• meditáció
• Progresszív izomrelaxáció
• relaxáció

A relaxációs terápiák az allergia tüneteinek csökkentésére

Az orvostudomány tele van vitákkal különösen, amikor az alternatív terápiák kerülnek szóba, ám egy dologban szinte mindenki egyetért: a relaxálás, a lelki nyugalom jót tesz az egészségnek. Az allergiákat és érzékenységi reakciókat sokféle módon befolyásolhatja a lelkiállapot, s ez magyarázatot adhat a relaxálás jótékony hatásaira.

Számos különböző terápiás módszer létezik, amely elősegíti a nyugodt lelkiállapot elérését és a minél teljesebb ellazulást.

• Közvetlen relaxációs technikák, amelyeket elsajátítunk, és aztán a gyakorlatban alkal­mazunk, napi rendszerességgel vagy bármi­kor, amikor szükségét érezzük. Ezek közé tartoznak az olyan relaxációs gyakorlatok, mint a biorezonancia, az autogén tréning és az önhipnózis.
• Azok a relaxációs technikák, amelyek alap­ját mentális gyakorlatok adják, pl. a meditá­ció, jóga, tajcsi vagy csikung.
• Terápiás célból alkalmazott technikák, pl. a masszázs, aromaterápia, reflexológia, rö­vid távú hipnoterápia, amelyek célja az ál­talános relaxáció elősegítése. Az akupunk­túrának is lehet ilyen hatása. Az e kezeléseket alkalmazó terapeuták ott­hon végezhető, egyszerű relaxációs gyakor­latokra is megtaníthatják betegeiket.
• Feltáró jellegű módszerek, amelyek a testi­-lelki feszültség alapvető okait kutatják, és megpróbálják kezelni a mélyen gyökeredző érzelmi problémákat: pszichoterápia, pszichoanalízis, hosszú távú hipnoterápia (ha pszichoterápiás célokat szolgál), biodinamikus masszázs.

Hosszabb távon azok a módszerek, amelyek során a beteg függővé válik a kezelést végző sze­mélytől (pl. aromaterapeutától vagy reflexológustól), hogy relaxálni tudjon, rendszerint kevés­bé hatékonyak, mint azok, amelyekben ő is aktív szerepet vállal.

Mentális gyakorlatok

A mentális gyakorlatokon alapuló technikák -főleg a meditáció és a jóga – különösen hatéko­nyak, mert arra ösztönöznek, hogy az életünkben jelentkező problémákat és stresszt okozó szituáci­ókat lényegesen tágabb perspektívából szemlél­jük. Először is, ahelyett, hogy erősen leszűkítve csak feszült izmainkra és visszatérő problémáink­ra koncentrálnának, az ember helyzetére, mint egészre összpontosítanak – vagyis a fizikai és lelki feszültségek kiváltó okaira.

Másodszor, a rendsze­res meditáció nem arra törekszik, hogy a relaxáci­ót beillessze a mai ember feszültségekkel terhelt napi életvitelébe, hanem alapjaiban és tartósan változtatja meg az életszemléletet, a teljesség érzé­sét, irányt és stabilitást adva. Ez a mentális válto­zás a meditálás csendes magányában természetes módon zajlik, s teljes mértékben belső folyamat, nem pedig valamiféle külső hatás eredménye.

Tisztán gyakorlati oldalról nézve a dolgot, a men­tális gyakorlat javíthatja a másokkal való kapcsolatainkat, s mivel a bennünket érő stressz forrá­sai nagyrészt a környezetünkben lévő emberek, a társas viszonyainkban bekövetkező legkisebb javulásnak is je­lentős stresszcsökkentő hatása lehet.

Ne szorongjunk!

Sokan tapasztalják, hogy valahányszor relaxálni vagy medi­tálni akarnak, csak még erősebb izgatottságot, szorongást kez­denek érezni. Vannak, akik sírva fakadnak, vagy más módon tör ki belőlük a lelki feszültség. Nem meglepő, hogy akik így reagálnak, hamar feladják a relaxálásra irányuló próbálkozást, hiszen e zavarba ejtő reakcióiktól megijednek. A relaxációs gyakorlatok kiváltotta ilyen reakciók hátterében mély, gyakran a gyermekkorban gyökerező lelki problémák állhatnak, ame­lyeket az érintett csak túlfeszített, nyüzsgő életvitellel tud távol tartani magától.

E defenzív stratégia része a folyamatos mentális aktivitás, s ezért annyira ijesztő élmény az ilyen emberek számára a relaxálas vagy a meditáció. Kísértést éreznek, hogy ne nézze­nek szembe a problémával, hanem túlzott aktivitásukba mene­küljenek; ez azonban nem jelent számukra megoldást.

Bármivel is próbálkozunk, olyan oktatóra vagy terapeutára van szükségünk, aki egyrészt higgadt, nyugodt egyéniség, más­részt betegségünk iránt együttérzést és támogatást tanúsít. Nagyon messziről kerüljük el azokat, akik minden allergiás és egyéb fizikai tünetet lelki-érzelmi problémáknak tulajdoníta­nak. Az ilyen emberek felmérhetetlen pszichés károkat tudnak okozni – bűntudatot keltenek a betegben, hogy teljes mérték­ben egyedül csak ő felelős panaszaiért.

A hipnoterápia

A hipnózis hírnevének különösen sokat ártottak a színpadi, ill. televíziós előadások. Ha a hipnózisnak nem lenne valóban ér­téke, rossz híre alapján a tudományos orvoslás alighanem már rég teljesen elvetette volna. Ám az a tény, hogy a hipnózist elég sok orvos használja bevett és elismert kezelésként bizo­nyos betegségek, pl. atópiás ekcéma esetén, ékesen bizonyítja hatékonyságát.

A hipnózis tagadhatatlanul rejtélyes jelenség. Igen nehéz meghatározni, mi is történik pontosan, amikor valakit hipnoti­zálnak. A kitűnő orvos, dr. Ruth Lever, aki a hipnoterápiát a klasszikus gyógyítással kombinálja, így jellemzi a hipnózist: „Nem az öntudatlanság valamilyen formája, inkább olyan megváltozott tudatállapot, amelyben a beteg fogékonyabb a szuggesztióra, és amelyben megnyílik a tudatos és a tudatalatti közötti átjáró.”

Nyilvánvalóan nem igaz, hogy a hipnotizált személy a hip­notizőr befolyása alatt áll. Az önálló akarat megmarad, és egyetlen hipnotizált személy sem kényszeríthető olyasmire, ami ellentétben állna akaratával. Miközben a beteg észlelheti tudatállapotának megváltozását, továbbra is tisztában van mindazzal, ami vele történik, és körülötte elhangzik.

Mi a hatása?

A hipnózis hatására a tudatállapotban bekövetkező változás pontos folyamata jelentős egyéni eltéréseket mutat. Egyesek sokkal könnyebben hipnotizálhatok, mint mások, és mélyebb hipnózisba kerülnek.

Egy időben azt gondolták, hogy csak felnőtteket lehet hip­notizálni, a gyerekeket nem – de aztán kiderült, hogy csak a felnőtteknél alkalmazott hipnotizáló eljárások nem hatnak. Megfelelő módon a gyermekek is hipnotizálhatok.

Mi a menete a kezelésnek?

A hipnoterápia egészen rövid is lehet, olykor mindössze néhány kezelésből áll. Ekkor a terapeuta olyan szuggesztiót alkalmaz, amelynek célja a relaxáció elősegítése, továbbá az ingerek tudatosulásának befolyásolása (pl. atópiás ekcémánál az, hogy a bőrt hűvös és sima tapintatúnak érezzük), valamint a káros szokások (pl. habituális vakarózás) megváltoztatása. Egy másik megközelítés a hipnózist arra használja, hogy a tudatalattiba került (elfojtott) emlékek felidézésének elősegítésével a beteg mélyebb és átfogóbb bepillantást nyerhessen érzelmi problémáiba. Ez már hosszabb kezelést igényel, és sok elemében közös a pszichoterápiával. Csak képzett pszichoterapeuta végezheti.

Egyes hipnoterapeuták betegeiket otthon végezhető önhipnózisra is megtanítják, vagy olyan zenei kazettákkal látják el őket, amelyeket elalvás előtt hallgathatnak. Ezek sokat segítenek a hipnoterápiás kezelések eredményeinek megerősítésében, ilyen pl., hogy mély álomba merülve nem vakaródzik a beteg.

A relaxációs gyakorlatok

A relaxálás technikáját mindenki másképp tudja elsajátítani -ami az egyik embernél használ, a másiknak nem sokat ér. Le­het, hogy több különböző módszert kell kipróbálnunk, amíg végre megtaláljuk a számunkra legalkalmasabbat.

A vizualizáció sokaknál hatékony, és a széles körben hozzá­férhető relaxációs videokazetták révén egyre népszerűbb mód­szer. Le kell ülni hozzá egy kényelmes székre, vagy le kell fe­küdni, és elképzelni a leírt jelenetet (pl.: „az aranyló fövenyt lágyan mossák a tenger hullámai”). Ha ezt magunk elé tudjuk képzelni, attól nyugodtabb lelkiállapotba kerülünk – hasonló módon, mint amikor egy természetfilmet nézünk.

Vannak olyan kazetták és CD-k is, amelyeken speciális ze­neszámok vagy zenei aláfestéssel kísért természeti hangok (pl. hullámverés, sirályok stb.) segítik elő a mentális relaxációt. E zenék zöme sajnos annyira elcsépelt, hogy inkább irritálják a hallgatót, semmint megnyugtatnák. Kaphatók azonban igé­nyesebb művek is, érdemes tehát alaposan felmérni a válasz­tékot.

Az autogén tréning

A többé-kevésbé önhipnózison alapuló autogén tréning a relaxálás nagyon gyakorlatias módja, mely hasznos lehet mind­azoknak, akik bizalmatlanok az ezoterikus dolgok iránt. Meg­tanít arra, hogyan lehet egymás után a különböző testrészeinkre koncentrálni, miközben azt képzeljük, hogy azok meleggé és súlyossá válnak. Azzal kezdjük, hogy három­szor elismételjük fennhangon vagy magunkban: „a jobb karom meleg és súlyos” – majd ezt minden testrészünkre elmondjuk, „a bal karom…”, „mindkét karom…”, „a jobb lábam…” stb.

Elvileg az autogén tréninget tankönyv segítségével ki-ki ma­ga is elsajátíthatja, de hasznosabb, ha csoportos terápián ve­szünk részt. Az oktató ugyanis ösztönzést adhat a kitartáshoz, ha úgy érezzük, hogy a lassú javulás elveszi a kedvünket a foly­tatástól, és segíthet a felmerülő problémák megoldásában.

Az autogén tréning oktatói a gyakorlat végén olykor specifi­kus kiegészítéseket is elismételtetnek a résztvevőkkel – az aszt­másokkal pl. azt, hogy „nyugodtan, egyenletesen lélegzem”, az ekcémásokkal pedig azt, hogy „a bőröm puha és megenyhült”. Egy asztmás betegek körében végzett vizsgálat kimutatta, hogy a nyolc hónapon át rendszeresen végzett autogén tréning hatá­sára a légzőfunkcióik javultak.

A jóga

Eredeti formájában a jóga komplex vallásfilozófiai rendszer. Ha szigorúan követik, az egész emberre kihat – a fizikumra, a lélekre, az érzelmekre és a szellemre egyaránt. Akik éveken át kitartóan jógáznak, nagyfokú lelki összpontosítást és nyugalmat érnek el, ezenkívül meglepően hatékonyan tudják befolyásolni különböző szerveik működését is, pl. a vérnyomást vagy a szívritmust. E mélyreható változások légzőgyakorlatok, jóga-testhelyzetek (ászana), meditáció, megtisztulási gyakorlatok, valamint tudatos étrend és életmód komplex alkalmazásával érhetők el.

A jógát több mint száz éve Nyugaton is gyakorolják, bár itt alaposan kiforgatták eredeti mivoltából. Ma már e nyugati „jógának” olyan formái is léteznek, amelyek jóformán kizárólag izomfeszítő és relaxációs gyakorlatokból állnak.

Hogy a jógázás legtöbb áldását élvezhessük, olyan csoportos foglalkozásokra célszerű járni, amelyek aránylag szigorú megközelítést alkalmaznak. Eredményességét tekintve általában többet várhatunk azoktól a tanfolyamoktól, amelyek a jógának valamely speciális változatát, pl. a Hatha-jógát vagy a Kundalini-jógát oktatják. Nyugaton az Iyengar-jóga a legelterjedtebb, de ez szinte kizárólag a testhelyzetekre koncentrál. A jóga légzőgyakorlatokat is magában foglaló formái hasznosabbak – főként az asztmásoknak.

Miről is van szó?

Mielőtt csoportos jógatanfolyamra jelentkeznénk, tudjuk meg, miről is van szó. Ehhez beszéljünk az oktatóval. Az aszt­mások győződjenek meg arról, hogy az oktatónak kellő tapasztalata van-e az ilyen betegekkel való foglalkozásban. Túlságosan is könnyű a jóga-légzőgyakorlatokat rosszul elsajátítani, amitől a levegővételek túl mélyre sikerülnek, márpedig ez hiperventilációhoz (szapora légzés) vezethet.

A legtöbb nyugati embernek megvan az a szerencsétlen szokása – mely kora gyermekkorban ivódik belé -, hogy amikor el kell sajátítania valamit, akkor feszültté válik, és megpróbál „teljesíteni”. Ez az egyik fő akadálya annak, hogy a jóga-légzőgyakorlatokat helyesen és eredményesen tudjuk végezni. A keleti megközelítés jóval „lazább”. Ez az, ami az asztmások í számára igazi segítség, mert az egész lényege a légzés közbeni ellazulás.

A meditáció

A meditációs alapgyakorlat az elme „lecsendesítése” – vagy az összes gondolattól való időleges magszabadulás, vagy egyetlen nagyon egyszerű gondolatra való koncentrálás. Ez a legtöbb ember számára eleinte hihetetlenül nehéz feladat, de idővel, rendszeres napi meditáció révén, fokozatosan egyre könnyebb lesz. A meditációnak számos különböző formája létezik.

Ezek legtöbbje valamilyen szellemi hagyomány, pl. a hinduizmus, ceyloni vagy tibeti buddhizmus, a zen-buddhizmus vagy a taoizmus része. A meditáció szerepet kap a jógában is, és kulcsfontosságú eleme a legtöbb mozgásművészeti ágnak, bár ennek jelentősége Nyugaton általában elsikkad. A meditáció minden esetben kissé eltérő formájú, más-más pszichés hatással.

A biofeedback vagy a biológiai visszacsatolás

Az alternatív gyógymódok közül ez a leginkább tudományos, racionális megközelítésű terápia. A biológiai visszacsatolás olyan technikát alkalmaz, amely bizonyos testrészek állapotát méri – rendszerint azokét, amelyek működése automatikus, az akarattól független. A mérési eredmény alapján azután a beteg megpróbálja a mért értéket tudatosan befolyásolni.

Ezt fokozatosan tanulja meg azáltal, hogy észreveszi a mért értéknek a kívánt irányban történő egészen kismértékű váltózását, majd újra megpróbálja tudatosan átélni azokat a gondolatokat vagy érzéseket, amelyek vélhetően e változáshoz vezettek. E módszerrel egészen rövid idő alatt meg lehet tanulni befolyásolni azokat a testi állapotokat, amelyeket egyébként a legtöbb ember nem tudatosan irányít.

Hogyan alkalmazhatjuk?

A jógázók mindig is azt állították, hogy képesek az ilyen testi folyamatokat befolyásolni, a kutatók azonban csak a biológiai visszacsatolás elterjedése óta fogadják el, hogy ez tényleg lehetséges. A biológiai visszacsatolás elsajátításával az asztmások megtanulhatják ellazítani a hörgőfal izomzatát, így javíthatnak a légzésfunkciókon – ezt tudományos vizsgálatok is meggyőzően bizonyították.

Sajnos, a biológiai visszacsatolásnak ehhez a formájához speciális eszközökre van szükség, amelyek nehezen hozzáférhetőek. A biofeedback-tanfolyamon általában azt is megtanítják, hogyan kell használni azt a készüléket, amely a bőr elektromos ellenállását (ez attól függ, hogy mennyire vagyunk feszültek), ill. az agy elektromos aktivitását méri. Az ilyen berendezés sokat segít abban, hogy hatékony stresszkezelő technikákat fejleszthessünk ki.

Masszázs és aromaterápia

A masszázsnak számtalan formája létezik, és mindegyik vala­milyen mértékben relaxáló hatású. A rendszeres masszázs ja­vítja az általános közérzetet, nyugtat és lehetővé teszi, hogy könnyebben megbirkózzunk a stresszhelyzetekkel és a min­dennapi problémákkal. Idült asztma esetén a masszázs segít ol­dani a mellkas-, a hát- és a nyakizmok merevségét, ami az asztmás roham gyakori kísérőjelensége.

Az aromaterápia a masszázs egyik formája, melyhez illóola­jokat használnak.

A biodinamikus masszázs sokkal finomabb módszereket al­kalmaz, mint a masszázs egyéb formái, és a célja is más. Arra törekszik, hogy az elfojtott emlékek vagy feldolgozatlan impul­zusok kiváltotta feszültséggócokat felismerje, és a „test energi­áit újra egyensúlyba hozza”. Inkább úgy kell felfogni, mint pszichoterápiát, semmint masszázst. Van, amikor rendkívül ha­tékony.

A reflexológia

A reflexológia azon a vélekedésen alapul, hogy a talp meghatá­rozott területei, pontjai megfelelnek a test bizonyos részeinek, és hogy ezek ingerlésével (enyhe nyomogatásával) a test távoli részeiben is elősegíthető a gyógyulás. Akár igaz ez, akár nem, az biztos, hogy a talpmasszázs rendkívül kellemes és kiváltképp alkalmas módja a tökéletes ellazulásnak.

A pszichoterápia

A pszichoterápia alaptétele, hogy sokkal fájdalmasabb és kime­rítőbb a rossz emlékek folyamatos elfojtása, mint felszínre ho­zásuk olyan biztonságos terápiás környezetben, ami elősegíti ezen emlékek feldolgozását és a továbblépést. A mélyen gyöke­redző problémákkal való szembenézés megkönnyíti a relaxáci­ót és lehetővé teszi, hogy teljesebb életet élhessünk. Egyes ese­tekben, pl. allergiás betegek kezelésére is használható.

A pszichoterápiának ma már annyiféle formáját kínálják, hogy nehéz közülük választani. Az újabb kutatások szerencsé­re kimutatták, hogy mindegyik körülbelül egyformán hatékony – feltéve, hogy jó kapcsolatot tudunk kialakítani a terapeutá­val. Ennek hiányában a terápia rendszerint eredménytelen marad, bármennyire jó szakembert választunk is.

A tanácsadás ugyancsak értékes lehet; ebben az esetben is sokkal jobb eredményt várhatunk, ha olyan terapeutát válasz­tunk, akivel jól ki tudunk jönni, de aki ugyanakkor – szükség esetén – nem fél kihívások elé állítani betegét.

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.