• gyermek
• kezelések
• rejtettheréjűség
• tünetek

Rejtettheréjűség tünetei, kezelése gyermekeknél

A kisfiúknál gyakori problémát jelent, hogy az 1 illetve 2 éves felülvizsgálatok alkalmával a gyermekháziorvos nem tapintja a herezacskóban egyik, vagy mindkét herét. Ezekben az esetek­ben mindig gyermeksebészetre irányítják a gyermekeket.

Mi is ennek az oka?

Miért fontos hereleszállási zavar esetében szakor­voshoz fordulni? – A here normál fejlődéséhez, működéséhez, a későbbi megtermékenyítő képesség megőrzése céljából a herének a testhőmérséklettől 1-2 Celsius fokkal alacsonyabb hőmérsékleten, vagyis a herezacskóban, a hasüregen kívül kell tartózkodnia. A másik indok, ami miatt foglalkoznunk kell ezzel a témával, az az, hogy a fiatal felnőttkorban rejtettheréjűség esetében 20-30-szor gyakrabban jelentkezik az érintett herében rosszindulatú elvál­tozás, mint a normál módon leszállt herék esetében.

Műtéti beavatkozás

Az esetleges műtéti beavatkozással nem lehet megakadályozni a rosszindulatú elfajulás esélyét. A műtéti beavatkozás révén a here azonban jól vizsgálhatóvá válik, vagyis a here daganat első alarmírozó jelét, a kóros tapintási leletet könnyedén felismerhetjük, a rendszeres kont­roll vizsgálatok alkalmával nyomon követhetjük a here fejlődését, helyzetét.

Magzati életben a hasüregben, a vesék mellett fejlődő herék a terhesség 28. hete körül vándorolnak le a herezacskóba. A lágyék-csatornán keresztül egy hashártya kettőzetet húz maga után, mely a csatorna területén elzáródik, és a here körül kialakul belőle a here körüli savós hártya, a here burok. Ha ez a vándorlás nem megfelelő, és újszülött korra a herék nem szállnak le a herezacskóba, akkor rejttetheréjűségről beszélünk.

Előfordulás gyakorisága

Az érett súllyal, normál terminusra született kisfiúk között 2-3 %-ban fordul elő. Ez a ráta 1 éves korra 1,5-2 % körül alakul, hiszen a megszületés után egyes esetekben még nem fejeződik be a here vándorlása. Koraszülött kisfiúk ese­tében 10-szer gyakoribb ez az elváltozás. Az elmaradt here leszál­lás oka lehet hormonális, ezen esetekben mindig kétoldali az elté­rés. A másik ok mechanikai, leggyakrabban egy lágyéksérvtömlő, ezen esetekben lehet egy, vagy kétoldali is az eltérés.

Enyhébb formája: ingahere

Gyermeksebészeti szempontból egy enyhébb formát különíthe­tünk el az ingaherét. Ezekben az esetekben a herét lágyéktájékon tapintjuk, de könnyedén a herezacskóba simíthatjuk. A szülők ezek­ben az esetekben gyakran megfigyelik, hogy gyermekük heréje fürdés közben a meleg víz hatására normál helyzetben, a herezacs­kóban tapintható. Ezekben az esetekben a herefelhúzó reflex kissé élénkebb, és combok belső felszínén gyakorolt kis mechanikai in­ger, vagy hidegebb környezet hatására a here a lágyéktájra vagy a lágyékcsatornába húzódik vissza. A herefelhúzó (cremaster) reflex erőssége pubertáskor előtt jelentősen csökken, és a here nem húzó­dik fel a lágyéktájra. Ezért sebészi beavatkozásra nem lesz szük­ség.

Azokban az esetekben, amikor a herét nem lehet a herezacs­kóba simítani valódi rejtettheréjűséggel állunk szemben. Ezekben az esetekben egy vagy mindkét here fixált helyzetben van vagy a lágyéktájon, vagy a lágyék csatornában, vagy a hasüregen belül. Azokban az esetekeben, amikor a here a lágyéktájon sem tapint­ható, felmerül annak a lehetősége is, hogy a here nem fejlődött ki.

Ultrahang

Az általános gyakorlatban elérhető képalkotó vizsgálatok közül ritka esetben tudunk meggyőződni a here helyzetéről, azokban az esetekben, amikor a herét nem lehet tapintani. A herét kicsiny mérete, a környezetben lévő gázos belek miatt nehéz elkülöníteni a környezetétől. Ezért kimondható, hogy a nem tapintható herék esetében nem hoz többlet információt a régió ultrahang vizsgálata.

Diagnózis menete

A diagnózis legfőbb pillére tehát a fizikális vizsgálat, ez alapján lehet eldönteni, hogy milyen kezelést kezdjünk. Az élénk cremaster reflex elkülönítésében segít, ha gyermek heréit guggoló helyzet­ben, vagy törökülésben vizsgáljuk. Ilyenkor annyira ellazulnak a herefelhúzó izomrostok, hogy a here tapinthatóvá válik. A kezelés célja az, hogy a magasabban álló herét a herezacskóban fixáljuk.

Ezáltal a here ismét olyan környezetbe, a testhőmérsékletnél 1-2 Celsius fokkal alacsonyabb hőmérsékletbe kerül, ahol a későbbi fejlődése, működése optimálisabb lehet. Nem utolsó sorban a kezelés hatására tapintható váló herét rendszeresen ellenőrizni tudjuk. így lehet megelőzni, a későbbi megtermékenyítési prob­lémákat, és az esetlegesen kialakuló rosszindulatú elfajulást korán fel tudjuk ismerni.

Egyoldali elváltozások

Azokban az esetekben, amikor egyoldali elváltozással találko­zunk, a here leszállási zavar hátterében mechanikai ok áll, ezt kell műtét útján megszüntetnünk. A kétoldali esetekben a mechanikai ok mellett hormonális eltérések is felmerülnek. Válogatott esetek­ben, amikor hormonális ok felmerül a háttérben, human choriogonin adásával, megpróbálunk eredményt elérni. Ezen hormontar­talmú injekciók hatásossága vitatott.

Laparoscopia

A műtéti kezelés lényege az, hogy a magasabban álló herét fel­szabadítjuk, és a herezacskóban fixáljuk. Ez a műtéti beavatkozás nem minden esetben végezhető el lágyéktáji feltárásból, hiszen szá­mos esetben a here a hasüregen belül helyezkedik el. A gyermek­sebészetben is egyre inkább térhódító laparoscopia segítségével kell meggyőződnünk minden olyan esetben a here helyzetéről, eset­leges hiányáról is, amikor a herét egyáltalán nem tapintjuk. Ha a laparoscopia során nem találunk az adott oldalon herét, akkor nem is folytatjuk a műtétet lágyéktáji behatolással. Ilyen esetekben pubertás kor körül szóba jön hereprotézis beültetése, mely csök­kenteni tud a here hiánya miatt kialakuló önértékelési, pszichikai problémákon.

A laparoscopia nem csak a kórisme felállításában segít, hanem terápiás segítség is. A hasüregben, magasabban fixált herék fel­szabadítása ezáltal lehetővé válik, majd lágyéktáji behatolással folytatható a műtét. Sok esetben látjuk, hogy a here leszállási zavar hátterében egy megbúvó lágyéksérv van. Ezekben az esetekben a here mobilizációja során a lágyéksérv sebészi ellátása is megtörté­nik. A sebek zárására felszívódó varróanyagot használunk, ezért az igen érzékeny régióból nincs szükség varratszedésre sem. A műtétet követőn fontos a rendszeres kontroll vizsgálat, az első vizs­gálat során a sebellenőrzés a cél, a későbbiekben a here helyzetét, méretét, tapintási leletét követjük nyomon.

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.