Táplálékallergia és intolerancia
Kulcsfontosságú megállapítások
- A táplálék-hiperszenzitivitás két nagy csoportja a táplálékintolerancia és a táplálékallergia. [brbr]A táplálékintoleranciák enzimdefektusok, toxikus hatások vagy idioszinkrázia következtében alakulnak ki.[brbr]A táplálék allergiák mindig immunmediáltak.
- A gasztrointesztinális manifesztációval járó ételallergiák túlnyomó többsége nem IgE-mediált.
- Az egyes diagnosztikai tesztek segítséget jelentenek az ételallergia diagnózisának a felállításában, de kétes esetekben mindig az ételallergénnel végzett terhelésre adott pozitív klinikai reakció a döntő.
- A non-IgE médiáit ételallergiák diagnosztikáját nagymértékben segíti az atopia patch teszt.
- Az ételallergia elsődleges kezelését a kiváltó táplálékfehérjék megvonása jelenti.
A táplálék által kiváltott nem várt, kóros tüneteket összefoglalóan étel okozta hiperszenzitivitásnak nevezzük. Ezek egyik nagy csoportját a nem immunmediáit táplálékintoleranciák, a másikat pedig az immunmediáit táplálékallergiák alkotják.
Táplálékintoleranciák
A táplálékintoleranciák egy részében a tüneteket az egyén valamilyen kóros állapota váltja ki. Ezek közé tartoznak egyes enzimhiányok. Leggyakoribb a laktáz-hiány, amelynek primer, szekunder és felnőttkori típusa különíthető el. Ritkán idioszinkráziás reakciók felelősek a klinikai tünetekért. Tágabb értelemben a táplálék intoleranciák közé sorolhatóak az étel fóbia és a migrain egyes formái is.
Az intoleranciák másik részéért az ételek tehetők felelőssé. Ide tartoznak az étellel bekerülő fertőző organizmusok (E. coli, Staphylococcus aureus, Clostridium difficile) vagy toxinok okozta reakciók. Egyes élelmiszerösszetevők (a koffein, a csokoládéval és a teával bekerülő theobromin, a paradicsomban levő triptamin, az egyes sajtokban magas koncentrációban előforduló tiramin) adverz reakciókat okozhatnak.
A tiramin hisztamin-felszabadítás révén hozza létre a klinikai tüneteket. Nagyon sokszor a különböző ételadalékok (additivumok) felelősek a tünetekért. A tüneteket a fokozott hisztamin-felszabadulás, illetve az egyéb biogén aminők emelkedett koncentrációja okozza. Számos élelmiszer hisztamintartalma magas, vagy fokozott hisztamintermelést idéző elő, vagy tiraminban gazdag. Végül ugyancsak táplálékintoleranciát okozhatnak egyes ételszennyeződések, így a nehézfémek, peszticidek és egyes antibiotikumok.
Táplálékallergia
Patomechanizmus és tünetek
Táplálékallergiának az ételallergének által kiváltott immunmediáit adverz reakciót nevezzük. Csecsemők és kisdedek 6-8%-ában jelentkezik. Általában az ételallergiát ennél is gyakoribbnak gondolják, de sok esetben annak fennállása a kettős vak placebokontrollált terhelés során már nem igazolható.
Az etiología ismert, a táplálékallergia tüneteit leggyakrabban a tej, tojás, szója, hal és mogyoró fehérjéi váltják ki. Genetikai tényezők szerepét jelzi, hogy amennyiben mindkét szülőben előfordult atopiás betegség, akkor a táplálékallergia gyakorisága 20% feletti is lehet.
A patomechanizmus nem minden részletében ismert. A gasztrointesztinális tünetek jelentős részében a kóros történések hátterében a IV. típusú, nem Ig-E médiáit sejtközvetített immunreakció áll. Erre utal az a megfigyelés, hogy az enterális tünetekkel járó tejallergia esetén a limfokinek, így pl. a leukocitamigrációt gátló faktor és a tumor necrosis faktor-a felszabadulása fokozott. Ez utóbbi növeli az újszülött- és csecsemőkorban egyébként is nagyobb bélpermeabilitást, s ezáltal még több idegen fehérje képes felszívódni a bélen keresztül, ami erősíti a kóros tüneteket előidéző immunreakciót.
A táplálékok által kiváltott gasztrointesztinális reakcióknak csak egy kis része IgE-mediált. Ilyen mechanizmussal alakul ki az azonnali gasztrointesztinális hiperszenzitivitás, amire jellemző a hányiger, hányás és hasi fájdalom jelentkezése az allergen elfogyasztása után már 1-2 órával, hasmenés pedig 4-6 óra elteltével. Ebbe a csoportba tartozik az orális allergiás szindróma is. A táplá-lékallergén expozíció kevert (IgE és nem IgE közvetített) reakcióval allergiás eosinophil oesophagitist, allergiás eosinophil gastritist és allergiás eosinophil gastroente-rocolitist is előidézhet.
Diagnózis Anamnézis
A táplálékallergiára gyanús beteg vizsgálatának igen fontos első lépése a részletes anamnézisfelvétel és a fizikális vizsgálat. A differenciáldiagnózisban lényeges azoknak az anamnesztikus adatoknak a figyelembe vétele, amik alapján elkülöníthetőek az allergiát is utánzó gasztrointesztinális kórképek, így az ételintoleranciák és a fertőzések, valamint a coeliakia és a gyulladásos bélbetegség.
A részletes anamnézisnek azokra az akut vagy krónikus tünetekre kell irányulnia, amelyek kapcsolatba hozhatók az elfogyasztott táplálékkal. Fel kell mérni, hogy a tünetek mennyire konzisztensek, és az adott ételből mekkora mennyiség képes kiváltani azokat. Fontos azt is tudni, hogy mennyi idő telik el általában az adott étel elfogyasztása és a tünetek jelentkezése között. Arra is ki kell térni, hogy a gyanúba hozott ételt nyersen vagy főzve fogyasztotta-e a beteg. Az akut reakciók általában az étel fogyasztása után meglepően gyorsan, két órán belül lépnek fel. Ilyenkor a leggyakoribb tünet az urticaria, az angiooedema és a hányás vagy súlyos esetben anaphylaxia.
A később fellépő tünetek általában az étel elfogyasztás után 24-72 órán belül jelennek meg. A késői típusú klinikai manifesztációk közé tartozik az atopiás dermatitis, a csecsemőkori kólika, a gastrooesophagealis reflux egyes esetei, az oesophagitis, a hasmenés és a székrekedés. Megfigyelhető az is, hogy a ritkábban fogyasztott ételallergének inkább vezetnek akut, mint krónikus reakciókhoz. Hasznos, ha a beteg vagy gyermekek esetében a szülők naplóban vezetik, hogy mely ételek fogyasztásánál jelennek meg tünetek, és melyek azok, amelyeket tolerálnak. így az orvos összeállíthatja azoknak a fehérjeantigéneknek a listáját, amelyek kiválthatják az allergiás reakciókat.
Annak ellenére, hogy a pontos anamnézisfelvétel nélkülözhetetlen a diagnózishoz, a klinikailag feltételezett allergén csak az esetek 30-40%-ában bizonyítható kettős vak placebokontrollált terheléssel.
Diagnosztikus tesztek
Bőrpróbák
A prick típusú bőrpróbákkal gyorsan kimutathatóak a táplálékfehérje-specifikus IgE-antitestek. A bőrpróba során a táplálékfehérje kötődik a mastocyták felszínén levő specifikus IgE-hez. A bőrtesztet az anamnézis alapján szóbajövő táplálékantigénekkel kell elvégezni, és a próba előtt egy héttel fel kell függeszteni a beteg antihisztaminnal történő kezelését.
Pozitívnek értékeljük azt a 15 percen belül kialakuló reakciót, ami legalább 3 mm-rel nagyobb átmérőjű, mint a negatív kontroll. A pozitív reakció csupán valószínűsíti, hogy a betegben az adott ételantigén okozhatja az allergiás tüneteket. Ennek az a magyarázata, hogy a prick-teszt szenzitivitása 90 % felett van, de specifitása csak 50% körüli. A negatív teszt nagy valószínűséggel kizárja az IgE-mediált allergiás reakció lehetőségét, de a pozitív reakció nem szükségszerűen bizonyítja, hogy az adott étel valóban kiváltja azt. A bőrteszt során észlelt reakció nagysága azonban korrelációt mutat az adott étel által okozott klinikai allergia valószínűségével.
Táplálékfehérje-specifikus szérum-IgE és szérum össz-IgE Az IgE médiáit ételallergia kimutatásának egyik lehetőségét jelenti a táplálékfehérjékkel szemben specifikus IgE kimutatása a szérumban (RAST-, CAP-szisztéma). A specifikus IgE-szinteket arbitrális egységekben fejezik ki (kU/1). A táplálékfehérje-specifikus IgE-koncentráció korrelációt mutat az adott étel által kiváltott klinikai reakció valószínűségével. A technológia mai fejlettségi szintjén lehetőség van az ételallergének IgE-kötő régióinak a feltérképezésére.
Kiderült, hogy mind a szekvenciális, mind a konformációváltozások allergiás reakciót okozhatnak. Azok az allergiás betegek, akikben az IgE-antitestek elsősorban a konformációs epitopok ellen képződnek, tolerálhatnak kisebb mennyiséget az adott étel feldolgozott formájából. Ezek az epitopok ugyanis a hőkezelés és a részleges hidrolízis során jelentősen megváltozhatnak. Ezzel szemben, ha az IgE szekvenciális epitopok ellen irányul, akkor az adott táplálékfehérje a feldolgozás után is kiváltja a tüneteket.
A szérum teljes IgE-koncentrációjának meghatározása nem használható az ételallergia diagnosztikájában, mert magas lehet egyéb kórképekben is, így például parazitafertőzésekben. Táplálékfehérje-specifikus IgG és IgG4 Ezek a tesztek nem segítik az ételallergia diagnózisát, hiszen szintjük emelkedést mutathat akkor is, ha az egyén az adott táplálékfehérjét tartalmazó ételeket fogyasztja, s az benne semmiféle allergiás tünetet nem vált ki.
Atopia patch teszt (APT)
Ezzel a bőrteszttel a sejtközvetített vagy nem IgE-mediált táplálékallergiát tudjuk valószínűsíteni. Az eljárás lényege, hogy az intakt fehérjeallergént epikután helyezzük el. A fehérjeallergént kis fémbúra belsejében, kívülről rögzítve heyezzük el, és 48 órán keresztül tartjuk így. A teszt helyén, a bőrön létrejövő ekcémás reakciót értékeljük levételkor és 24 órával később. Antigén nélküli kontrollok alkalmazása is szükséges az esetleges nem specifikus irritáció kimutatására.
Az APT során a pozitív reakciót nagy valószínűséggel az antigénre adott T-sejt válasz hozza létre, ami a gasztrointesztinális rendszert érintő ételallergiák túlnyomó többségében szerepet játszik. A patch-teszt szenzitivitása megközelíti a 100%-ot, specifitása 70% körül mozog. A patch-teszt diagnosztikus értékét növeli, ha friss ételeket alkalmaznak a kereskedelmi forgalomban kapható extraktumokkal szemben.
Az APT és a prick-teszt együttes alkalmazása segítséget jelent az eosinophil oesophagitist kiváltó ételallergén valószínűsítésében is, hiszen abban IgE-és nem IgE-mediált reakciók egyaránt szerepet játszanak. A két módszer együttes alkalmazásával az eosinophil oesophagitist okozó antigén kimutatásának szenzitivitása 77-97% közötti.
Ételallergén-elimináció és -provokáció
Ételelimináció
A provokáció elvégzése előtt gyakran fontos eliminációs diéta alkalmazása is. Egyszerre egy vagy több ételfajta vonható ki a beteg étrendjéből. Az elimináció időtartama 1 és 6 hét között mozoghat, a tünetektől függően. Amennyiben az elimináció során nem észlelhető javulás, akkor nem valószínű, hogy a megvont étel tehető felelőssé a tünetekért. Amennyiben az elimináció a tünetek megszűnéséhez vezet, akkor a következő lépés az adott étellel a provokáció elvégzése, mert így igazolni tudjuk a kiváltó antigén szerepét.
Orális provokáció
A bőrtesztek és a szérum ételspecifikus IgE-szintek jelezhetik a szenzitizációt, de önmagukban nem elégségesek az ételallergia diagnózisára, mert a szenzitizáció nem igazolja, hogy az adott antigén valóban klinikai tüneteket vált ki. A provokáció az egyetlen módja annak, hogy igazoljuk vagy kizárjuk az adott ételantigén oki szerepét.
Az orális provokációt nyílt (a beteg és az orvos is tudja, hogy mit fogyaszt), egyszerű vak (a beteg nem tudja, az orvos igen, hogy mivel történik a terhelés) vagy kettős vak (sem a beteg, sem az orvos nem tudja, hogy mivel provokálnak) módszerrel végzik. Három éves kor alatt általában elegendő a nyílt provokáció, efelett vak vagy kettős vak vizsgálat vezet célra. Az akut tünetek megjelenése 3-4 órán belül várható, ez alatt igen szigorú orvosi megfigyelésre van szükség. A diagnózist pontosítják a placebokontrollált provokációk. A legpontosabb diagnózist a kettős vak, placebokontrollált ételterhelés adja. A terhelés előtt egy héttel a szteroid vagy antihisztamin-kezelést el kell hagyni.
Az élelmiszert szoros megfigyelés alatt fogyasztja el a beteg. Növekvő dózisokat kap, amíg a normális étkezéskor elfogyasztott mennyiséget nem éri el. A természetes ételadagokat 1 mg-tól 10 vagy 50 g-os dózisokig 15-30 percenként emelik, ha nem okoznak tünetet. Tej esetén általában 2 ml-rel kezdenek. Általában duplázzák az adagokat a teljes dózisig.
Provokáció endoszkópia során
Allergén provokáció során pozitív esetben a provokált nyálkahártya ödémája, vörösödése és vérzése figyelhető meg. Húsz perc után Ítélik meg a nyálkahártya-reakció mértékét, s az érintett területről biopsziás mintát is vesznek.
A táplálékallergia kezelése Diéta
Az ételallergia elsődleges kezelését a kiváltó étel vagy ételek kerülése jelenti. A tüneteket kiváltó tápanyag allergént teljesen ki kell hagyni az étrendből. Ez egyúttal prevenciót is jelent. Alapvető élelmiszerek esetén (tej, búza) ez nem egyszerű feladat. Nagyon sok élelmiszerben kis mennyiségben jelen lehet az allergén, ezeket nehéz eltávolítani az étrendből.
Jelen lehet az ételallergén a tápanyagokban, kozmetikumokban vagy gyógyszerekben és vakcinákban. A betegek vagy gyerekek esetében a szülők képzése igen fontos. Ideális esetben dietetikus tanácsaira kell támaszkodni az eliminációs diéta bevezetésének elősegítésére. Elengedhetetlen az élelmiszer címkék figyelembe vétele, megfelelő menük, receptek gyűjtése és az allergiás reakció kezdeti jeleinek felismerése.
Fontos, hogy a diétetikustól kapjon írásos tanácsokat a beteg arról, hogy mit ehet. Ha lehet, csak ismert ételeket fogyasszon. A gyakorlatban az eliminációs diéta a standardizált vizsgálattal azonosított élelmiszerre vonatkozik. A lehetséges ételszennyeződésekről és rejtett formákról is fel kell világosítani a betegeket. A kizárásos diéta ezeken kívül a keresztreagáló élelmiszerekre is kiterjed. Sokszor az allergológiai vizsgálat azt találja, hogy nyersen nem, de főzve meg tudja enni az ételt az allergiás egyén (gyakori a húsok, gyümölcsök, zöldségek esetén). Mivel sok ételallergiát ki lehet nőni, periodikusan újra értékelni kell az ételekre adott reakciókat, az esetleg elért toleranciát pedig igazolni kell.
Az ételallergia speciális esetét jelenti a csecsemőkben és kisdedekben előforduló tehéntejfehérje-allergia. Terápia a tejmentes diéta. Ha lehetséges, akkor legjobb visszatérni az anyatejes tápláláshoz. A női tej előnyös tulajdonságait kedvezőtlenül befolyásolhatja, ha a szoptató anya nagy mennyiségű allergén tulajdonságú fehérjét fogyaszt, mivel ezek átjuthatnak az anyatejbe. Ha az anyatejes táplálás nem lehetséges, akkor megfelelően választott tápszerek adása szükséges.
A prevenció legfontosabb része a 6 hónapos korig tartó, kizárólagos anyatejes táplálás, ami még fokozottabban indokolt allergiás hajlamú családok csecsemőiben.
Gyógyszeres kezelés
A gasztrointesztinális tüneteket okozó ételallergiák kezelésében az antihisztaminok és a mastocitamembrán-stabilizálók alkalmazásának elhanyagolható szerepe van. Időnként szükség lehet azonban szteroidok alkalmazására, diétás kezelésre refrakter gasztrointesztinális tünetek esetén (pl. eosinophil oesophagitisben és gastroenteropathiában). Az eosinophil oesophagitis kezelésében hatásosnak bizonyult a fluticason.
Súlyos tünetek vagy anaphylaxia jelentkezése esetén a kezelés bázisát az adrenalin és a szteroid adása képezi. A probiotikumok, elsősorban Lactobacillusok és Bifidobaktériumok alkalmazása adjuvánsként előnyös hatású az ételallergia kezelésében, feltehetően az intesztinális membrán stabilizálása és a regulátor T-sejtek aktivációjának elősegítése révén. A probiotikumoknak az ételallergia prevenciójában is bizonyított a hatása.
Szerző: Griffel Tibor
Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.