A mozgás, az elhízás és az infarktus kapcsolata
Eléggé elterjedt nézet, hogy a mozgásszegény életmód törvényszerűen elhízáshoz vezet. Mi magunk is így magyaráztuk leegyszerűsítve „a középkorúak elhízását”, bár elöljáróban meg kell említeni, hogy ilyen egyszerűen ezen elhízások jó része nem magyarázható. Kétségtelen, hogy keveset mozgunk. A felmérések szerint naponta 15 percet töltünk séta jellegű mozgással, ugyanakkor 95 percet ülünk átlagosan a TV előtt.
Az elhízottak mozgása sok felmérés alapján még ennél is kevesebb. Elhízott lányok, fiúk, felnőttek egyaránt kevesebbet mozognak, mint normális súlyú társaik. Állatkísérletekkel is igazolható, hogy a mozgásukban korlátozott állatok testsúlya meghaladja a szabadon mozgó társaikét. Nem teljesen egyértelmű azonban, hogy az elhízottaknál észlelt kevesebb mozgás oka vagy következménye-e az elhízásnak.
Erre csak akkor tudnánk meggyőzőbben válaszolni, ha pontosan ismernénk a kövérek elhízás előtti mozgásaktivitását. Sok ilyen megbízható adatunk azonban nincsen. Az elhízás kezelésében mindenesetre alapvető lenne a mozgás, az energialeadás fokozása, azonban nem szabad elfelejtenünk, hogy a mozgás fokozza az étvágyat, így diéta nélküli mozgással nem lehet fogyókúrázni.
Energiafelhasználás
A mai rohanó élettempó és gyakori időzavar mellett figyelembe kell venni azt is, hogy 1000 kalóriát képesek vagyunk öt perc alatt elfogyasztani, de ugyanezt a mennyiséget leadni csak egy órát meghaladó futással lehetséges. Az igen nagymértékben elhízottak pedig már testsúlyuk miatt nem is képesek eleget mozogni.
A mozgás szerepét természetesen nem szabad lebecsülnünk a kívánatos testsúly fenntartásában – ezzel ellentmondanánk a mindennapi gyakorlatnak, és vétenénk a testi-lelki egészség alapelveivel szemben. A mozgás az energialeadás, az energiafelhasználás egyik legegyszerűbb módja. Röviden utalunk rá, mert ez inkább tudományos vizsgálatok témája, hogy az energialeadásnak más módjai is vannak a szervezetben, mely egyénenként is jelentősen különbözhet.
Ilyenek bizonyos hőtermelési folyamatok, vagy az ún. barna zsírszövet szerepe, mely emberben is megtalálható speciális zsírféleség egyénenként különbözően képes arra, hogy a felesleges kalóriát a szervezetből hőtermelés segítségével kiválassza.
Intenzív sportok kedvező hatása
Miután az évezredek során az emberiség általában mindig táplálékhiánnyal küszködött, elsősorban azok az egyedek és utódaik maradtak fent, akik jobban tudtak takarékoskodni a felvett kalóriákkal, és kevésbé égették el, alakították át hővé a felvett energiájukat. Ennek az energiaraktározó emberek most belecsöppentek a huszadik század táplálékbőségébe, tömegesen őrzik öröklött hajlamuk és jellegzetes anyagcseréjük miatt energiájukat, és elhíznak.
Ennek leadásában segíthet a mozgás, sokszor nélkülözhetetlen is, de nem csodaszer. Érdekesek azok a vizsgálatok, melyek a mozgás hatását vizsgálták a különböző vérzsír-szintekre. Nem sikerült igazolni az esetek nagyobb részében azt, hogy mérsékelt fizikai aktivitással járó tevékenységek, mint rendszeres kerti munka, kocogás, séta, könnyű turisztika javítaná a vérzsírszintet, noha kétségtelenül kedvező hatása van a közérzetre.
Ugyanakkor az kimutatható, hogy intenzív, legtöbbször versenyszerűen űzött sportok, úgymint hosszútávfutás, sífutás, kerékpározás esetén, melyek során a percenkénti pulzusszám tartósan eléri a 130-140-es frekvenciát, kedvező hatás mutatható ki a vérzsírokra. Ennek a hatásnak a kifejlődéséhez rendszeresség is szükséges, hetenként legalább 5×20 perces, vagy 3×30 perces, vagy 2×45 perces ilyen intenzitású, versenyszerű tréning hosszabb idő után emelheti az infarktus elleni védőfaktor, a HDL-koleszterinszintet, csökkenti a triglycerid-szintet. A vér koleszterinszintje még ilyen intenzitású mozgással is csak kevésbé befolyásolható.
Életmód jelentősége
Korábban olyan vélemények voltak túlsúlyban, miszerint a fizikai dolgozók között kevesebb szívinfarktus fordul elő, mint például az irodai dolgozók között, de gondosabb vizsgálatok kiderítették, hogy a fizikai aktivitásnak ez a védőhatása csak az igen nehéz fizikai munkát végzőkre érvényes. Az ilyen foglalkozások száma pedig a civilizált országokban manapság mind ritkább. Miután a szívinfarktus keletkezésében több tényezőnek lehet egyszerre szerepe, így a foglalkozás és az azzal járó fizikai tevékenység kevésbé, az életmód általában döntőbben befolyásolja az infarktus veszélyeztetettséget.
Szellemi foglalkozást végzők, ha egészségesen táplálkoznak, nem dohányoznak, és a szabadidejüket aktív, tartós sporttevékenységre használják fel, nagyobb védettséget élveznek, mint az olyan esztergályosok, földművesek vagy szállítómunkások, akik mértéktelenül táplálkoznak, isznak, dohányoznak, és a szabadidejüket is egészségtelenül töltik.
Általában elmondható, hogy a mozgáshiány elhízásra, magasabb triglycerid és kedvezőtlen HDL-koleszterinszintre hajlamosíthat, de önálló, egyedüli infarktus rizikószerepe nem bizonyított.
Örökölhető-e az infarktus?
Az öröklésnek az elhízás keletkezésében kétségtelen szerepe lehet. Az így kialakult, különösen a hasra lokalizálódó, ún. „alma” típusú elhízás esetén másodlagosan magas vérzsírszint, magas vérnyomás vagy cukorbetegség keletkezhet, ezek már direkt fokozhatják a hajlamot a szívinfarktus keletkezésére.
Ugyanakkor nem bizonyítható, hogy infarktushajlam a rizikófaktorok átöröklése nélkül is öröklődhet. Még akkor sem, ha vannak olyan adatok, miszerint gyakran kapnak infarktust olyanok, akiknek a szülei is infarktusban szenvedtek.
Egyes adatok szerint, ha valamely középkorú szülő infarktusban meghal, utódjának kétszeres hajlama van e betegségre, ha pedig a másik szülőt is ilyen fiatalkori infarktus éri, akkor ez a gyerekekre nézve ötszörös veszélyeztetettséget jelent. Ezt a hajlamot elsősorban az örökölt magas koleszterinszint közvetíti.
Koleszterinfelvevő receptor hiánya
A Nobel-díjas koleszterin-kutatás ismertetése kapcsán beszéltünk arról a két örökletes állapotról, ahol a sejtek koleszterinfelvevő receptora hiányában a koleszterin nagy mennyiségben marad vissza a vérben, és a fölösleg lerakódik az érfalakban. Ezért ha egy családban fiatalkori (40-50 év alatti) infarktus fordul elő, feltétlenül szükséges a gyerekek koleszterinszintjét megvizsgálni.
Magas koleszterinszint esetén pedig gyermekszakorvos szabja meg a teendőket a gyermekek életmódjának alakítása, táplálkozásának megváltoztatása, szükség esetén – ritkán – akár gyógyszeres kezelése terén.
Vannak olyan öröklött zsír-anyagcserezavarok is, amikor egy családon belül a családtagok egyikének a koleszterinszintje, a másiknak a triglyceridszintje emelkedett. A magas vérnyomás tárgyalásánál utaltunk arra, hogy vannak olyan családok, melyekben halmozottan együtt fordul elő a magas koleszterinszint és a magas vérnyomás is. Az öröklést nem szabad sorscsapásnak tekinteni. Öröklött rizikófaktorok esetén az embernek mindent el kell követnie, hogy egészséges életet élve kompenzálja hátrányait, és kivédje a reá leselkedő veszélyeket.
Szerző: Griffel Tibor
Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.