Súlycsökkentő műtétek – biztosan a szike a megoldás?
A súlycsökkentő műtéten átesettek 25%-a ugyanis nem ad le annyit, amennyire számított. Ennek oka lehet magának a beavatkozásnak a sikertelensége, vagy az, hogy emberünk a műtét után nem tartotta magát az előírt diétához.
Min alapulnak a súlycsökkentő beavatkozások?
A módszer két brutális alapelvre épít:
- egyrészt erőszakosan csökkenti az étvágyat,
- másrészt a megrövidített, megcsonkított gyomor-bélrendszerből kevesebb tápanyag szívódik fel.
Sok kórosan elhízott egyén számára az ilyenfajta drasztikus beavatkozás az utolsó mentsvár, minekutána hiába próbáltak lefogyni ilyen-olyan diétákkal, fokozott testmozgással vagy gyógyszerekkel. Ezek az emberek annyira szeretnének egészséges életet élni, hogy ezért még a kés alá is hajlandók odafeküdni.
A kóros elhízás az életet veszélyezteti, s való igaz, hogy egy sereg betegség következik ebből az állapotból. Vegyük ehhez hozzá, milyen mélyen sújtja személyesen és társadalmilag is az érintetteket. Ám még mielőtt sorra vennénk az alternatív megoldásokat, vessünk egy pillantást magára a súlycsökkentő műtétekre.
E beavatkozások számos néven szerepelnek a kínálatban: ilyen a gasztrikus bypass, a biliopankreatikus elterelés, a bélrövidítés, a gyomorgyűrű és -ballon, az endobarrier, avagy kesztyűujj, a sleev gasztrektómia, más szóval csőgyomor.
További lehetőség a gyomorba telepített pacemaker, amely jelenleg kipróbálás alatt áll Európában. Ez a gyomor felszínére applikált elektromos szerkentyű nagyjából úgy működik, mint a szívritmust szabályozó pacemaker; az idegrendszerbe és az agyba küldi jóllakottságot mímelő jeleit. Azaz, a páciens akkor sem éhes, amikor keveset eszik.
Hormonális beavatkozások
Állítsuk szembe mindezzel az energiaháztartás egész bonyolult rendszerét, amelyet az orvosok máig nem látnak át teljesen. Ali. fejezetben részletesebben is kifejtem, hogy e rendszert alapjában véve két hormon – a ghrelin és a leptin – szabályozza ugyancsak szövevényesen, a hipotalamusz vezényletével.
A kutatók évtizedeken át hiába próbálták kideríteni, egész pontosan hogyan is hat ez a két hormon, s miféle szerepet játszanak az érintett neurotranszmitterek, és milyen idegpályák közvetítik az éhség- vagy teltségérzetet a központi idegrendszer felé.
Némelyik gyógyszer, amelyik azt célozta, hogy beleszóljon ebbe a kényes egyensúlyba, szintén kudarcot vallott. Most pedig itt egy elektromos herkentyű, amelyik befolyásolni próbál egy olyan összetett folyamatot, amelynek mikéntjét még az orvostudomány sem tárta fel egészen!
Műtét után is működőképes a gyomor?
Tekintsünk most el a súlycsökkentő műtétek kacifántos szakzsargonjától. Ami marad, az egy eredeti méretének 15%-ára csonkolt gyomor és egy olyan bélrendszer (az emésztés és immunitás székhelye), amelyből olyan lényeges szakaszokat távolítanak el, mint a patkóbél.
Mindez nem csupán a táplálékfelvételt csökkenti le drasztikusan, de az emésztőrendszer maradéka sem képes már hatékonyan lebontani és felszívni, ami belekerül. A súlycsökkentő műtétek ezért alapjában változtatják meg a szervezet biokémiáját és az anyagcserét, éspedig úgy, hogy az szöges ellentétben áll a természet rendelésével.
Nem meglepő ezek után, hogy a természet fellázad. Noha a bariatrikus sebészet valóban drámai eredményekhez vezet – a testsúly akár a felére is csökkenhet -, mindez veszedelmes szövődményeket is maga után vonhat.
Vegyük mindenekelőtt fontolóra, hogy a hasonló beavatkozásokat nem lehet visszacsinálni. Nem foltoztatjuk ki újra összeszabdalt beleinket, ahogyan azt sem várhatjuk, hogy gyomrunknak az a része, amelyet hónapokra kivontunk a forgalomból, újból emészteni kezdjen.
Szerző: Griffel Tibor
Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.