• gyógynövények

Tövises iglice hatóanyaga, alkamazása, mellékhatások

Tövises iglice (Ononis spinosa) története, alkalmazott drogjai

A tövises iglice Közép-Európában elterjedt, hazánkban is gyakori, száraz réteken, le­gelőkön, kaszálókon élő félcserje. A pillangósvirágúak (Fabaccae) közé tartozó növény gyógyhatását már az ókori Görögországban is ismerték. Mélyre hatoló, erőteljes gyö­kérzete miatt Melius Juhász Péter 16. században írt Herbáriumában „ekeakadály” né­ven említi.

Az Ononis spinosa L. 50-60 cm magas, kerekded bokrot alkot. Az ágakat hosszú, szúrós tövisek borítják. A VIII. Magyar Gyógyszerkönyvben hivatalos drogot a növény gyökere adja (Ononidis radix), a népi gyógyászatban a hajtást is gyűjtik és használják.

Jellemző vegyületek, hatóanyagok

A tövises iglice gyökér izoflavonoid-glikozidokat és -aglikonokat, Havonolokat, triterpéneket, fenolos savakat és kb. 0,2% illóolajat (fő komponensei: anetol, karvon, mentől) tartalmaz.

Farmakológia, gyógyászati alkalmazás

Hagyományos alkalmazás

Az iglicegyökérből készült főzetet kitűnő szernek tartják hólyaghurut. vesehomok-bántalmak kezelésére, forrázatát használják vesekövek hajtására, ödéma csökkentésére, máj­betegségek kezelésére, illetve „vértisztításra”. Teáját idült reumatikus bántalmak, bőrgyul­ladás esetén is alkalmazzák. A növény virágzó hajtásait használják sárgaság ellen, külsőleg ekcéma, bőrgyulladások és tarlóvar (tarlón való járáskor szerzett seb) kezelésére.

Preklinikai vizsgálatok

Patkányokon végzett kísérletben 0,3 g drog nagyobb mértékben váltott ki diuretikus és sóürítő (natriuretikus) hatást, mint 5 mg/kg teofillin. Más állatkísérletek során nyulakon kb. 25%-os vizeletmennyiség-növekedést, egereken a vizelet és a kiválasztott kloridionok mennyiségének növekedését, patkányokon pedig elsősorban a karbamid és a kloridion-ki­választás fokozódását tapasztalták szájon át történő adagolás esetén.

Egy kísérletben összevetették a forrázat és a főzet hatását, s előbbi diuretikus, utóbbi antidiuretikus hatást váltott ki, míg az illóolaj szintén diuretikus hatásúnak bizonyult. A szerzők arra a sokak által vitatott következtetésre jutottak, hogy csak az illóolaj felelős a vizelethajtó hatásért.

Az iglicegyökér kivonata állatkísérletekben gyulladáscsökentő hatást fejtett ki. In vitro szelektíven gátolta az 5-lipoxigenázt (5-LOX), s a növényből izolált medikarpin nevű izoflavonoidot hasonlóan aktívnak találták.

Humán bizonyítékok

A drog hatását megerősítő klinikai vizsgálatot nem végeztek. Más vizelethajtó drogokkal (pl. jávaitea-levél, aranyvessző virágos hajtás) kombinálva diuretikus hatását több humán vizsgálat igazolja.

Indikációk, adagolás

A drogból készült forrázat húgyúti fertőzések, húgyúti gyulladásos megbetegedések és vesehomok esetén, illetve húgyúti bakteriális fertőzések adjuváns kezelésére alkalmazható. Vesekövesség esetén csak az orvos tudtával, javaslatára, a kövek méretének és elhelyezke­désének ismeretében használható. Szokásos napi adagja 6-12 g száraz gyökérből készült forrázat. A kezelés során figyelni kell a fokozott (legalább 2 l/nap) folyadékfogyasztásra.

Nemkívánatos hatások, ellenjavallatok, interakciók

A drognak nincsen ismert mellékhatása, interakciója. Alkalmazása ellenjavallt szív- és ve­seeredetű ödéma esetén.