Szív- és érrendszeri betegségek

Hirtelen szívhalál – Mit jelent?

Hirtelen szívhalálnak a valamely kórállapot kezdetét egy órán belül követő kardiális összeomlást (szívmegállást) nevezzük. A kifejezés logikus értelmezésével ellentétben nem mindig végződik halállal: a betegek 5-10%-a még időben orvosi segítséghez jut, 2,55%-uk meg is gyógyul. Az SCD (Sudden Cardiac Death) Észak Amerikában az összes szíveredetű halálozás mintegy 15%-át teszi ki, férfiakat és időseket kétszer háromszor nagyobb gyakorisággal érint. Mivel az egyszer már szerencsésen átvészelt epizódot követően magas az ismétlődés veszélye, a hirtelen szívhalálból felépült egyéneknél indokolt az automatikus defibrillátor beültetése.

Az SCD áldozatai a leggyakrabban olyan egyének közül kerülnek ki, akik már egy ideje diagnosztizáltan vagy nem diagnosztizáltan valamilyen más szívbetegségben szenvednek. A boncolási adatok az esetek 85%-ában koszorúér betegség fennállásáról tanúskodnak, hogy a hirtelen halált okozó esemény mögött azonban más, ritkább kórállapotok is meghúzódhatnak.

Ilyenek:

  • hipertrófiás kardiomiopátia (abnormálisan megvastagodott szívizomzat);
  • aritmogén jobb kamrai diszplázia (abnormálisan vékony falú jobb kamra);
  • megnyúlt QT-szindróma (az ingerületvezetés zavara);
  • Brugada-szindróma (ritka elektrofiziológiai abnormalitás);
  • veleszületett szívhibák.

Általánosságban elmondható, hogy minél fiatalabb a beteg, annál kisebb a valószínűsége annak, hogy a hirtelen szívhalál hátterében koszorúér betegség áll.

Meglehetősen gyakran következik be SCD kamrai tachikardiával járó szívbetegségek talaján is, a kamrai tachikardia  amely rövid időn belül fibrillációba megy át  gyakran (90%-ban) része az SCD lefolyásának. Teljes szívleállás csak a betegek 10%-ában figyelhető meg. Ez lehet a magyarázata annak, hogy a hirtelen szívhalálnak mind a korai, mind a késői fázisában a leghatékonyabb segítség a defibrillátor alkalmazásától remélhető, a beteg kórházba juttatásáig azonban az egyszerű, laikusok által is elsajátítható kardio-pulmonális reszuszcitáció (CPR; újraélesztés) adhat a betegnek esélyt a túlélésre.

Kardio-pulmonális reszuszcitáció (CPR; újraélesztés)

Amikor valaki haldoklik, és leáll a szívverése, életben tartásához két dolog szükséges.

Ilyenek:

  • a vérkeringés fenntartása a szív pumpafunkciójának külső pótlása (mellkasi nyomás gyakorlása) révén;
  • a vér oxigenizációjának fenntartása a légzés mesterséges biztosításával.

Ezek hiányában a betegnek négy perce van az agyhalál beálltáig. Az egyszerű, „utcai” CPR nyilvánvalóan kevéssé hatékony, mint a kórházban gépek és gyógyszerek segítségével végzett légzés és keringésfenntartás, arra azonban elegendő lehet, hogy ezek eléréséig életben tartsa a beteget.

Automatikus külső defibrillátor

Az automatikus külső defibrillátor (automatic external defibrillátor: AED) egy hordozható, akkumulátor által működtetett, alkalmazásához különösebb szaktudást nem igénylő szerkezet, amely a beteg mellkasára helyezve felismeri a különböző ritmuszavarokat, és szükség esetén korrigálja azokat; kijelzőjén egyszerű instrukciókat ad kezelőjének, hogy „melyik gombot nyomja meg”.

Egy ilyen műszer ára kb. 1 millió Ft, amelyet magánszemélyek kevésbé tudnak megvenni, presztízsükre valamit is adó légitársaságok, bevásárlóközpontok, mentőszervezetek azonban megengedhetik maguknak. Alkalmazásuk már eddig is számos életet mentett meg, sőt ha a beszámolóknak hinni lehet, az így kezelt egyének fele kórházi hazabocsátását is megélte.

Hirtelen szívhalál - megtörtént eset

Billt, a számítógép analitikust negyvennyolc éves korában érte az „intés”. Akkoriban még erősen dohányzott, az egészségével egyáltalán nem törődött. Aztán egy reggel, amint a szemetet vitte ki a ház elé, szívinfarktust kapott. Szerencsés volt, mert túlélte az esetet, de megfogadta, hogy többé nem kísérti a sorsát.

Amint hazaengedték a kórházból, elkezdett fogyókúrázni, kidobta az összes cigarettáját, és rendszeresen mozogni kezdett. Soha nem élvezte még annyira az életet, és soha nem érezte még annyira jól magát a bőrében, mint 50 évesen.

Az edzésterve heti két squashmeccset írt elő, amelyet barátjával és kollégájával, Warrennel vívott. Egy reggel az egyik ilyen barátságos mérkőzés közepette Bili épp viccelődve a labdáért nyúlt, amikor összeesett, és tehetetlenül zuhant a földre. Warren, aki tudta, hogy Bilinek korábban már volt egy infarktusa, pillanatok alatt úrrá lett saját döbbenetén, és segítségért kiáltott.

Billnek ezúttal is szerencséje volt; egy orvos, aki a mellettük lévő pályán játszott, felismerte a bajt, és haladéktalanul elkezdte az újraélesztést, egy másik játékos pedig a mentőket hívta, akik néhány percen belül meg is érkeztek. A mentőautóban Bili mellkasára automatikus defibrillátort helyeztek, amely kamrafibrillációt jelzett, és automatikusan elvégezte a defibrillációt.

Körülöttük addigra már egész kis tömeg alakult ki, akik lélegzetvisszafojtva figyelték, amint Bill teste összerándul az elektromos impulzus alatt, majd a készülék a kórházsorozatokból már ismert ritmusos pityegésre vált. Bill szívműködése és légzése visszatért, egy lidokaininjekció segítségével szívritmusa rendeződött. Az orvosok hirtelen szívhalált állapítottak meg, amely ezúttal nem végződött halállal.

Tibor Griffel

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.