• fürdő
• gyógyfürdő
• kezelések

Gyógyfürdők és alkalmazásuk

Ha az ivókúrákról azt mondtuk, hogy évszázadokra nyúlik vissza használatuk, akkor a fürdőzésnek a gyógyászatban való alkalmazásáról nyugodtan elmondhatjuk, hogy ez évezredek szokása, mert már a legősibb feljegyzésekben is találkozunk ide vonatkozó adatokkal. Legmeggyőzőbb adatokat és bizonyítékokat az ásatási leletek adnak. Gondoljunk csak a páratlan tökéletességgel berendezett ógörög és római fürdőkre.

Az ógörög tudósok Platón, Strabo Egyiptomba utaztak, hogy a csodálatos országban a fürdőket tanulmányozzák. Az ókor két legnevezetesebb orvosa, Hippokratész és Galenus írásaikban sokat foglalkoznak a fürdőkkel. Hazánk területén a kelták fedezték fel a gyógyforrásokat, és a „bővizek forrását”. Aquincumot alapították, melynek a Krisztus utáni második században ötvenezer lakosa volt, és kilenc jól berendezett gyógyfürdőben kezelték a betegeket. Katonafürdő is volt, ahol a légionisták reumáját kezelték, ugyanott „belső gyógyulásra is” fogyasztották a vizet.

A gyógyfürdők hatása mindenkor két eredőből tevődik össze

Minden fürdőben érvényesülő vízhatás az egyik és az illető gyógyvíz különleges hatása a másik. Ez vegyi összetételétől és fizikai tulajdonságaitól függ. Emlékezzünk csak vissza az arkhimédészi törvényre: minden vízbe mártott test annyit veszít a súlyából, mint az általa kiszorított víznek a súlya! Béna végtagok, merev ízületek mozgatása fürdőben ezért jóval könnyebb, mint a levegőn. A fürdővíz hidrosztatikus nyomása a fürdőben nagyobb hatású a hasra, mint a mellkasra. A vízben a has kerülete csökken, ami kihat a rekesz állására, ez pedig a légzés menetét befolyásolja.

A víz ugyanakkor a bőr visszereit is nyomja, így szűkíti. Ennek egészséges embernél nincs jelentősége, de pl. szív- vagy érbántalmakban szenvedő betegnél, a kis nyomásemelkedés már számottevő. A fürdő legfontosabb fizikai tulajdonsága a hőfoka. A harminc Celsius fok körüli fürdőt közömbösnek nevezzük. Néhány fokkal kevesebb a langyosság érzetét adja. Húsz-huszonöt fok már hidegnek számít. A forró fürdők negyven fokon felül kezdődnek.

Az egyes egyének érzékenysége a hőmérséklettel szemben különböző

Vérszegény és öreg emberek könnyebben fáznak a fürdőben, mint a fiatalok. A beteg ember többnyire érzékenyebb a hőingerek iránt, mint az egészséges. Alkat, edzés és megszokás szerint különbözően reagálnak az emberek. A meleg fürdő közvetlenül a bőrre hat. A hatásfok természetesen egyéni, függ a fürdő tartamától, egyéni érzékenységtől és elsősorban a hőfok magasságától. A bőr kipirul, a hajszálerek és ütőerek kitágulnak, a vér nagy része a bőrbe áramlik, a keringés gyorsabb, a vérnyomás fokozódik, a visszeres vér oxigéndúsabb lesz.

A bőrerek hirtelen kitágulása természetesen az egész test keringésére kihat, az izmok és főleg a hasi szervek vérerei szűkülnek, a májban és a lépben pangó vér a keringésbe jut. A pulzus szaporább lesz, a bőr a gyorsabb keringés következtében vizet veszít. A légzés meleg fürdőben szaporább, a vizeletkiválasztás csökken, ugyanúgy a gyomornedv-elválasztás, a vércukor, a vér meszes húgysavtartalma is. A meleg fürdőben a fájdalmak lényegesen csökkennek, az izomgörcsök oldódnak, a felszívódások fokozódnak, idült izzadmányok felpuhulnak. A meleg fürdő a bolygóideg tónusát fokozza, miáltal lúgos irányba tolja el az egyensúlyt. Már magának a meleg fürdőnek is áthangoló hatása van.

A tárgyi tünetek befolyásolása mellett jó közérzetet is váltanak ki. Természetes, hogy ezt a jó hatást csak sorozatos fürdőhasználat által érjük el. Az ilyen sorozatos fürdőket (fürdőkúrát) jól adagolható; enyhe ingerkezelésnek is tekinthetjük. Nálunk nem annyira, de például Japánban 45 fokon felüli forró fürdőket is használnak, persze csak percekre. Ezeknek élettani hatása merőben eltér a meleg fürdőktől.

A hideg fürdők hatása épp ellentétes, amennyiben, amint ezt már előbb is említettük, a bőr összezsugorodik, libabőrös lesz, a hajszálerek és véredények szűkülnek. A vértömeg a bőr felületről a test mélyébe, főleg a hasi szervekbe, a máj és a lép üregeibe vándorol. Mindezen változások azonnal helyreállnak, mihelyt a test a hideg vízből kikerül. A vérkeringés ezen élénkítésén alapszik a hidegvíz-kúra.

Gyógyfürdők hatásai és fajtái

A különböző ásványi anyagokat és gázokat tartalmazó gyógyfürdők hatásukban annyiban különböznek, hogy a gyógyvizekben tartalmazott anyagok erősebben ingerlik a bőrt, majd a bőrön át felszívódva is fejtenek ki hatást. Míg a gáznemű anyagok a fürdővíz feletti levegőből belélegezve is befolyásolják a szervezetet. A szénsav, a rádiumemanáció, a jód, a vas, a kén, habár kis mennyiségben, de felszívódik a bőrön át; viszont már a legkisebb mennyiségek is hatnak az egész szervezet állapotára.

Újabb vizsgálatok azonban bebizonyították, hogy nemcsak a sók szívódnak fel, hanem még sokkal inkább az újabban felfedezett ionok. Az elektrolitok a sejtekben bizonyos egyensúlyi állapotban vannak. A kálium- és kálciumion között bizonyos kölcsönös ellenhatás áll fenn, ez befolyásolja a vegetatív idegrendszert, amennyiben a bolygó-idegrendszer feszülésfokozódása a káliumtükröt emeli, az érmozgató izgalom viszont a szövetek és szövetnedvek kálciumtükrét fokozza.

Minden idegrendszeri behatás egyúttal az elektrolitok eltolódását okozza, és ugyanígy megfordítva, az elektrolitok eltolódása a független idegrendszert befolyásolja. Így bebizonyított dolog, hogy a röntgen-, nap-és kvarclámpa-besugárzás a vér mésztükrét emeli, a káliumét csökkenti. Mellékhatásként jelentkezik a röntgenártalom, amit mész adásával csökkenteni lehet. Ebben a cikkben csak a legfontosabb gyógyfürdőféleségek hatásmódfokáról fogunk röviden megemlékezni.

1. Szénsavas fürdők

Gyógyhatásában a következő tényezők érvényesülnek: a szénsavas kis hólyagocskák széles alapokon ülepednek meg a bőrön, a bőr így egész felületén részben szénsavval, részben vízzel érintkezik. A bőr kipirul, ellentétben azonban a közönséges meleg víz okozta élénkpirossággal, ez a pír halványabb, mert csak a hajszálerek tágulnak ki. A szénsav izgatja a bőr melegérző idegvégződéseit, így melegérzet keletkezik. A szénsav hővezető képessége ötvenszer kisebb a vízénél, a test hővesztése tehát minimális.

A szénsav közvetlenül a bőr hajszálereire hat és azokat tágítja. Az oxigénfürdőben ez a hatás nem jön létre, de száraz szénsavgáz-fürdőben igen. A szénsavas fürdőben tehát kevésbé fázunk, ezért hűvösebb fürdőben fürödhetünk, anélkül hogy fáznánk.

A szénsavas fürdők hatása három tényezőn alapul:

• A bőrre közvetlenül gyakorolt hatás.
• A bőrön át (kis mennyiségben) felszívódás.
• A fürdővíz feletti levegőből történő belégzés.

Utóbbi tágítja a bőr hajszálereit. A belehelt szénsav a légzési központot izgatja, mélyebb lesz a légzés, ami a tüdőbeli pangást szünteti. A szénsavas fürdőben nyugodtan kell ülni, hogy a hólyagocskák a bőr felületén leülepedhessenek. A szappan használata tilos, mert pusztítja a szénsavhólyagokat. A fürdő után sem szabad mosakodni, hanem egyszerűen kijönni és lepihenni. Hogy a fürdővíz feletti levegőből ne szívjunk fel túlságosan sok szénsavat – különösen ideges és nyugtalan egyéneknél –, a vizet lepedővel letakarjuk, a fürdő után a fürdőszobát sokáig szellőztetjük.

Szénsavas fürdők ideje, hatásai

A fürdő ideje 8-20 perc között váltakozik. A szénsavas fürdők több irányúan befolyásolják a szervezetet. Ingerhatásuk kétségtelen és áthangolólag hat. Legjelentősebben a vérkeringést befolyásolják, ami által a szív munkája könnyebb lesz. A pulzusszám csökken, és az egyes szívösszehúzódások alatt kilökött vérmennyiség nő. A szénsavas fürdő nagy kímélettel és szakértelemmel adagolva a szívizmot edzi, feltéve, hogy ez még kellő tartalék erővel rendelkezik. A szénsavas fürdőnek így természetes ellenjavallatai is vannak: a súlyos szívizomsorvadás, az elégtelenséggel járó szívbillentyű-bántalom, a magas vérnyomás, rosszindulatú daganat, terhesség stb.

A természetes szénsavas gyógyforrásokon kívül mesterséges szénsavfürdőket is készítenek, amelyeknek hatása nem oly jó, mert a természetes szénsavas vizek hólyagocskái sokkal kisebbek, finomabbak, de ezenfelül utánpótlásuk is folytonos, amennyiben a gyógyvízben levő anyagokból állandóan friss szénsav szabadul fel. Meg kell itt emlékeznünk a szénsavas gázfürdőkről is. A beteg egy víz nélküli kádban ül, amelyet nehéz szénsavval töltenek meg, közben a beteg arcát, fejét, száját kendővel letakarják. Itt még fokozottabb melegérzet keletkezik. A bőrerek a gázfürdőben nem tágulnak ki. A szénsavas gázfürdőket tapasztalataink szerint elhízás, köszvény, általános bővérűség ellen alkalmazzuk jó eredménnyel.

2. Konyhasós fürdők

A konyhasós fürdők sótartalma literenként 20-200 gramm között változik. Minél töményebb, annál erősebb vérbőséget okoz. Ez a konyhasós fürdők hatótényezője. A bőrre rakódó konyhasóréteg erősen vízszívó, így megváltoztatja a párolgási viszonyokat. A pórusokon keresztül ingerli a bőr idegvégződéseit és ekképpen áthangolja a belső szerveket. Különleges hatása van a női nemi szervek lobos folyamataira és az azokban keletkezett izzadmányokra is. A gyermekkor görvélykóros elváltozásai is meglehetősen javulnak a konyhasós fürdőkre. A sziksós fürdők hasonló jó hatást fejtenek ki.

A magyar konyhasós vizek közül kiemelendők Parád, Szováta, Hajdúszoboszló, Debrecen, Csíz és Pestszenterzsébet konyhasós vizei. De még ismertebbek és hasznosabbak a sziksót tartalmazó tavaink. Első helyen kell említenünk Kakasszéket.

3. Jódos fürdők

A jódos források tulajdonképpen szintén konyhasós vizek, amennyiben a jód mindenkor a konyhasóhoz van kötve. Felszívódóképességük erősebb. Idült lobos folyamatok, elsősorban vérbaj okozta másodlagos és harmadlagos elváltozások alkalmazásukra javulnak.

4. Arzénes és vasas fürdők

Az arzént és vasat csekély mennyiségben tartalmazó fürdők ugyanakkor szénsavat is tartalmaznak. A szénsav tulajdonképpen a fürdő fő hatóanyaga, de mivel a vas és az arzén felszívódásának a lehetősége már be van bizonyítva, ezen sók kis adagjai vérszegénység ellen sikerrel alkalmazhatók. Vasas víznek azt nevezzük, amelyben literenként legalább 0,01 gramm ferro-ion van. A vasas vizek legtöbbnyire hidegek. Némelyikben kén és rádium is van. Az arzénes vizekben legalább egy milligramm arzénnek kell lennie. Hazánkban a parádi víznek van jelentékeny vastartalma.

5. Kénes fürdők

Hazánkban számos elsőrangú kénes fürdő van: ezeket nagy eredménnyel használják. Mozgásszervi idült lobos bántalmaknál, ízületi csont- és mirigytuberkulózis, lábszárfekélyek, higany- és ólommérgezések esetén éppúgy, mint felső légúti hurut és bizonyos bőrbántalmak kezelésére. A kénes vizek literenként legalább egy milligramm ként tartalmaznak, az ezekből felszabaduló kén – amint ezt Vámossy professzor vizsgálatai megállapították – oly finom és különleges kolloidális eloszlásban hat, amit mesterségesen képtelenek lennénk utánozni. Nagyon értékes a kénnek a bőrre gyakorolt ingerhatása.

Már az a csekély kénmennyiség, ami a fürdőben van és a bőrön át felszívódik, a szervezetben összegyűlik és teljesen áthangolja a szervezetet. Ugyancsak hat az a kénhidrogén-mennyiség, amit a fürdőben ülve a levegőn át szívunk be. A kén vérbőséget okoz a kóros szövetekben, és a sejtek életére erős hatást gyakorol. A kén ugyanis a sejtek nélkülözhetetlen alkatrésze. A beteg bőrön fertőtlenítő, bacilusölő, hámoldó. Kénes vizeink legtöbbnyire földes-kénes és lúgos-meszes hévforrások, radioaktivitással. Első helyen kell említeni Budapest fürdőváros gyógyforrásait, azonfelül Párád, Harkány, Szobránc, Félix- és Püspökfürdőt. Régi hazánk területén híres kénforrások Pöstyén, Trencsénteplic, Herkulesfürdő és Mehádia.

6. Radioaktív fürdők

A rádiumhatású, azaz röviden rádiumfürdőkből a rádiumot főleg a fürdők feletti levegőből, de részben a bőrön át szívjuk fel. Bizonyos sugárhatást a bőrre is kifejt a fürdő. Ennek jobb megértése céljából röviden rá kell mutatnom arra, hogy a rádium nagy adagban roncsolólag hat a sejtekre, középadagolásban gátolja az életfolyamatokat, kis adagban, ahogy ezt a rádiumemanációs fürdők tartalmazzák, élénkíti a sejtfolyamatokat és serkentőleg hat. A rádiumemanáció hatása halmozódó, amennyiben a fürdő után a rádiumemanáció felraktározódik a szervezetben.

Ezért gyakran akként adjuk a fürdőt, hogy 20-30 perces fürdés után utasítjuk a beteget, hogy a kád közelében elhelyezett, lepedővel letakart pamlagon pihenjen egy órát, és ne dörzsölje le magáról a nedvességet. Így egyrészt tartósabbá tesszük a behatást, másrészt a beteg hosszabb időn át légzi be a fürdőszoba rádiummal telített levegőjét. A rádium a sejtek életfolyamatait élénkíti, frissíti a szervezetet, vérbővebbé teszi a szerveket, a vérnyomást csökkenti, az idült ízületi és izombántalmakat gyógyítja. (Ezért nevezi a köznyelv a rádiumos kúrákat fiatalítóknak.) Ezenfelül az anyagcsere-betegségek, mint a cukorbaj és köszvény, nagyon előnyösen befolyásolhatók, amely utóbbi hatást azonban még máig sem sikerült tudományosan megfejteni.

Színrádium csak igen kevés gyógyforrásban van. Rádiumemanációt ellenben minden meleg gyógyforrásban találunk. Nemzetközi megegyezés szerint azonban csak azon forrásokat nevezhetjük „radioaktív” forrásoknak, amelyek literenként legalább négy Mache-egységet tartalmaznak. Négytől 30-ig terjedő MacheE. tartalom literenként a gyengén radioaktív források. A 100 Mache E.-n felül tartalmazó vizeket pedig rádiumos vizeknek nevezzük.

A fürdőkúrák módja

A fürdőkúrákat mindenkor a forrás közelében, tehát a fürdőhelyen vehetjük a legeredményesebben. A fürdőket kádban vagy medencében, zárt vagy szabad helyen vehetjük. A legalkalmasabb idő a fürdőkre a délelőtt. Se teli, se üres gyomorra ne fürödjünk. Egy átlagos fürdőkúra nagyjában 12-20 fürdőből áll, lehetőleg csak másodnaponként.

Pihenőnapok közbeiktatása mindenesetre ajánlatos!

3-4-5 fürdő vételének semmi értelme nincs. Meg kell emlékeznünk egy állapotról, ami még a legszorgosabb megfigyelés és felügyelet mellett is bekövetkezik, ez a fürdőfáradtság, latin szóval fürdőreakció. Ez az állapot legtöbbnyire az első fürdők után szokott fellépni, és átmeneti rosszabbodást (fájdalomfokozódást, duzzadást, hőemelkedést, általános rossz közérzetet) okoz.

A betegekre ezen állapot kellemetlen, de a fürdőorvos ezen reakcióval meg van elégedve, miután ez jelzi, hogy a beteg a fürdőkezelésre javulni fog. Ez a fürdőreakció legtöbbnyire csak napokig vagy órákig tart. Kellő óvatossággal és bizonyos rendszabályok alkalmazásával erőssége csökkenthető.

Fürdőfáradtság jelentkezése

Ugyancsak jelentkezik a fürdőfáradtság akkor is, ha a beteg túl sok fürdőt vesz, azaz a fürdőkúra elhúzódik, mert amint ezt már a részletek tárgyalásánál is említettük, az egyes fürdőknek a hatása idővel összegződik. A betegen általános idegesség, rossz alvás, nyugtalanság, étvágytalanság léphet fel, ami intő jel arra, hogy a kúrából elég volt és a további fürdőzés beszüntetendő! Természetesen a fürdők használata, különösen fürdőhelyi kúránál, a gyógykezelésnek csak egyik részét képezi, amit helyes diéta, esetleg gyógyiszapok és ivókúrák használata egészít ki.

A fürdőhelyi kúra ezen tényezői mellett nem elhanyagolható tényező azonban az az előnyös hatás, hogy a beteg otthoni megszokott munkaköréből kikapcsolódva, a klimatikusan is megfelelőbb helyen és higiénikusabb környezetben, kizárólag gyógyulásának él. Ez az előnyös lelki hatás is nagyban hozzájárul a kúra sikeréhez.

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.