább 3-5-ször kell szembenézni a kísértésekkel és 1-1 hiba elég, hogy elveszítsék az elért eredményeket. Ezért nagyon fontos az akaraterő, amely feltétele a hosszú távú fogyásnak, hiszen 30%-os testsúlycsökkentést önmagában elérő gyógyszer nem áll rendelkezésre.

Kísértések

A diétával nap, mint nap, óráról-órára szembe kell nézni, kezdve a reggelitől a munka melletti ebédig, és főként az es­ténként farkaséhesen elénk kerülő, az esetek legnagyobb részében nagy mennyiségű vacsoráig Jártunkban-keltünkben ínycsiklandozó illatok, gusztusos élelmiszerek kihívásá­val találkozunk, nem beszélve a társasági összejövetelek vagy közös vacsorák evéskényszeréről, amelyet a társadal­mi elvárások is befolyásolnak.

Számos más tényező is szerepet játszik abban, hogy a fo­gyókúrázók abbahagyják a diétát, amelyet sokan a szó szo­ros értelmében csak fogyókúrának tekintenek, amely azt jelenti, hogy kezdete és vége van, pedig ez az esetek nagy részében eredménytelen. A magyar nyelvben erősen meghonosodott „fogyókúra” szót mindinkább mással, pl. testsúlycsökkentéssel pró­báljuk helyettesíteni, utalva arra, hogy általában életre szó­ló programról van szó.

A diétát abbahagyok magas aránya

A diéta abbahagyása attól is függ, hogy valaki magányosan, különböző forrásból szerzett ismeretekkel fogyókúrázik, vagy pedig orvos, vagy dietetikus segítségével és kontroll mellett diétázik. Több vizsgálat bizonyította, hogy azoknak, akik pl. orvosi diétás és/vagy gyógyszeres vizsgálatban vettek részt, 2-4 hetenkénti ellenőrzésekkel és csak diétát, illetve úgynevezett placebo (hatóanyag nélküli) tablettát kaptak, fél éven belül több, mint 50%-uk kivált a testsúlycsökkentő programból.

A magányosan fogyókúrázók jó része nem bírja néhány hét­nél tovább; vagy megelégszik az addig elért eredménnyel; vagy ha eredménytelen, azért adja fel. A diétát abbahagyok aránya mindig nagyobb, ha nem kíséri életmódváltás és speciális, a testsúlycsökkenést elő­segítő fizikai aktivitás, illetve szükség esetén kiegészítő gyógyszeres kezelés.

A visszahízás

Az elhízás természetéből adódóan, az elért testsúlycsök­kenés nem marad fenn, ha visszatérünk a korábbi étkezési szokásainkhoz. Bizonyos fokú diétát – ha nem is olyan szigorút – továbbra is fenn kell tartani, hogy az energiabevitel és az energiale­adás – az energiaszükségletnek megfelelően – egyensúly­ban legyen.

Az emberek az idő múlásával – a korral járó energia­leadás csökkenése miatt -, változatlan táplálkozás mellett évi 4-6 kg-ot is híznak. Ez a súlynövekedés még kifejezet­tebb, ha évről-évre egyre többet esznek. Sajnos a kor előre­haladtával a legtöbb funkciónk, így az alapanyagcserénk is csökken – ellentétben az étvággyal, ami nő. Az elhízás kezelésének elkedvetlenítő eredményeit kutat­ják azok a felmérések, amelyek a fogyókúrázók testsúlyának változásait mérték fel egy év múlva.

  • A magányosan fogyókúrázóknak csak mintegy 5%-a tudja megtartani az elért testsúlycsökkenését, mintegy 95%-uk visszahízik eredeti súlyára vagy még maga­sabbra.
  • Ha az egyénileg fogyókúrázók folyamatos, pl. dietetikusi segítséget vesznek igénybe, ez az arány javítható. 4000 fogyókúrázó egyén adatait követve 3 éven át a le­csökkent testsúlyt tartók aránya 19%-ra volt emelhető.
  • Az orvos-dietetikusi háttérrel rendelkező intézeti ke­zelést is bekapcsoló felügyelet mellett ez az arány to­vább javítható. (Hazánkban pl. a BM és a Szent Imre Kórházakban intézeti körülmények között kezelt be­tegeknél 1 év után ez az arány 15-30% volt. Sajnos 70%-uk még így is visszaesett, igaz, hogy nagy részük abbahagyta a diétát, nem járt vissza ellenőrzésekre.)

Az elhízás két kihívást is jelent: először csökkenteni a test­súlyt, aztán megtartani a kívánt testsúlycsökkenést. Mind a kettő egyformán fontos.