GAP

GAP-szindróma és a genetika

A GAP-szindrómával kapcsolatban a genetika szó gyakran említésre kerül. Időről időre olvashatunk cikkeket különböző folyóiratokban, amelyek bizonyos génrészeket hoznak összefüggésbe az autizmussal, a skizofréniával, a hiper­aktivitással vagy az anélkül járó figyelemzavarral, a diszlexiával és diszgráfiával vagy a depresszióval. Megnyugtatnak bennünket, hogy a tudósok dolgoznak az ügyön, és előbb-utóbb megtalálják ezeknek a betegségeknek a genetikai okát. Nem mintha ez segítene a betegeken vagy családjaikon, csupán beletörődhetünk, hogy gyermekeink arra születtek, hogy sérültek legyenek, és mi nem tehetünk semmit!

Manapság népszerű fogalom a genetika

Majd minden egészségügyi problé­mát a genetika számlájára lehet írni. Ipari és nukleáris hulladékkal szennyezzük az ivóvizünket, a terményeinket és a levegőt, és amikor megbetegszünk, a ge­netikára fogjuk. Kimerítjük földjeinket, megfosztjuk ásványianyag- és egyéb tápanyagtartalmuktól, és helyette rovarirtókkal, szerves foszfátokkal, gyomir­tókkal és sok egyéb vegyszerrel terheljük, aztán ezeken a földeken termelünk, megbetegszünk, és a genetikát okoljuk.

Antibiotikummal romboljuk gyermekeink immunrendszerét, és a genetikát okoljuk. Rendszere­sen fogyasztunk feldolgozott, tápanyagokat alig-alig tartalmazó, vegyszerekkel teli ételeket, amelyek súlyosan ártalmasak egészségünkre, és amikor megbeteg­szünk, a genetikát okoljuk. Rendszeresen mérgezzük magunkat alkohollal, do­hánnyal és gyógyszerekkel, és amikor megbetegszünk, a genetikát tesszük felelőssé.

Ha a járványszerűen terjedő degeneratív betegségeket nézzük, amelyeket a genetika számlájára írnak, akkor könnyen arra a következtetésre juthatunk, hogy mindnyájunknak nagyon gyenge genetikai adottságai vannak. Sőt, nem is tudom, hogyan is élhette túl az emberiség az elmúlt évezredeket ilyen gyenge genetikai adottságokkal. A jelenleg uralkodó tudományos álláspont szerint a genetikát okolhatjuk minden nehézségünkért.

Ennyire gyorsan megváltozott volna a genetikai hátterünk, hogy ilyen megbetegedéseket okoz?

Járványszerű a daganatos meg­betegedések, a szívbetegségek, a cukorbetegség, a pszichológiai és pszichiátriai, illetve tanulási zavarok, az autoimmun megbetegedések, az elhízás stb. elterje­dése. A lista nagyon hosszú. Ezek olyan betegségek, amelyekkel az orvosok 100 évvel ezelőtt nem nagyon találkozhattak.

Nos, az elmúlt évtizedekben, a nyugati világban a legtöbb pénzt genetikai ku­tatásokra és molekuláris biológiára költötték. Sok olyan laboratórium, amely ko­rábban alapvető kutatásokat végzett, genetikai kutatóműhellyé alakult át. Vala­mennyi nyugati országban milliárdokat költöttek erre a területre. Tehát ha min­den második kutató a genetika területén dolgozik, akkor ahhoz ért, és genetikai okokra fog gondolni, amikor a betegségek kialakulását vizsgálja. Ahogy a régi angol közmondás is tartja: „ha csak kalapácsod van, akkor minden szögnek tűnik”. Elhízás? Ne aggódjon az étkezési szokásai miatt. Csak várjon, megtalál­juk az okolható gént! Rák? Ne kínozza magát életmódváltással, azonosítjuk a gént, ami okozta! Tanulási zavarok? Ó, természetesen genetikai eredetű!

A Helicobacter pylori azonosítása előtt orvosi körökben sokat emlegették a feké­lyek, hurutok és gyomorrák genetikai okait. Amikor a H. pylorit felfedezték, és bebizonyosodott, hogy gyomorfekélyt, hurutot és gyomorrákot okoz, senki sem beszélt már genetikáról ezekkel kapcsolatban, mert megtalálták a tényleges okot. Ez a példa mutatja, hogy mennyire egyszerű hiányzó ismereteink pótolan­dó a genetikára hivatkozni.

A genetika igen alkalmas a bűnbak szerepére. Velünk született, és pillanatnyi­lag nem kezdhetünk vele semmit. Nem volna nagyszerű, ha nem kellene aggód­nunk táplálkozásunk, környezetünk és életmódunk miatt? Nem kényelmes minden felelősséget egészségügyi állapotunkkal kapcsolatban a genetikára há­rítani?

Szerencsére az élet nem ilyen egyszerű!

Természetesen vannak egyértelműen genetikai eredetűként azonosított be­tegségek, mint a phenylketonuria, a haemophilia és sok egyéb, amelyek ese­tében bizonyos génrendellenességeket fedeztek fel. Ezek a betegségek azonban viszonylag ritkák, előfordulási arányuk nemigen változik, és nem ezek jelentik a modern világ legaggasztóbb problémáit. A valóban aggályosak a fentebb em­lített járványszerű megbetegedések: rák, szívbetegség, autoimmun megbetege­dések, pszichiátriai zavarok, tanulási nehézségek, cukorbetegség, elhízás és egyéb modern civilizációs betegségek, amelyek elszenvedőinek száma rohamo­san növekszik.

A genetikai kutatásokra fordított hatalmas összegek ellenére nem azonosítottak egyértelmű genetikai okokat a fenti megbetegedések hátte­rében. Számos különböző génnek szerepe lehet a betegség kialakulásában, és minél több kutatást végeznek, annál világosabban látszik, hogy mennyire bo­nyolult is ez a kérdés. A GAPS-állapot sem kivétel. Számos kutatásról beszámo­ló tanulmány jelent meg a tárgyban, amelyekben a kutatók bizonyos génekre gyanakodnak, de nincs meggyőző erejű bizonyíték arra nézve, hogy egy bizo­nyos gén vagy gének bizonyos kombinációja tehető felelőssé az ilyen a rendelle­nességekért.

Genetikai hajlam

Mint más modern járványok esetében, itt is arra következtethetünk, hogy sok­kal inkább genetikai hajlamról, mint genetikai okokról van szó. Ez a hajlam több tíz, de akár több száz génkombinációból is kialakulhat, azonban a gének száma és kombinációik egyelőre ismeretlenek. Annyit azonban tudunk, hogy a hajlam bizonyos környezeti hatások – azaz a fogantatásunk után bekövetkező esemé­nyek – nyomán vezet betegséghez. Az étrend az egyik meghatározó eleme a környezeti hatásoknak.

Egypetéjű ikrek

Vegyük szemügyre az egypetéjű ikrekkel végzett kutatásokat. Az egypetéjű ikrek ugyanazzal a genetikai állománnyal rendelkeznek, elvileg tehát azonos betegségekre hajlamosak. Azonban sok tanulmány beszámol róla, hogy amikor az egypetéjű ikreket kiskorukban elválasztják egymástól, és eltérő környezet­ben, eltérő étrenden élnek és eltérő életmódot folytatnak, egyáltalán nem ugyan­olyan egészségügyi problémáik alakulnak ki. Az egypetéjű ikrek 50-60 száza­lékánál még az egyöntetűen „genetikai” betegségnek tekintett skizofrénia is csak az egyiküknél alakul ki.

Környezeti hatások

A migrációkat követő kutatások is megerősítik, hogy a legtöbb esetben a kör­nyezeti hatások, különösen az étrend, sokkal meghatározóbb, mint a genetika. Például Kínában a kínaiak általánosságban alacsonyabbak, mint a nyugati né­pek. Azonban azok a kínaiak, akik nyugaton születtek, és ott is élnek, általában olyan magasak, mint a nyugatiak. A nyugati étrend ebben az esetben nyilván jelentősebb tényező, mint a genetika.

Még sok egyéb érdekes kutatás támasztja alá, hogy az anya táplálkozása vá­randóssága alatt és a csecsemő étrendje óriási hatással van a csecsemő genetikai hátterére. Egy gyermeknek szemlátomást sok olyan génje van, amely soha nem aktivizálódik. Egy gén aktivizálódásához bizonyos körülményekre van szük­ség. A várandós anya táplálkozási szokásaitól és a csecsemő étrendjétől függően különböző gének jutnak kifejeződésre. Ez a folyamat nem torpan meg csecse­mőkorban. Étrendünknek egész életünk során meghatározó a szerepe a génkife­jeződésben, más szóval táplálékunk meghatározza a genetikánkat. Tehát melyik a tyúk, és melyik a tojás – a genetika vagy a környezeti hatások?

A környezeti hatások – az étrendünk és az életmódunk, a szennyezőanyagok, a stressz, a fertőzések stb. – alapvetően befolyásolják gyermekünk egészségét a fogantatástól kezdődően. Környezeti hatások alakítják gyermekünk genetikai hátterének nagy részét is. A genetika nagyon komplex terület, és a molekuláris biológiának juttatott jelentős támogatás ellenére nagyon messze vagyunk attól, hogy teljesen megértsük a genetika egészségünkben játszott szerepét.

Amit a tudomány eddig feltárt, egyelőre nem tudjuk a gyakorlatban hasznosítani, va­gyis közvetlenül nem tudunk mit kezdeni a genetikánkkal. De környezetünkkel sok mindent kezdhetünk. Környezetünk (étrendünk, életmódunk stb.) megvál­toztatásával tehetünk azért, hogy gyermekünk hajlamából ne alakuljon ki be­tegség, és a megfelelő étrenddel (amely közvetetten javítja genetikai hátterün­ket) egyúttal megváltoztathatjuk a génkifejeződést is.

GAP-szindróma okai

A GAP-szindróma esetében egy másik szempont, ahol a genetika felmerül, a betegségek előfordulása a családtagoknál. Majd minden autisztikus gyermeket nevelő családban előfordulnak például autoimmun betegségek és emésztési za­varok. Ebből szokásszerűen arra következtetnek, hogy ha az anya vagy a nagy­mama asztmás, ízületi gyulladásoktól szenved, lupusos vagy egyéb autoimmun betegsége van, akkor a gyermek immunrendszeri zavara minden bizonnyal ge­netikai eredetű. Ilyenkor két tényezőt általában figyelmen kívül hagynak.

Az első a bélflóra

A bélflórát egyedülálló összetételével főként az anyától örökli a gyermek. Ha az autisztikus gyermek anyai nagyanyjának rendellenes bélflórája volt, ami nála ízületi gyulladásban nyilvánult meg, akkor ezt a bél­flórát adta tovább lányának. Kortársaira jellemzően nem táplálta anyatejjel gyermekét, mert ez akkoriban nem volt népszerű. Ez tovább rontott a lánya bélflórájának állapotán, akinél asztma, ekcéma és/vagy emésztési rendellenes­ségek jelentkeztek. Az ő generációjában a legtöbb lány már tizenéves korától fo­gamzásgátló tablettákat szedett gyermekvállalás előtt sok éven át. A hormon még jobban megváltoztatta bélflóráját. Majd gyermeke születik, akinek átadja súlyosan sérült bélflóráját. Ennél a gyermeknél autizmus alakul ki.

Tanult viselkedés

A családdal kapcsolatban gyakran megfeledkeznek egy másik tényezőről, ez pedig a tanult viselkedés. Mi is az a tanult viselkedés? Minden, amit a gyer­mekek szüleiktől tanulnak, lányok az édesanyjuktól, azaz hogy mit együnk, hogyan főzzünk, milyen ételekből válasszunk, továbbá a személyes értékek és prioritások. A tanult viselkedés a különböző családoknál gyökeresen eltérő lehet. Génektől függetlenül öröklődik nemzedékről nemzedékre. De csaknem annyi­ra fontos, mint a genetika, sőt talán még fontosabb, mert megváltoztatja a bél­flórát, a szervezet pH-értékét, anyagcseréjét és biokémiáját.

Továbbá ha a nagy­mama, a lánygyermek és a lányunoka azonos családi viselkedésmintát követ, akkor ugyanolyan egészségügyi problémákra lesznek hajlamosak. Képzeljünk el például egy családot, ahol a gazdagon cukrozott desszertek a jó sok kenyér­rel, süteménnyel és keksszel együtt mindig is részei voltak a család hagyományos étkezéseinek. Ez az étrend megváltoztatja a bélflórát, és elősegíti a patogén mikrobák elszaporodását, mindig megzavarja az immunrendszer egyensúlyát.

Emellett a család büszke a házára, tiszta otthonára, tehát sok háztartási tisztító­szert, légfrissítőt, szagtalanítót, mindenféle testápolót és illatszert – csupa erősen allergén és toxikus terméket – használ, ami újabb csapás az amúgy is gyenge im­munrendszerre. Még csak a genetika közelébe sem jutottunk, de máris láthat­juk, hogy pusztán a családban tanult viselkedésminták milyen nagymértékben károsíthatják az immunrendszert.

A környezeti hatások erősítik GAPS-betegségek megjelenését

Következésképpen lehetséges, hogy létezik valamilyen nem specifikusan meghatározott genetikai hajlam az autizmus, a skizofrénia és más GAPS-betegségek mögött, amely valószínűleg átfedést mutat autoimmun és emésztési rendellenességekre való hajlammal, illetve a vér-agy gát gyengeségével. Felte­hető, hogy ez a hajlam széles körben elterjedt, és a modern környezeti hatások miatt sokkal gyakrabban alakul betegséggé, mint 100 évvel ezelőtt, amikor a környezet még más volt.

A hajlam talán egy évszázaddal ezelőtt is ugyanígy je­len volt az emberekben, csak nem alakultak ki ilyen betegségek, mert a környe­zeti hatások nem tették lehetővé. Az étrend sokkal természetesebb, a szennyezés és a stressz kisebb mértékű volt, nem léteztek védőoltások, antibiotikumok, fo­gamzásgátlók és egyéb gyógyszerek, sem nukleáris szennyezés, hogy csak né­hány tényezőt említsünk. Száz évvel ezelőtt az orvosok nagy része például soha nem találkozott autizmussal. Ma járványszerűen növekszik az autizmus előfordulása. A genetika nem így működik. Ennek a járványszerű terjedésnek csakis környezeti hatások – a modern étrend, és életmód, a védőoltások, a gyógyszerek és a környezetszennyezés – állhatnak a hátterében.

GAPS-beteg gyermekek képességfejlesztése

A GAPS-beteg gyermekek képességfejlesztése kimeríthetetlen témakör. Jelen könyv kereteit meghaladná a téma részletezése. Fontos azonban egy kérdés tisz­tázása. Sok olyan szülőt láttam klinikámon, aki rengeteg energiát fektetett gyer­meke egészségügyi problémáink kezelésébe, de nem tett sokat a taníttatásának megszervezéséért. Ezek a gyermekek általában nem fejlődnek olyan jól, mint azok, akiknél mindkét problémakört kezelik.

Mit tesznek a gyermekek születésük első pillanatától kezdve?

Tanulnak! Ébrenlétük minden egyes pillanatában tanulnak környezetüktől, az őket körülvevő emberektől. Tanulják, hogy hogyan kell kommunikálni, hogyan kell megfelelően viselkedni, hogyan kell megfelelően játszani a játékokkal, hogyan kell más gyermekekkel játszani, majd később az iskolában tudományos ismere­teket és szemléletet sajátítanak el. Ez az egyik legfontosabb velünk született ké­pesség – a tanulás képessége a túlélés és a beilleszkedés érdekében.

Egy normálisan fejlődő gyermek születése pillanatától kezdve tanul

Figyelt-e már meg csecsemőket vagy kisgyermekeket? Figyelnek mindenre, néznek min­denkit maguk körül, és kicsi szivacsként magukba szívnak minden információ­morzsát a környezetükből, és tanulnak, tanulnak, tanulnak. Idegsejtjeik létfon­tosságú kapcsolatokat és neuronhálózatokat hoznak létre, amelyek jó szolgála­tot tesznek majd nekik egész életükben.

GAPS-beteg gyermek jellemzői

A GAPS-beteg gyermekek minderről nagyrészt lemaradnak. Mérgezettségük miatt agyuk nem tudja megfelelően feldolgozni az információkat, ezért ezek a gyerekek nem „szivacsok” azokban a nagyon meghatározó években. Normális fülük, szemük, ízlelő- és szaglóbimbóik és tapintóreceptoraik vannak. De az érzékszervektől származó információk az agyba jutva kerülnek feldolgozásra. A mérgekkel teli agy nem tudja ezeket az információkat feldolgozni, ezért a GAPS-gyerekek valószínűleg nem hallanak, látnak, ízlenek, szagolnak vagy ta­pintanak úgy, mint a normálisan fejlődő gyerekek.

Fény és hang érzékelése

Jól funkcionáló autisták, akik előadásokat tartanak nehézségeikről, arról szá­molnak be, hogy bizonyos frekvenciákat nem hallanak, bizonyos hangok fájdal­mat okoznak nekik, szavak egyes részeit egyáltalán nem vagy csak torzulva hallják. Azt mondják, hogy nem látják a fény bizonyos tartományát és az írott szó egyes részeit, vagy tört fényben, például fa árnyékában vagy villódzó villanyfényben eltévednek vagy elvesztik irányérzéküket, és bizonyos fénytar­tomány fájdalmat okoz nekik.

Érintés, ízek és érzékelése

Némely anyag vagy az emberi kéz érintését kelle­metlennek, a zsibbadt testrészben jelentkező szurkáláshoz hasonlónak írják le. Sok autista mondja, hogy több ételnek nem érzi az ízét, és az ételek állaga olykor visszataszító számára. Minden érzékszervi benyomás, amelyet a szem, a fül, a bőr, az orr vagy a száj közvetít, olykor zavarba ejtő, néha kellemes, néha kelle­metlen, máskor pedig ijesztő módon összekuszálódik a fejében.

Ezért alakulnak ki az ilyen gyerekeknél számunkra bizarrnak tűnő viselkedési formák, ami vi­szont teljesen érthetőek annak ismeretében, hogy mi történik az agyukban az érzékszervi ingerekkel. Idegsejtjeik nem alakítanak ki normális kapcsolatokat, és hálózatot, hanem rendellenes idegsejt-kapcsolatokat és hálózatrendszert hoz­nak létre. Néhány neuronhálózat önstimuláló vagy önveszélyes viselkedésben nyilvánul meg.

A GAPS-állapot súlyosságától függően a szenzoros integráció zavara egészen a beszédfejlődés autizmusnál tapasztalható hiányától az enyhe szemantikai vagy pragmatikai nyelvi zavarig terjedhet, amit többnyire a hiperaktivitással vagy anélkül járó figyelemzavar, illetve a diszlexia esetei példáznak. Sok diszle­xiás gyereknél nem figyelhető meg szenzoros integrációzavar egészen az írás és olvasás tanulásáig. A szülők visszatekintve azonban beszámolnak egyéb szen­zoros zavarokról, mint amilyen a szokatlan félelem bizonyos hangoktól vagy tárgyaktól, furcsa ízek előnyben részesítése és válogatósság, indokolatlan düh­rohamok és szokatlan játéksémák.

Nyelvi zavarok

A hiperaktivitással vagy anélkül járó figye­lemzavaros gyermekeknél a viselkedési problémákon kívül szinte kivétel nél­kül pragmatikai nyelvi zavarok is jelentkeznek, amelyek nem feltétlenül tűnnek fel a szülőknek, de tesztekkel igazolhatók. Ezek a nyelvi fejlődés finom oldalai, amelyek egyebek mellett a társalgás, a kérdésfeltevés és válaszadás, az üdvöz­lés, a tájékoztatás, a megnevezés, a vitázás és érvelés területeit érintő készségek. A nyelvi hiányosságok később szociális és tanulási zavarokhoz vezetnek.

Olyan súlyos GAPS-betegségek esetében, mint az autizmus, minél tovább áll fenn az állapot, annál többről maradnak le ezek a gyerekek, és annál jobban le­szakadnak a normálisan fejlődő társaiktól. A normálisan fejlődő gyermekek soha nem tartanak szünetet a tanulásban, tehát ahhoz, hogy egy autista gyer­meknek esélye legyen ezt a lemaradást behozni, kétszer olyan gyorsan kell tanulnia.

Minél hamarabb elkezdődik ez az intenzív tanulás, annál nagyobb eséllyel hozhatja be a lemaradást, egyszerűen azért, mert annál kevesebbről ma­radt le. Minél idősebb a gyermek, annál többről maradt le, és annál többet kell behoznia. Amellett, hogy a normális dolgokat megtanítjuk, a tanításnak le kell építenie az addig felvett abnormális viselkedési formákat, és ezúttal is igaz, hogy minél idősebb a gyermek, annál nehezebb az abnormális agyi hálózatokat lebontani és normálisokat építeni.

Tehát az újonnan diagnosztizált gyermekek esetén a szülőknek sietni kell megfelelő fejlesztési programot szervezni gyerme­künknek, amilyen hamar csak lehet.

Segítségnyújtás egyéb GAPS-beteg gyermekeknek

Az alkalmazott viselkedésanalízis sarokköve a hiperaktív gyermekeknek nyúj­tott segítség módszerének is. A szülőknek és a tanároknak egyaránt meg kell ta­nulniuk ezt az értékes technikát, hogy következetes és strukturált segítséget nyújthassanak a hiperaktivitással vagy anélkül járó figyelemzavaros gyerme­keknek.

A hiperaktív gyermekek megfelelő oktatásának és kezelésének részle­tes ismertetéséért melegen ajánlom Sandra Rief két könyvét: The ADD/ADHD Checklist (A hiperaktivitással járó figyelemzavar tesztjei) és How to Reach and Teach ADD/ADHD Children (Hogyan érjük el és tanítsuk a figyelemzavaros gyer­mekeket). Szülő- és szakemberképzés, logopédia és a szociális készségek javítá­sa mellett több más területtel is foglalkoznunk kell, hogy segíthessünk a hiper­aktív gyerekeknek.

GAPS-gyermekek szociális készségei

A szenzoros integráció zavara miatt a GAPS-gyermekek szociális készségei gyengék. Tehát a barátkozás és a kapcsolatok fenntartása gondot jelent nekik. Ha ezeket a problémákat nem kezeljük, akkor az évek során a gyerek önbizal­ma sérül. Ha valaki éveken át visszautasítottnak érzi magát, akkor visszahú­zódó vagy gyűlölködő és antiszociális magatartásformák alakulhatnak ki nála. A probléma kezelésében részben fontos a beszédterápia logopédia szakember segítségével, de ezzel párhuzamosan a szülő is nagyon sokat tehet, hogy gyer­mekének megfelelő szociális készségei alakuljanak ki. Nagyon ajánlom Myrna B. Shure könyvét Raising a Thinking Child (Gondolkodó gyermek nevelése) cím­mel.

A GAPS-gyermekek sok professzionális segítséget kapnak: logopédiai és beszédterápia, gyógypedagógiai terápia, pszichoterápia, speciális oktatás stb. Azonban a gyermek életében a leg­fontosabb emberek a szüleik, ezért a szülőkre hárul, hogy gyermekük elsődleges terapeutái legyenek.

Alkalmazott viselkedésanalízis

Az alkalmazott viselkedésanalízis a GAPS-gyermek neve­lésének leggyakorlatiasabb és legésszerűbb módja. Azt gondolom, hogy minden GAPS-gyermek szüleinek érdemes megtanulni ezt a nagyon értékes módszert. Lehetőséget ad az édesanyának és az édesapának, hogy magabiztosan, építő jellegűen és hatékonyan befolyásolhassák a gyermek viselkedését, ami normali­zálja a családi életet.

Nem képeztek bennünket szülőnek. Legtöbbünknek fogal­ma sincs, hogy hogyan kell gyermeket nevelni, amikor szemünk fénye becsöppen világunkba. Szerencsések azok, akiket egészséges, boldog és együttműködő gyermekkel áld meg a sors. Sajnos a GAPS-gyermekek szülei éppen ezzel el­lentétes természetű gyermekeket nevelnek.

Az ő felnevelésükhöz nem elég szülői ösztöneinkre támaszkodni. Különleges képzettségre kell szert tennünk! Az alkalmazott viselkedésanalízis a józan ész szabályaira épül: ahogyan a szülő reagál a gyermek viselkedésére, úgy alakítja a gyermek későbbi viselkedését.

Rossz szokások tudatos kerülése

Nem képzett szülők akaratukon kívül megerősítik a gyermek rossz viselkedé­sét. Ugyanakkor akaratunkon kívül figyelmen kívül hagyják a jó viselkedést, ami nem bátorítja a gyermeket a jó ismétlésére. Így aztán a gyerek egy sor kelle­metlen és irritáló szokást alakít ki, ami a szülők rosszallását vonja maga után. A szülő-gyermek kapcsolat engedetlenség, dorgálás és büntetések sorozatává fa­jul. Mindkét oldal sérül, és a családi élet küzdelemmé válik. A viselkedésanalí­zisben, avagy viselkedésmodifikációban jártas szülő hatékony. A szülők haté­konysága boldoggá teszi a gyermeket és az egész családot.

Összefoglalva:

A GAPS-gyermekeknek nagyon célzott tanításban kell része­sülniük képzett emberek segítségével, ideértve a képzett szülőket is. Ha így ta­nítják a gyermeket, a végeredmény sokkal, de sokkal jobb, mint az olyan esetek­ben, amikor a véletlenre van bízva a gyermek tanítása.

GAPS-étrend kismamák (és leendő szülők) számára

A fogantatást megelőző legfontosabb változtatás mindkét szülő étrendjét érinti. A leendő szülők táplálkozása az egészséges utód létrehozásának egyik legfonto­sabb tényezője. Az anyának a terhesség legelejétől folytatnia kell egészséges ét­rendjét. Az apának nem, de ha így tesz, sokkal jobb (fizikai és szellemi) állapot­ban nyújthat segítséget feleségének a terhesség alatt, és a gyermek születésekor.

GAPS-étrend

Amennyiben a párnak nincsenek súlyos emésztési gondjai, allergiája, nem je­lentkezik náluk krónikus kimerültség, fásultság vagy bármilyen más jellegzetes GAPS-tünet, a fogantatást megelőző 4-5 hónapban a teljes GAPS-étrend követé­sét javaslom.

Valamelyik szülő, de különösen az anya jellegzetes GAP-szindrómája esetén kövesse a teljes GAPS táplálkozási protokollt, amíg sokkal egészségesebb nem lesz, és úgy érzi, hogy készen áll a fogantatásra és a terhességre.

Az alábbiakban néhány fontos pontot is vegyük figyelembe

1. Amiket kerülnünk kell

Gondosan kerüljön minden feldolgozott (csomagolt vagy konzervben árult) élelmiszert, üdítőitalt, cukrot és élelmiszer-adalékanyagot. Ne egyen vendéglátóhelyeken! Vendéglátóhelyeken lehetetlen elkerülni a káros feldolgozott zsiradékokat és olajokat, vegyi adalékanyagokat, rossz minőségű fehérjéket, szénhidrátokat és sok más, a leendő újszülöttet fenyegető ve­szélyt.

Készítsen friss alapanyagokból friss ételt otthon. Ez jelentős változ­tatásnak tűnhet azoknak, akik nem szoktak otthon enni. De gondolja meg: a terhesség csupán kilenc hónapig tart; gondoljon erre a baba egészsége és eljövendő élete érdekében tett befektetésként, amit – ebben bizonyára egyetért – megérdemel!

2. Friss hús, tojás az étrendben

Figyeljen rá, hogy mindennapi étrendjének körülbelül 85 százaléka friss húsból, halból, tojásból, minőségi tejtermékekből, zöldségekből és termé­szetes zsiradékokból készült ételekből álljon. Az édes ételeket – a (diófélék lisztjével és szárított gyümölcsökkel készült) süteményeket, mézet és gyü­mölcsöt – a főétkezések közötti tízóraira és uzsonnára kell korlátozni.

3. Húslevek, erőlevesek fogyasztása

Egyen mindennap hús- vagy csontalaplét leves, ragu készítéséhez felhasz­nálva, vagy meleg ital formájában. A húsból vagy csontból főzött erőleves­nek számtalan jótékony hatása van a kisgyermekre és a szülőre egyaránt: erősíti az emésztő- és immunrendszert, a csontokat és az izmokat, javítja az erőnlétet. Egye meg a kocsonyás húst az alaplé készítéséhez használt csont és az ízületek mellől. A melegen (kevés élőflórás joghurt, kefir vagy savanyított tejszín hozzáadásával) ivott húslé a terhesség alatt segít a reg­geli rosszulléteknél.

4. Zsiradékok

Fordítson külön figyelmet arra, hogy milyen zsiradékokat fogyaszt, mivel ezek a reproduktív hormonok egyensúlyának fő tényezői. Kizárólag állati eredetű zsiradékot (vajat, tejszínt, hús melletti, vagy saját kezűleg kisütött zsírt), hidegen sajtolt minőségi olíva- vagy kókuszolajat fogyasszon; egyen az eddig szokásosnál több zsiradékot, mivel kisgyermekének igen nagy szüksége lesz rájuk. Ezek többsége állati eredetű zsiradék legyen.

5. A fermentált ételeket fokozatosan vezesse be

A fermentált ételek fogyasz­tása nem tetszés szerint választható, különösen terhesség alatt! A fermen­tált ételek a elősegítik a megfelelő emésztést és a tápanyagok felszívódását, valamint ellátják a gyermeket és a szülőt K- és B-vitaminokkal, és sok egyéb jótékony hatásuk van.

6. Biotejtermékek

Igyekezzen nyers biotejtermékeket beszerezni egy helyi gazdaságból. A nyers tej, vaj, joghurt, sajt és tejszín tápértéke összehasonlíthatatlan a tö­meggyártásban készült, pasztörizált és feldolgozott megfelelőikével. Ha nem talál nyers, pasztörizálatlan tejet, egyáltalán ne igyon tejet; egyen in­kább mindennap bőségesen biovajat és fermentált tejtermékeket – élőflórás, természetes, teljes zsírtartalmú joghurtot, kefirt, hagyományos eljárással készült sajtot és savanyított tejszínt.

7. Belsőségek

Egyen rendszeresen májat és más belsőségeket. A máj (sok egyéb tápanya­got nem is említve) a leggazdagabb folsavforrás és sok általánosan előfor­duló problémát megelőz.

8. Szénhidrátok

Akinek nincsen gond az emésztésével, mértékkel ehet burgonyát, ková­szos kenyeret és házilag főzött teljes kiőrlésű gabonákat.

Probiotikumok, tőkehalmáj olaj

A megfelelő táplálkozáson felül érdemes esetleg jó minőségű probiotikumokat szedni szintfenntartó adagokban. Ha azonban mindennap bőséges mennyiségű fermentált ételt eszik, nem szükséges szednie semmilyen tömeggyártású készít­ményt.

Fogyasszon jó minőségű tőkehalmáj olajat szintfenntartó adagokban. Ne fe­lejtsen el rendszeresen enni kis olajos (nem haltelepről származó) halakat, pél­dául friss szardíniát, makrélát és heringet.

Tibor Griffel

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.