Elvesztettem a kapcsolatot régi barátaimmal, magányosan élek
A kár
Aki olvasta cikksorozatunkat, már ismeri a tudomány álláspontját e kérdésben: az egészség és a jó közérzet megőrzéséhez létfontosságúak a társas kapcsolatok. A tartós magány, a társaságot és támaszt jelentő barátok hiánya idővel szívbetegséget, magas vérnyomást és pszichés problémákat, például zárkózottságot, depressziót, tudatbeszűkülést, alvászavarokat idézhet elő.
Ennek oka, hogy az egyedüllét hatására megnő a stresszhormonok szintje a vérben, ami krónikus gyulladáshoz vezethet – ez pedig komoly kockázati tényező a szív- és érrendszeri problémák, a cukorbaj, sőt némely daganatos megbetegedés kialakulása szempontjából is.
A boldog emberek egészségesebbek
A fő baj a társtalansággal az, hogy életmóddá, „állapottá” válik, s később hat igazán negatívan, mert megfoszt a boldogságtól, amikor arra a legnagyobb szükség lenne. Angol kutatók egy 2002-ben végzett nagyszabású egészségügyi felmérés eredményeit összesítve kimutatták, hogy az aktív társasági életet élő, sok baráttal rendelkező emberek egészségesebbek (legalábbis annak mondták magukat), függetlenül attól, hogy egészségüket más tényezők – például a dohányzás, az ivás, a bőséges gyümölcs- és zöldségfogyasztás – miként befolyásolták.
Sok barát, hosszabb élet
Egy öregedéskutatók által végzett ausztráliai vizsgálat, melyet közel másfél ezer, 70 év feletti személy bevonásával végeztek, arra az eredményre jutott, hogy az aktív társasági életet élő idősek tovább élnek. A felmérést követő 10 éven belül 22 százalékkal kevesebben haltak meg azok közül, akiknek sok barátjuk volt, mint akiknek kevés vagy egy sem – sőt, a baráti kapcsolatok egészségvédő hatása még a családdal való szoros kapcsolaténál is erősebbnek bizonyult, ez utóbbi ugyanis alig befolyásolta az élettartamot. Ezek után nem meglepő, hogy a kiterjedt baráti kör élettani előnyei különösen azok esetében mutatkoztak meg, akiket nagy gyász ért – elveszítették a házastársukat vagy más közeli hozzátartozójukat.
Barátokra igenis szükség van
Arra nincs recept, hogy hány barát az optimális, vagy hogy hetente hányszor ragadjunk telefont, írjunk e-mailt, levelet, menjünk át valakihez, tartsunk összejövetelt. De legalább egy barátunk legyen – s ne a párunk töltse be ezt a szerepet. Mai korunk riasztó fejleménye, hogy az emberek negyedének – ahogy ez egy reprezentatív nyugat-európai felmérésből kiderült – egyetlen barátja sincs!
Jóvátehető? Igen!
Csupán annyi a teendő, hogy legyőzzük azokat a mentális gátlásokat, melyek eddig visszatartottak bennünket a társasági élettől. Ez persze sokak számára nem könnyű – az önbizalom hiánya, a bátortalanság, a tartózkodás, az emberkerülés, a rezignáltság, sőt a lustaság, a szellemi tespedtség is akadályokat gördít új barátságok létesítése vagy a régiek felélesztése elé. Ám mindez leküzdhető, s ha sikerült, a jótékony hatásokat szinte azonnal tapasztalni fogjuk.
A változtatás további előnyei
A baráti kapcsolatok, legyenek akár újak vagy feltámasztott régiek, nagyban javítják a közérzetet. A társaságba visszatért ember vidámmá, derűlátóvá, elégedetté és magabiztossá válik, napjai új értelmet kapnak. Mindebből az egészség csak profitálhat.
A gyógyulás útja
Névsor készítése
A régiek közül kivel újítanánk föl legszívesebben a kapcsolatot? Egykori barátokkal, kollégákkal, sporttársakkal, családtagokkal? Készítsünk „fontossági” sorrendet, és határozzuk el, hogy lépésről lépésre mindegyikükkel megpróbálunk érintkezésbe lépni.
Használjuk a világhálót
Napjainkban az internet és az elektronikus posta segítségével könnyű felkutatni a rég látott barátokat, ismerősöket. Először csak rövid üzenetben köszöntsük az illetőt, tájékoztassuk, hogyan jutottunk a nyomára, s érdeklődjük meg, nem bánja-e a kapcsolatfelvételt. Ha pozitív visszajelzés érkezik, hamarosan a személyes találkozásra is mód nyílhat.
Felkészülés a találkozásokra
Ha felújítunk egy régi kapcsolatot, készüljünk föl arra, hogy kérdések özöne zúdul majd ránk jelenlegi életünkkel, a közelmúlttal és jövőbeni terveinkkel kapcsolatban. E nagyrészt kiszámítható kérdésekre érdemes kidolgozni a válaszokat a pozitív kicsengés, a jó benyomás érdekében.
Egyéni hobbiból társas elfoglaltság
Ha valaki szabadidejében klarinétozik, beállhat a helyi fúvószenekarba. Aki szívén viseli környezete közbiztonságát, netán rendfenntartói tapasztalata is van, csatlakozzon a polgárőrséghez. Aki gyűjt valamit, nagy túrázó, színház- vagy koncertrajongó, találja meg a hasonló érdeklődésűeket, hogy együtt hódolhassanak szenvedélyüknek, mert a közös élmény mindig maradandóbb.
Sok kicsi sokra megy
Ha meglátjuk a kedves szomszédot, menjünk oda hozzá, és váltsunk vele pár szót erről-arról. Istentisztelet, mozielőadás vagy munka után ne rohanjunk haza, hanem beszélgessünk az ismerősökkel. A piacon társalogjunk a kofákkal, a sarki vegyesboltban az eladóval, a parkban a kismamákkal, a folyóparton a horgászokkal, az orvosi rendelőben a sorstársakkal. Meglepő, mennyire jót tesznek ezek az apró kapcsolatteremtések.
Karitatív tevékenység, társadalmi munka
Ha működik a környéken jószolgálati misszió, csatlakozzunk hozzá, vagy vállaljunk önkéntes munkát. Az idősebb korosztály mindenütt sokat tesz szűkebb pátriájáért, tudását, tapasztalatait, szabadidejét szívesen osztja meg a helyi közösséggel, így aktív társasági élet kínálkozik, nagy beszélgetésekbe elegyedhetünk, új barátságok szövődhetnek.
Szerző: Griffel Tibor
Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.