A gasztrointesztinális flóra szerepe a védekezésben
A normál gasztrointesztinális flóra meghatározó szerepet játszik a szervezet homeosztázisának fenntartásában és a szervezet, védekező rendszerében. A speciesek megoszlását számos tényező, mint az érkezési szokások, a szedett gyógyszerek, a higiénés viszonyok, az életkor stb. befolyásolja. Megkülönböztethetünk állandó, jellegzetes, kolonizáló törzseket, mint pl. az E. coli vagy az anaerobok közül a Bacteroides fragilis, illetve átmeneti kolonizáló specieseket, mint pl. a salmonellák vagy a Clostridium difflcile.
A flóra felépítése
A gyomor és a proximális jejunum normál flóráját többségében Gram-pozitív aerobok, fakultatív anaerobok, laktobacilusok alkotják alacsony csíraszámban (104- en), coliformok száma ennél is alacsonyabb, bacteroides speciesek nincsenek. Minden olyan tényező, ami emeli a gyomor pH-t vagy motilitási zavart okoz, fokozza a szájon át bekerülő mikrobák túlélési lehetőségét és patogénné válását, illetve elősegíti a disztálisabb bélszakasz flórájának ascensióját.
Aborálisan haladva nő a baktériumok száma, az ileumban eléri a 109-t. A vékonybél flórájának megváltozása és a colonflóra ascensiója bizonyos klinikai szituációkban tünetekkel járó dysbacteriosishoz vezethet (kontaminált vékonybél-szindróma).
Mikrobák a colonban
A colonban a mikrobák óriási tömegben vannak jelen, egy gramm faeces 1012-en baktériumot tartalmaz. A normál flórát több száz baktériumspecies alkotja, ennek 99,9%-a anaerob. Az aerobok legfontosabb képviselői az Enterobacteriaceae család tagjai, mint az E. coli, Klebsiella, Enterobacter törzsek, az anaerobok között a Bacteroides törzseket, laktobacilusokat kell kiemelni (Lactobacillus rhamnosus, L. bulgaricus, L. acidophilus, L. plantarum). Számos potenciálisan patogén lehet átmeneti kolonizáló, anélkül, hogy bármiféle panaszt okozna, mint pl. a Clostridium dimcile vagy a Candida albicans.
Kolonizációs rezisztencia
A normál flóra fiziológiás szerepe meghatározóan fontos a bekerülő mikroorganizmusok potenciális patogenitásának megelőzésében. Az úgynevezett kolonizációs rezisztencia lényege, hogy a normál kolonizáló flóra kialakult egyensúlya megakadályozza a bekerülő baktériumok elszaporodását. Ha ez az egyensúly valamilyen okból, például antibiotikum alkalmazás következtében megbomlik, a bekerülő baktériumok vagy gombák el tudnak szaporodni, és kórokozóvá válhatnak. Az antibiotikumok által okozott hasmenés, mint mellékhatás, sok esetben a bélflóra megbomlott egyensúlyának tudható be.
- A libidó csökkenése és okai
- A szexuális fejlődés visszamaradásának okai
- Vizelési panaszok okai
Ezek a cikkek is érdekelhetnek:
Ezen túlmenően azonban a bélflóra megbomlása következtében a bekerülő patogének, például salmonellák sokkal kisebb csíraszámban is képesek megbetegedést okozni, számos vizsgálat bizonyítja, hogy előzetes antibiotikum kezelés elősegíti a gastroenteritis kialakulását. Ismert, hogy a Clostridium dimcile okozta antibiotikum-asszociált hasmenés legfontosabb rizikótényezője az antibiotikum-kezelés, illetve a citosztatikumok okozta bélkárosodás.
Hasznos baktériumok
A normál bélflóra protektív szerepének felismerése vezetett a probiotikumok alkalmazásának hipotéziséhez: bizonyos „hasznos” baktériumok, illetve gombák (pl. laktobacilusok, bifidobaktériumok, Saccharomyces boulardi) bejuttatása jótékonyan befolyásolhatja az infekciók megelőzését, illetve lefolyását. A probiotikumok alkalmazása terén azonban jelenleg még sok a bizonytalanság, hatásukkal kapcsolatban általánosítható álláspont jelenleg nincs, szerepük klinikai szituációkban tisztázásra vár.
A normál flóra az infekciók elleni védelmen túl számos metabolikus funkciót is betölt, így szerepet játszik az epesavak dekonjugálásában, a vitaminszintézisben, a tápanyagok lebontásában és az immunvédekezés kialakításában.
A bélfal sérülése következtében a peritoneumra kijutó normál flóra okozza a másodlagos (vagy sebészi) peritonitist, elsősorban az E. coli és a Bacteroides fragilis szinergén patogén hatásának betudhatóan. Primer peritonitis esetén, ami felnőttben szinte kizárólag csak ascitessel rendelkező, dekompenzált májbetegség szövődményeként lép fel, a csökkent védekező képesség következtében az ascitesbe jutó, transzlokálódó bélbaktériumok okoznak infekciót.
Kolonizáló flóra szerepe az infekciókban
A kolonizáló flóra szerepe más infekciók kiváltásában is jelentős. A nőknél fellépő urogenitális infekciók döntő többségét a perineumra, illetve a periurethralis tájra kijutó és onnan ascendáló bélbaktériumok, elsősorban a speciális adherenciával rendelkező uropatogén E. coli törzsek okozzák.
A bélflóra állandó utánpótlást biztosít, és így az arra genetikailag prediszponált betegekben nehezen befolyásolható, recidív infekciók jelentkeznek. A megbetegedett colonból a véráramba kerülő Streptococcus bovis endocarditist okozhat, emiatt e diagnózis megállapításakor a beteget kötelező kivizsgálni tumor vagy egyéb bélbetegség lehetősége miatt.
A nozokomiális patogének jelentős része is a bélflóra tagjai közül kerül ki. Régi megfigyelés, hogy a hospitalizált, súlyos betegek normális, meghatározóan Gram-pozitív oropharyngeális flóráját néhány napon belül Gram-negatív baktériumok váltják fel. Ezek részben a kórházi környezetből, részben azonban a beteg saját bélflórájából, ascensióval kerülnek az oropharynxba. Az ascensiót elősegíti például a gyomor pH-jának emelkedése vagy nazogasztrikus szonda alkalmazása.
Nozokomiális pneumonia
A kolonizáló flóra aspirációja okozhat aztán nozokomiális pneumoniát, aminek kórokozói jellegzetesen Gram-negatív baktériumok. Neutropéniás betegek ismeretlen eredetű szepszisében elsősorban a béltraktus jön szóba, mint fertőző forrás, különösen a bélfal integritását károsító kezelések esetén, de hasonló hatásmechnizmussal okoznak szepszist a bélből transzlokálódó baktériumok ischaemiás bélkárosodás következtében.
Szerző: Griffel Tibor
Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.