A láb reflexzónáinak áttekintése
Olykor még ma is azt feltételezik, hogy a láb reflexzóna-masszázsánál csak a talp masszázsa fontos, mivel erről áll rendelkezésre régebbről a legtöbb kép és rajz. Pedig az egész lábfejet kell kezelni, alul és felül, belső és külső oldalától egészen a bokáig.
A két lábat egységnek kell tekinteni, nem két egymástól külön álló lábnak. Úgy képzelhetjük, hogy a test egésze léptékhelyesen kicsinyítve tükröződik a lábakon, különösen, ha tudjuk, hogy elsősorban a fej, a nyak és a törzs tükröződik le. A végtagok kezelése csak fokozatosan finomodott ki.
Meggyőző gyakorlati munkamodellnek tekinthető rendszerint minden szervhez és szövethez tartozik egy megfelelő zóna a lábon ott, ahol ugyanaz a függőleges testi zóna áthalad az illető szerven és szöveten. A test és a láb 3 harántzónája a horizontális tájékozódásra szolgál.
A zónák átfedései többnyire az anatómiai szervátfedéseknek felelnek meg, így:
- a test jobb felén lévő szerveknek a jobb láb, a bal felén lévőknek a bal láb felel meg;
- páros szerveknek és csontoknak a lábakon is két zóna felel meg, jobb- és baloldalt;
- páratlan szerveknek egyetlen zóna felel meg, a bal vagy a jobb lábon, az adott szerv anatómiai helyzetének megfelelően;
- a test közepén lévő szerveknek és rendszereknek a két láb belső része felel meg.
Reflexzónák határa
Maguk a reflexzónák a bokák határán érnek véget. A tapasztalat szerint azonban a bokák fölött még nagyjából tenyérnyi szélességig jelentős a gyógyhatás. Itt találhatók az alsó végtagok zónái, elsősorban a combtól a térdig terjedően. Ezeket a zónákat korábban a medence kapcsolati zónáinak neveztük, ma azonban önálló zónákként ismeretesek.
A felső végtagok zónái, egészen a könyökig, az 5. lábközépcsonton tapinthatók ki, és az alsó végtagokhoz hasonlóan az izmokkal és idegekkel való ellátottságról gondoskodnak. Korábban ezeket is kapcsolati zónáknak nevezték.
A talp sarki része
A sarok talpi részét, durvább szövete miatt, sok esetben nem lehet megfelelően kezelni, legfeljebb gyermekeknél és finom bőrű felnőtteknél. Terápiás szempontból ez nem jelent hátrányt, ugyanis ezek a zónák – egészen pontosan a medence szerveinek zónái – a sarok külső és belső szélétől egészen a bokáig nyúlnak. Ezeken a részeken a kezelés sokkal, kisebb erővel elvégezhető.
Némelyik zóna arányaiban eltér a szerv valódi nagyságától és alakjától. A mindennapos gyakorlat tapasztalata azt bizonyítja, hogy lényegét tekintve minden terápia dinamikus eljárás, amely a környező szövetekre is átterjed, úgyhogy a kezelés helyreállító hatása mégis megmarad. Ráadásul a zónák kiterjedése az anyagi valóságot követi: a gyomor zónája böjtölés után kisebb, az anyaméhé pedig az anya testében fejlődő magzattal együtt növekszik.
Szerző: Griffel Tibor
Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.