• gyermek
• székrekedés

Székrekedés gyermekkorban

A kisdedkorban jelentkező székrekedés nagyon gyakori probléma. Főként 2-3 éves korban találkozunk ezzel a tünetcso­porttal, az esetek jelentős részében organikus ok nem deríthető ki. Visszatérő gondot jelent az erre a korra jellemző habituális nehézségek, és a nem megfelelő rosttartalmú táplálék bevi­tele.

Mikor is beszélünk székrekedésről?

A székletürítés gyakoriságát figyelembe véve, ha hosszú­távon megfigyeljük, hogy a gyermek három napnál ritkábban ürít székletet, obstipációval állunk szemben. Ilyen esetekben gyakran tapasztaljuk, hogy a széklet kifejezetten kemény, és a vastagbél alsó szakaszában lerakódik egy nagyobb széklet­rög. Mivel a székletrög nem tud kiürülni, egyidejűleg akadályt is okoz. A fölötte felgyűlő székletben erjedési folyamatok kezdődnek, az így elfolyósodó széklet a székletrög mellett átfolyik, ezáltal gyakori, kis mennyiségű, híg székletek jelentkeznek. Ekkor a gyermek székletét nem tudja tartani, ezért gyakori a fehérnemű szennyezés. Ez az ún. soiling, vagy átfolyásos széklet.

A kiváltó okokat áttekintve két fő csoportot kell elkü­löníteni: organikus, illetve funkcionális okokat. Az organi­kus okok jelentős részében sebészi megoldás, oki terápia lehetséges; a funkcionális esetekben tüneti kezelést tudunk csak javasolni.

Organikus okok lehetnek:

• A bél motilitás zavarai, ezek lehetnek a vastagbél veleszü­letett, vagy szerzett beidegzési rendellenességei (ezek közül a Hirschprung betegség bír a legnagyobb jelentőséggel),
• veleszületett végbélnyílás- szűkület sipollyal vagy sipoly nélkül,
• a béllumenen kívül megjelenő passage akadály – kismedencei térfoglalás
• Perianalis (végbélnyílás körüli) gyulladás, fissura (berepe­dés), abscessus (tályog), fistula (sipoly), melyek a székrekedés következményeiként is felfoghatóak. Kezelésüket későbbiekben részletesen ismertetjük.

Funkcionális okok lehetnek:

• táplálkozási probléma,
• pszichés/ habituális ok,
• metabolikus/ hormonalis zavarok,
• központi idegrendszeri betegségek,
• myopathia- veleszületett izomgyengeség,
• különböző gyógyszer- mellékhatások.

Vizsgálatok

A kivizsgálás első, legfontosabb lépése a fizikális vizsgálat, melynek elmaradhatatlan része a végbél ujjal történő vizsgálata. Ilyenkor fontos megállapítani, van-e valamilyen székletürítési akadály, végbéltáji gyulladásos folyamat, illetve akut vérzésforrást jelentő elváltozás. Ezt követően különböző képalkotó eljárásokat vehetünk igénybe: vastagbél röntgen kontrasztanyaggal történő feltöltése, végbéltükrözés, végbélben uralkodó nyomásértékek mérése, vastagbél tranzit idő mérése. Ha veleszületett bélmotilitási zavar gyanúja áll fenn, végbél­ nyálkahártya mintavétellel pontosítható a diagnózis.

Ha súlyos bélmozgás zavar (pl. Hirschprung betegség) nem igazolódik, a kezelés alappillére a megfelelő konzisztenciájú széklet, illetve a megfelelő gyakoriságú székletürítés biztosí­tása.

Széklet lerakódás eltávolítása

Mielőtt a konzervatív terápiát megválasztanánk, meg kell győződnünk, hogy a végbél területén nincs széklet lerakódás. Ha az ujjal történő vizsgálatkor olyan nagyméretű székletrögöt tapin­tunk, amelyet a gyermek spontán nem tud kiüríteni, először ismé­telt beöntésekkel, ritkán a székletrög bódításban történő manuális eltávolításával kell kezdenünk a kezelést.

Fontos a rostdús étkezés

Gyermekkorban arra kell törekednünk, hogy a megfelelő rost dús diétával (étkezési búzakorpa, zöldség, gyümölcs gyakori adásával), savanyú tejtermékek rendszeres fogyasztásával, lehetőség szerint gyógyszer adása nélkül biztosítsuk a megfelelő székletürítést. A magas rosttartalmú ételek a vastagbélben vízvisszatartó hatásúak, ezáltal növelik a széklet mennyiségét és lazítják azt.

A savanyú tej­termékekben lévő lactobacillus törzsek visszaállítják a vastagbél normál flóráját, így segítik az emésztést. Ha ezek a lehetőségek nem kivitelezhetőek, hasonló mechanizmuson alapuló laxativumok, probiotikumok adásával ugyanezt a hatást érhetjük el. A székletürítés gyakoriságának növelését érhetjük el a székelési in­gert kiváltó glicerines kúp adásával is.

Társuló betegségek

A székletrendezés mellett nagy figyelmet kell fordítani az esetlegesen kialakuló következményes, illetve társuló végbéltáj betegségek kezelésére. A székrekedés gyakori velejárója a friss vér az ürített széklet felszínén. Ennek több oka is lehet, leggya­koribb ok a végbélnyílás területen észlelt berepedés, vagy fissura. Rendszerint kemény széklet ürítése után hosszanti berepedés kelet­kezik a végbélnyílás nyálkahártyáján.

Az innen származó vérzés, a székletürítéskor jelentkező fájdalom a vezető tünet. A fájdalom miatt a gyermek még inkább visszatartja a székletét. Kezelésében a korábban vázolt székletrendezés mellett fontos a lokális fájda­lomcsillapítás, kamillás ülőfürdőkkel a gyulladásos komponens csökkentése.

További kezelések

Ritkán, konzervatív terápiára nem javuló esetekben altatásban végbélnyílás-tágítást végzünk. A végbéltáji tályog, si­poly kialakulás szintén járhat véres széklettel, bár itt a vezető tünet a régióban észlelt fájdalmas gyulladás. Főként fiatal csecsemőknél fordul elő, későbbi életkorban jelentkezésekor mindig gondolnunk kell gyulladásos bélbetegségek közül a Crohn betegségre.

Sipoly kezelése

A vég­bélnyílás környékén keletkező gyulladásos beszűrődés közepe beolvad, majd spontán megnyílik. Az így keletkező járatot hívjuk sipolynak. Kezelését tekintve fontos, hogy beolvadt, érett tályog ese­tén célravezetőbb az altatásban végzett megnyitás, mivel spontán megnyíláskor előfordulhat, hogy a végbél nyálkahártya irányába tör át a folyamat, ilyenkor a gyógyulás elhúzódó. Fontos a megfelelő lokális kezelés, ismételt kamillás ülőfürdők alkalmazása, eredménytelenég esetén sebészi feltárás is szóba jöhet.

Székrekedés

Székrekedés kapcsán has prés alkalmazásakor észlelt lilás színű, érzékeny, tágult vénák (csomók) megjelenésekor beszélünk aranyeres csomókról. Gyermekkorban ritkán jelentenek műtéti in­dikációt, a has prés megszűnésével méretük jelentősen csökken, visszahúzódnak. Abban az esetben, ha a tágult vénákban a vér betrombotizál, a gyermek jelentős fájdalomról panaszkodik, ekkor altatásban eltávolítjuk a thrombust. Kezelése gyermekkorban két pilléren nyugszik, egyik a megfelelő székletrendezés, másik a loká­lis kezelés (kenőcs, fokozott végbéltáji higiéné).

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.