• betegség
• vékonybél

A vékonybél infekciós betegségei

A gastroenterocolitis a gyomor (hányás), a vékony- és a vastagbél nem specifikus reakciója a legkülönbözőbb behatásokra (infekció, gyógyszer, ischaemia stb.).

Meghatározások

A betegek racionális kivizsgálása és kezelése szempont­jából néhány fogalom ismerete elengedhetetlen:

• Heveny hasmenés: 14 napnál rövidebb hasmenéses epizód.
• Perzisztáló hasmenés: A diarrhoea időtartama meg­haladja a 14 napot.
• Idült hasmenés: 4 héten túl tartó hasmenés.
• Infektív gastroenteritis: [brbr]Hevenyen vagy perzisztálóan fellépő hasmenés (3 vagy több laza konzisztenciájú széklet/24 óra) [brbr]Az alábbi panaszok és tünetek közül egy vagy több jelenléte (hasi fájdalom, hányinger, hányás, láz, hasmenés, véres székürítés, fájdalmas székelés vagy tenesmus)[brbr]Bizonyítható vagy nagy valószínűséggel feltételezhe­tő (pl. tömeges megbetegedés) a fertőzéses eredet.
• Utazók hasmenése: Iparilag fejlett országokból ke­vésbé fejlett országokba látogatókban kialakult akut infektív gastroenteritis (az esetek 85-90%-át entero-toxint termelő coli okozza).
• Nosocomialis hasmenés: Három vagy ennél több napos kórházi tartózkodás után kezdődő fertőzé­ses eredetű hasmenés (az etiológiai ágens leggyak­rabban Clostridium difficile vagy norovírus-, cse­csemő- és gyermekkorban napjainkig a rotavírus-fertőzés volt).

Epidemiológia

Becslések szerint a világon naponta 200 000 embernek van heveny infektív gastroenteritise. Amíg az iparilag fejlett országokban az infektív gastroenteritis elsősorban jelentős gazdasági-pénzügyi veszteséget jelent, addig a fejlődő országokban az infektív gastroenteritis miatti letalitás jelentős (Ázsiában, Afrikában és Dél-Ameriká­ban kb. 2 millió gyermek hal meg emiatt évente).

Magyarországon is gyakoriak az enterális fertőzé­sek, 2006-ban 58 147 esetet jelentettek. A megbetegedé­sek 16,8%-a salmonellosis, 11,7%-a campylobacteriosis, 0,16%-a shigellosis volt, de a regisztrált esetek több mint kétharmada nem specifikált, enteritis infectiosa (71,0%) megnevezéssel került a nyilvántartásba.

Patogenezis

A patogenezis alapján az infektív gastroenteritis két fő típusa különíthető el:

• Nem gyulladásos (a folyamat a vékonybelet érinti, makroszkópos anatómiai elváltozás nincs, baktériumok ese­tén döntően toxinhatás, vírusok esetében fokozott szek­réció és/vagy csökkent abszorpció a jellemző). Vizes hasmenés, és a székletben a leukocyták hiánya jellemzi
• Gyulladásos eredetű (a vastagbél inváziója miatt ala­kul ki a gyulladásos folyamat, a nyálkahártya destrukciója meghatározza a folyamat súlyosságát). Jellemző a „dysenteria-szindróma” (láz, hasi görcs, tenesmus, nyálkás-gennyes vagy véres-nyálkás-gennyes széklet), a székletben majdnem mindig megtalálhatók a granulociták (kivéve amoebiasis) és kimutatható a laktoferrin is, ami a vastagbél falában zajló gyulladásra utal.

A nem gyulladásos eredetű típus lényegesen gyak­rabban fordul elő, mint a gyulladásos forma, a kettő aránya megközelítőleg 9:1.

Klinikai kép

A vékonybél eredetű infekciók inkubációja változó, a gyomor és bélrendszerbe bekerült kórokozók száma, a patomechanizmus és a lokalizáció határozza meg. Az inkubáció akkor a legrövidebb (0,5-6 óra), ha preformált toxin (pl. Staphylococcus aureus ételmérgezés) okozza a heveny gastroenteritist. Hosszabb a lappangási idő, ha az infektív gastroenteritis kialakulását megelőzi a mik­roba szaporodása a belekben. Hányinger és hányás el­sősorban gyomor-vékonybél érintettség esetén lép fel.

Nem gyulladásos infektív gastroenteritisben a beteg hasi fájdalmat általában a köldök körül érez. A széklet vizes jellegű és nagy mennyiségű. Láz, hidegrázás vi­szont főleg a vastagbél eredetű infektív gastroenteritisre jellemző. A betegség súlyosságát az elvesztett folyadék és elektrolit mennyisége határozza meg. A testsúly 3%-ának elvesztése még alig jár tünetekkel, ugyanakkor 10% feletti veszteség már igen súlyos állapotot jelent (oliguria, cianózis, sokk).

Diagnózis

A kórelőzmény és a fizikális vizsgálat alapján a nem gyulladásos esetek egy részében következtetni lehet a kórokozóra. A kórelőzmény kikérdezésénél tekintet­tel kell lenni az epidemiológiai anamnézisre (pl. mi­lyen ételt vagy italt fogyasztott, hol történt a fogyasz­tás, mások megbetegedtek-e, jár-e a beteg gyermek­közösségbe vagy együtt él-e ilyen gyermekkel stb.) és az immunológiai állapotra (pl. IgA-hiány hajlamosít giardiasisra).

Nem gyulladásos eredetű infektív gastroenteri­tis esetén a széklet mikrobiológiai vizsgálata csak vá­logatott esetekben szükséges. Járványügyi érdekből elengedhetetlen azon hasmenéses betegek vizsgálata (szűrővizsgálat is), akik foglalkozásuk vagy ápolásuk révén tömeges megbetegedések kiindulási forrásaként szerepelhetnek. Bármilyen járvány esetén a részletes mikrobiológiai vizsgálat – legalábbis kezdetben – né­hány betegben nem nélkülözhető.

Sporadikus infektív gastroenteritis esetén csak abban az esetben szükséges széklet-mikrobiológiai vizsgálat, ha ennek eredménye befolyásolhatja a betegség kezelését és kimenetelét. Napjainkban az iparilag fejlett országokban – függet­lenül a kórokozótól – a legtöbb infektív gastroenteri­tis (beleértve a gyulladásos eredetűeket is) önmagától gyógyuló fertőző megbetegedés. Két székletbakterioló­giai vizsgálat, illetve három protozoonvizsgálat opti­mális a diagnózis megállapítására.

Terápia

Étrend

Infektív gastroenteritis esetén nem szükséges a koplalás. A belek motilitását, ezáltal hasi görcsöket okozó ételek és folyadékok fogyasztása (tej, alkohol, koffein, üdítő ita­lok) kerülendő.

Rehidráció

Jelenleg az Egészségügyi Világszervezet (WHO) által ajánlott, módosított orális rehidráló folyadékok (össze­tételük: glükóz, NaCl, KC1, Na-citrikum, víz) képezik a bázisterápiát mind gyermekekben, mind felnőttkorban. Amennyiben a beteg nem hány (enyhe és a közepesen súlyos esetek), csak az orális rehidráló kezelés ajánlott. Súlyos esetekben, amelyek jelentős exsiccosissal járnak (folyadékvesztés a testsúly kb. 10%-a), kezdetben iv. pót­lást, majd a javulástól függően orális rehidráló terápiát kell alkalmazni. Hányás esetén a betegség súlyosságától függetlenül csak a parenteralis terápia jön szóba.

Motilitást csökkentő szerek

Gyulladásos patomechanizmus feltételezése esetén és gyermekeknél kerülni kell az ún. hasfogókat.

Antimikrobás terápia

A vizsgálatok egyértelműen azt mutatják, hogy antimik­robás kezelés a heveny infektív gastroenteritisek csak kb. 5%-ában indokolt. Elfogadott, hogy csak a gyulladásos patomechanizmussal kialakult infektív gastroenteritis­ben van indikációja ennek a kezelésnek (kivételt képezhet a kolera és az utazók súlyos hasmenése). A vírusenteritiseknek nincs specifikus terápiája. Ezzel szemben kezelni kell a giardiasist és a cyclosporiasist. Az ún. ételmérgezé­sek, ételfertőzések (leggyakoribb kórokozó a Staphylococ­cus aureus) csak folyadék- és elektrolitkezelést igényelnek.

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.