Gasztroenterológia

Flexura hepatica és lienalis szindróma kezelése

A szindróma a vastagbél két flexurájában csapdába ke­rült gáz okozta feszüléssel hozható kapcsolatba.

Kulcsfontosságú megállapítások

  • A szindrómát a flexurákban maradt gáz feszülése okozza.
  • A vastagbél organikus betegségeit ki kell zárni.
  • A széklet rendezésével a problémák megoldhatók.

Definíció és klasszifikáció

A szindróma lényege az organikus eltérés nélküli bordaívtáji feszülés, puffadás, amely az irritábilis bél szindrómához hasonló.

Epidemiológia

A szindróma nem gyakori, mindkét nemben előfordul.

Patogenezis

Mivel ezen a területen kóros falszerkezeti eltérést a rendelkezésre álló módszerekkel nem lehet kimutatni, a kórkép létrejöttében a colon spasztikus hajlamát, a kóros visceralis percepciót feltételezik. Van olyan véle­mény, amely szerint a magas flexura játszik szerepet a tünetek kialakulásában, mások szerint a colon motoros funkciója rosszul koordinált. A levegő befúvása, az irrigoszkópia során keltett disztenzió provokálja a pana­szokat, amelyek az irritábilis bél szindrómához hasonló mechanizmusra utalnak.

Klinikai tünetek

Bizonytalan disztenzió, esetleg görcsérzés, súlyosabb esetben fájdalom a flexuráknak megfelelően. A flexura lienalis eltérése kisugárzása miatt kardiális, epigasztriális, pulmonális betegség gyanúját keltheti. A flexura hepatica disztenziója nyomás-, teltségérzéssel, máj- és epehólyag-betegségre utaló panaszokat okoz. A pana­szok percekig, esetleg órákig tartanak. Szél vagy széklet ürítése, beöntés a panaszokat enyhíti, a stressz és a szék­rekedés fokozza.

Diagnózis

Fizikális vizsgálatkor a flexurák területén a kopogtatás timpanikus. Natív has felvételen a vastagbél érintett fle­xurájában vagy ettől proximálisan gázhalmozódás mu­tatható ki. Endoszkópos vizsgálattal vagy irrigoszkópiával szervi elváltozást igazolni nem lehet. A szindróma az organikus elváltozások kizárása után mondható ki.

Differenciáldiagnózis

A flexurák gyulladásos, tumoros, organikus szűkületét kell kizárni. Esetenként kardiális, illetve pulmonális, illetve máj- és epehólyag-kórképek merülhetnek fel a szindróma jelenléte miatt.

Terápia

Székletrendezés, rostdús étrend kerülése, lactulose, dimeticon, pinaverium, alverinum, siliconemulzió, szük­ség szerint görcsoldó általában elégséges. Szedatívum, antidepresszáns szükség szerint adható.

Tibor Griffel

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.