• hipertónia
• sófogyasztás

A túlzott sófogyasztás mindig hipertóniát okoz?

Pontos mérések szerint az iparosodott országokban a lakosság átlagosan napi 15 g konyhasót fogyaszt, a hipertóniamentes néptörzsek sófogyasztása ezzel szemben 23 g naponta, míg az új-fundlandi és a japán halá­szok 25 g-nál többet is fogyaszthatnak! Ezek az adatok meggyőzően mutatják, hogy a mi étkezési szokásaink a vérnyomás szempontjából nem kedvezőek.

Ezek után azt gondolhatnánk, hogy Magyarországon és általában az iparosodott országokban azok az emberek lesznek hipertóniások, akik sok sót fogyasztanak. Nos, ez nem így van, mert a mérések sze­rint majdnem mindenki túl sok sót fogyaszt ezekben az országokban, és az elszigetelten élő néptörzsek igen alacsony sófogyasztásához ha­sonló napi sóbevitel gyakorlatilag nem fordul elő a mi étkezési szo­kásaink mellett.

Fokozott sófogyasztás hatása

Ma már közel állunk annak a prob­lémának a megoldásához, hogy fiatalkorban, sőt, esetleg már az anyaméhen belül megállapítsuk, hogy valaki „sóérzékeny” lesz-e, vagyis hogy a társadalmunkban szokásos konyhasófogyasztás mellett kóros értékre fog-e emelkedni a vérnyomása bizonyos idő elteltével.

Vizsgálatok a túlzott sófogyasztásról

Körülbelül ebből az időből származik egy másik amerikai kutató, Page (ejtsd: pédzs) megfigyelése, hogy a Csendes-óceánban levő Salamon-szigetek egyik bennszülött törzsének tagjai gyakran megbetegszenek hipertó­niában, míg a néhány kilométerrel távolabb, egy hegycsúcson levő település lakói között egyetlen magasvérnyomás-betegségben szen­vedő egyén sem található.

Mindkét törzs tagjai hasonló módon éltek, gyűjtögetéssel szerezték élelmüket, csupán az volt a különbség, hogy a tengerparton lakó törzs lakói növényi eledelüket tengervízben főzték meg, melynek sótartalma igen nagy, míg a hegyi törzs lakói esővizet gyűjtöttek erre a célra. Ez volt az első olyan bizonyító erejű megfigyelés, mely egyértelműen kimutatta a sófogyasztás jelentősé­gét a magasvérnyomás-betegség keletkezésében.

Későbbi kutatások azután több olyan népcsoportot találtak, melyek átlagos sófogyasztása messze meghaladja a mi (sajnos igen magas) sófogyasztásunkat is, elsősorban a hagyományosan kialakult táplálkozási szokások miatt. Ilyenek pl. Új-Fundland lakói, vagy a Japán északi részén élő halászok, akiknek fő étele a sózott hal ezek között az emberek kö­zött sokkal gyakoribb a magasvérnyomás-betegség, mint azokon a vidékeken, ahol a napi sófogyasztás alacsonyabb.

Sóérzékeny emberek szervezetének reakciója

Hogyan emeli a fokozott sófogyasztás a vérnyomást? Erre a kér­désre ma még nem tudunk egyértelmű választ adni, csupán elméle­tek léteznek. Legvalószínűbb, hogy a „sóérzékeny” emberek veséje nem tudja teljes egészében kiválasztani a bevitt nagy mennyiségű sót, így az fokozatosan felhalmozódik a szervezetben, és részben a keringő vérmennyiség növelésén keresztül, részben a vérnyomás szabályozásában fontos szerepet játszó kis ütőerecskék (arteriolák) keresztmetszetének csökkentése révén növeli a vérnyomást.

Kizárólag a nátrium a felelős?

Emlé­kezzünk a keringési modellre: az érrendszer azon része, melyben a vérnyomást mérjük, aránylag zárt edény, mely a szívtől az arteriolák „szorítójáig” terjed. Ha ebben az érszakaszban több vér halmozódik fel, akkor ez fokozza az érfalra nehezedő nyomást, másrészt az elfolyás csökkenése a rendszer arteriolás végén szintén ebben az irányban hat.

Sokáig azt hitték, hogy a konyhasó vérnyomásemelő hatása kizá­rólag az egyik összetevő, a nátrium felhalmozódásának következmé­nye. Újabb vizsgálatok során azonban kimutatták, hogy a fokozott nátriumbevitel csak akkor növeli a vérnyomást, ha a konyhasóban levő másik elemet, a klórt is hozzáadjuk a nátriumhoz.

A sómegszorítás csökkenti a vérnyomást?

Igen! Ugyancsak az elmúlt évek kutatásai derítették ki, hogy hipertóniás betegek vér­nyomása étrendi sómegszorítás hatására gyorsabban csökken, ha konyhasó helyett kálisóval ízesítik ételeiket. Úgy látszik tehát, hogy a kálium szemben az előbb említett két elemmel vérnyomáscsökkentő hatású.

Jól összeegyeztethető ez a megfigyelés azzal az adattal, hogy az elszigetelten élő népcsoportok tápláléka a lénye­gesen kevesebb konyhasó mellett sokkal gazdagabb káliumsók­ban, mint a fejlettebb országok lakosainak étrendje.

Valószínű, hogy ez a két tényező a fokozott konyhasó- és csökkent kálisóbevitel egyaránt, egymást erősítve felelősek az iparosodott országok lakosa­inak magasabb vérnyomásáért és a hipertóniabetegség gyakori elő­fordulásáért. Később látni fogjuk, hogy ez a felismerés reális alapot ad arra a törekvésre, hogy az étrendi szokások megváltoztatásával befolyásolni tudjuk a hipertóniától fenyegetett lakosok vérnyomását.

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.