Lepényhal származása, alkozóelemei, élettani hátasi
A lepényhal az álcázás nagymestere: a víz fenekére simulva gyors mozdulattal felkavarja a körülötte levő homokot, majd mozdulatlanságba dermedve szinte láthatatlanná válik. Ez a tengeri hal igen egészséges, mivel esszenciális aminosavakat, D-vitamint és jódot tartalmaz. Vásárlásakor szem előtt kell tartani, hogy ennek a halnak igen rövid a szezonja. Sokféleképpen elkészíthető tiszta fehér húsa nagyon finom és különlegesen ízletes.
Honnan származik a lepényhal?
A fehér lepényhal a lepényhallal és a nyelvhallal együtt a tengeri lepényhalak családjába tartozik. Könnyen felismerhető lapos, aszimmetrikus formájáról és sötét hátáról. Minthogy oldalazva úszik nem sokkal a tengerfenék fölött, testének egyik oldala felső részévé alakult át, és a fejlődési folyamat során mindkét szeme erre az oldalra került. Testének másik oldala képezi a fehér (vak) alsó oldalát.
A fehér lepényhal Grönland, Izland és a Spitzbergák igen hideg vizében érzi jól magát. A lepényhalak között kétségtelenül ő a bajnok mintegy négyméteres hosszúságával és 300 kilogrammos súlyával. Igen lassan fejlődik, csak 10-15 éves korára válik ivaréretté, ezért halászatakor különös figyelmet kell fordítani korára. Ami a konyhaművészetet illeti, a kizárólag augusztustól decemberig kapható lepényhal kiváló étkezési alapanyag.
Milyen alkotóelemekből áll?
A lepényhal energiatartalma igen ingadozó, egyrészt az évszakok, másrészt a hal táplálkozásának függvénye. A közepesen zsíros halak közé tartozik, hozzávetőleg 20% fehérjét, valamivel több, mint 2% zsírt és legalább 76% vizet tartalmaz. Mint minden tengeri hal, természetesen ez is tartalmaz ómega-3-zsírsavakat, továbbá jelentős mennyiségű káliumot, viszont a heringnél és a lazacnál kevesebb kalciumot, de találunk benne vasat, jódot és rezet is.
A vitaminok között természetesen a D-vitamin viszi el a pálmát – 10 dkg hal fedezi teljes napi szükségletünket. Emellett azonban említésre méltó mennyiségben tartalmaz B1-, B6– és B12-vitamint is.
Legfontosabb tudnivalók a lepényhalról dióhéjban
- Nagyméretű, fehér rokonával ellentétben a fekete laposhal az olajos halak közé tartozik.
- A laposhalkínálatot korlátozza az ívás-helyek védettsége és a lehalászásra vonatkozó korlátozó rendelkezések.
- A tudományos kutatások eredményei szerint a tengeri halak szervezete kismértékben tartalmazhat nehézfémeket, például ólmot vagy kadmiumot, valamint szervesanyag-származékokat.
- Ez legnagyobb koncentrációban a táplálkozási lánc végén helyet foglaló ragadozók szervezetében halmozódhat fel, és az életkorral arányosan növekszik. A gyakorlat szerint azonban a laposhalakat nem teljesen kifejlett állapotban halásszák le.
- A laposhal a többi olajos hallal váltogatva ellátja szervezetünket fehérjével, jóddal, D-vitaminnal és esszenciális zsírsavakkal
A lepényhal egészségtani jelentősége
A rendkívül ízletes lepényhal különösképpen ajánlott az idősödő korosztálynak, mivel D-vitamin- és kalciumtartalma együttesen hozzájárul a csontállomány megőrzéséhez, azaz segít elkerülni a csontritkulást. Ugyanez a vitamin a jóddal együttműködve ugyanakkor erősíti az immunrendszert. A kálium, a vas, a B6– és B12-vitamin hasznos a hangulatingadozások, a kimerültség elkerülésében.
Hasonló a jód hatása is: ez a nyomelem nélkülözhetetlen a pajzsmirigy működéséhez, amely ugyancsak kihat a sejtek aktivitására. A jód emellett antioxidáns is, semlegesíti a káros szabad gyököket, és jótékony hatással van a gyulladásos megbetegedések gyógyulási folyamatára. Az ómega-3-zsírsavak amellett, hogy előnyösen befolyásolják a szív- és érrendszer működését, késleltetik az öregedési folyamatokat is.
A legfrissebb kutatási eredmények szerint heti egyszeri halfogyasztás évi 10—13%-kal csökkenti a szellemi képességek hanyatlását. A lepényhal magas purintartalma miatt fogyasztása köszvényesek számára nem ajánlott, mert növeli a húgysavtartalmat.
A kiegyensúlyozott táplálkozáshoz elengedhetetlen, hogy hetente legalább egy alkalommal fogyasszunk a főétkezéshez halat.
Lepényhalfilé pergamenben
Hozzávalók (2 személyre)
1 szál póréhagyma, 5 szem kimagozott zöld olajbogyó, 2 gerezd fokhagyma, 4 evőkanál citromlé, kb. 2 evőkanál olaj, só, őrölt bors, 2 szelet lepényhalfilé, 4 gerezd kezeletlen héjú citrom, 8 szál kakukkfű
Elkészítés
A pórét megtisztítjuk, csíkokra vágjuk. Az olajbogyókat apróra vágjuk. A fokhagymát megtisztítjuk, félbevágjuk. A citromlevet elkeverjük egy evőkanál olajjal, sózzuk, borsozzuk. Egymásra fektetünk kétszer két ív pergamenpapírt, olajjal megszórjuk, ráhintjük a pórét, sózzuk, borsozzuk. A halszeleteket leöblítjük, lecsepegtetjük, a póréra helyezzük, meglocsoljuk az öntettel. Az olajbogyót, a fokhagymát, a citromgerezdeket és a kakukkfüvet a halszeletekre szórjuk. A pergament összezárjuk, és kivajazott tűzálló tálba tesszük. 200 °C-os sütőben, a középső rácson 20 percig sütjük.
Szerző: Szentgyörgyváry Lóránt
Szakmai gyakorlatok és tanulmányok: Életmód-tanácsadás, kiropraktika és reflexológia. Minden érdekel ami az egészséggel vagy annak megőrzésével kapcsolatos. Az oldalon rendszeresen publikálom a saját cikkeimet.