A hal fogyasztása, adjuk a babának?
Nemes fehérjék forrása, a húsban lévő fehérjéknél jobban felhasználható, kötőszövetekben szegény, az emésztés közben kevesebb húgysav termelődik. A halban több ásványi só van, mint a marhahúsban, a bárányban, a csirkében vagy a pulykában. A halakban lévő zsír mennyisége fajtánként igen különböző, amely fontos szerepet tölt be az agysejtek fejlődésében és az ateroszklerózis (érelmeszesedés) megelőzésében.
A sovány halak (a tengeri halak: süllő, óriás sügér, tőkehal, hekk, arany durbincs, nyestcápa, lepényhal, rombuszhal, nyelvhal, tengeri süllő, az édesvízi halak: csuka, sügér, pisztráng) súlyuk 5%-ában tartalmaznak belőle. A félzsíros halak (tengeri: pérhal, fogas, kardhal, szardínia, édesvízi: ponty és lazac) több mint 5%-a zsír. A zsíros halaknak (tengeri halak: makréla, tonhal, édesvízi: angolna), több mint 10%-os a zsírtartalmuk.
A hal nagyon fontos a csecsemő növekedéséhez
A hozzátáplálás időszakában adhatunk liofilizált halat (glutén- és tejfehérjementes) vagy homogenizáltat (gluténmentes), lazacot, pisztrángot vagy lepényhalat. A kisgyermeknek adhatunk friss vagy fagyasztott halat, de ahhoz, hogy a gyerek megszokja a halfogyasztást, jó, ha látja, hogy a család étrendjében legalább hetente 4-5-ször szerepel halféle. Ha eleinte elutasítja, ne aggódjunk, időnként újra meg kell kínálni vele, amíg hozzá nem szokik az új ízhez.
A kék hal
Szerző: Griffel Tibor
Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.