• asztma

Asztma – Kerüljük a köhögéscsillapítókat! Az immunterápia célja

Asztmában a köhögés hasznos dolog, mert segít abban, hogy a váladék kiürüljön a tüdőből. Egyes asztmásoknál azonban a köhögés improduktív, nem hoz föl váladékot, s úgy tűnik, hogy nem több, mint a légúti gyulladásra adott reakció. Ez a fajta köhögés rendkívül kínzó lehet, de ne próbáljuk meg köhögéscsillapítóval kezelni, mert nem használ, viszont elfedheti az asztma súlyosságát. Ilyenkor a legcélravezetőbb az, ha a légúti gyulladást kezeljük gyulladásgátló gyógyszerekkel, pl. szteroidokkal. Esetleg segíthetnek az egyszerű köptetőszerek is, melyek lazítják a váladékot – ezekről kérdezzük meg az orvost vagy a gyógyszerészt.

Kezelésekről

A kezelésnek ez a formája, melyet specifikus immunterápiának (SIT), vagy egyszerűen deszenzitizálásnak neveznek, két angol kutató­orvos, Leonard Noon és John Freeman nevéhez fűződik, akik 1911-ben sikeresen kezeltek ilyen módon szénanáthában szenvedő betegeket. A sors iróniája, hogy az általuk kifejlesztett terá­pia ma Nagy-Britanniában kevésbé hozzáférhető, mint a nyugati világ bármely más országában.

Az allergiás betegeknek csak egészen kis hánya­da részesül immunterápiában, mert immunterá­piát csak ott lehet alkalmazni, ahol rendelkezésre áll újraélesztő készülék. Ráadásul minden beteg­nek minden egyes injekció után egy órát kell vár­nia, ha esetleg mellékhatások jelentkeznének, és az immunterápia súlyos asztmánál nem alkal­mazható.

Ezt a szabályozást az immunterápiás kezelések következtében történt elhalálozások miatt vezet­ték be: 1980 és 1986 között tizenegy ilyen halál­eset történt, ezek közül öt a megelőző másfél év során. Csakhogy a tragédiák majdnem mindegyi­két az injekciók teljesen szakszerűtlen beadása okozta – s bármilyen fájdalmasak is ezek az ese­tek, a hivatalos válaszlépés igencsak eltúlzottnak bizonyult. Az immunterápia által kiváltott végze­tes reakciók az alapvető egészségügyi előírások és óvintézkedések betartásával elkerül­hetők.

Az allergén-immunterápia a világ más részein ma is szabadon hozzáférhető, s az allergia kezelé­sében mindenütt kulcsfontosságúnak tekintik. Magyarországon allergológiai szakrendeléseken végzik.

Az immunterápia célja

Az immunterápia elsősorban a levegőben lévő allergének, pl. pollen, poratka, penészspórák el­len hatékony. Állatok kiváltotta allergiák is kezel­hetők vele, ám csodákat ne várjunk tőle – pl. an­nál, aki a macskára allergiás, és mégis úgy dönt, hogy kedvencét megtartja, a naponta nagy dózis­ban belélegzett allergén jelentősen csökkenti az immunterápiás kezelés hatását.

Nagyon jól reagálnak immunterápiára azok, akiknél az orrot és a szemet érintő közvetlen al­lergiás reakciók lépnek fel (allergiás rhinitis és kötőhártya-gyulladás). Pl. szénanáthában az im­munterápia hatására a betegek 80-90 százaléká­nál bizonyos mértékű javulás mutatkozott. Ha a szénanáthához krónikus melléküreg-gyulladás vagy orrpolip is társul, a hatékonyság némileg korlátozottabb.

Az immunterápia tartós hatásainak vizsgálata során kiderült, hogy csökkentheti a későbbi aszt­ma kialakulásának kockázatát azoknál a gyere­keknél, akik szénanáthásak, vagy egész éven át tartó allergiás rhinitisben szenvednek.

Az immunterápia előnyei a már kialakult aszt­ma kezelésében már korántsem ilyen egyértel­műek. Az asztma összetettebb betegség, mint a szénanátha, s az allergia csupán az egyik kiváltó ok – emiatt az immunterápia hatása nem feltétlenül jelentkezik.

Amerikai orvosok körében élénk vita folyik arról, hogy használ-e az immunterápia az aszt­más gyerekeknek. Egyes vizsgálatok szerint érté­kelhető hatása alig van, mások pozitívabb ered­ményeket mutattak fel. Egy érdekes felmérés, mely több mint 15 éven át követte nyomon aszt­más gyerekek egészségi állapotát, azt igazolta, hogy azoknak a gyerekeknek, akik kiskorukban teljes, öt éven át tartó immunterápiás kezelésben részesültek, tizenéves koruk végén, húszas éveik elején kevesebb asztmás tünetük volt, és keve­sebb gyógyszert kellett szedniük.

A krónikus csalánkiütést néha a levegőben lévő allergének okozzák – ilyenkor segíthet az immunterápia a betegség leküzdésében. E kezelés azonban atópiás ekcéma esetén ellenjavallt azok a betegek, akiknek ekcémájuk és rhinitisük is van, és orrallergiájuk ellen immunterápiával próbálkoznak, azt tapasztalják, hogy ez ront az állapotukon.

A rovarcsípés-allergia immunterápiás kezelése i reménytelennek látszik, ám az ételallergia más eset – erre jelenleg még nem alkalmaznak immunterápiát.

Hogyan hat az immunterápia?

Az immunterápia során közvetlenül a bőr alá befecskendezik a problematikus allergén – pl.poratka-allergén – kivonatát. Az injekciókat egyenletes időközökben adják be – rendszerint hetente egyszer, de más ütemezés is lehetséges. Az allergénkivonatot legelőször erősen hígított formában adják be, mely koncentráció messze az allergiás reakciót kiváltó küszöbérték alatt van.

Azoknál, akiknél az előzetes bőrpróbák különösen nagyfokú érzékenységet mutatnak ki, a kezdeti kivonat még ennél is hígabb. A következő injekcióhoz már egy kicsit töményebb allergénkivonatot használnak, s ezt követően mindegyiknél növelik kissé a töménységet. A cél az, hogy a dózis igen lassú, fokozatos növelésével az immunrendszert hozzászoktassák a problematikus allergénhez. Amikor a dózis eléri azt a szintet, amelynek a beteg rendszerint ki van téve, tovább nem növelik a töménységet.

Ha egy allergiás betegnél az immunterápiás injekciók adásakor mellékhatás lép fel, lehet, hogy le kell állítani a dózis növelését, még mielőtt elérnék az ajánlott szintet. A jó allergológus azonban ilyenkor is vár, nem hagyja abba a kezelést, és később próbálkozik a koncentráció emelésével, mert a terápia gyakran hatástalanná válik amiatt, hogy az allergénkivonat töménységét alacsonyabb szinten állítják be.

Az immunrendszer „átképzése”

Az immunterápia tehát két szakaszból áll: az első fázisban a beadott oldat allergén koncentrációját hétről hétre növelik, míg a második sza­kaszban a dózist szinten tartják.

Néha már az első fázis végére is jelentős javu­lás áll be, de nem ez a jellemző. A kezelés hatása a fenntartási adag elérése után általában fél éven belül jelentkezik; néhány betegnek egy, akár két évet is várnia kell, amíg javulást észlel.

Amint az immunterápia kezdi kifejteni a hatá­sát, a tünetek enyhülnek, és általában kevesebb gyógyszerre van szükség. Rengeteget kutatták, mi is állhat e változások hátterében – vagyis mi történik az immunrendszerrel abban az esetben, amikor hatékony az immunterápia?

A válasz e kérdésre az, hogy meglepően sok különféle reakció megy végbe. Nincs két olyan beteg, aki ugyanúgy reagálna az immunterápiára. Gyakran eltolódás következik be a szervezetben a betegséget kiváltó allergénnel szemben termelt antitestek arányában. Az IgG antitestek (melyek az allergiás reakció gátlását segítik) felszaporodnak, miközben az allergia-antitest, az IgE mennyisége stabilizálódik, végül csökkenni kezd. A hízósejtek száma ugyancsak csökkenhet, sejthártyájuk stabilizálód­hat. A Thl és Th2 sejtek közötti arány is eltolód­hat – az allergiás folyamatban részt vevő Th2 sejtek száma csökken.

Kockázati tényezők

A biztonságos immunterápia titka az, hogy az or­vosnak figyelnie kell az immunrendszer állapotá­ra utaló jelekre, amelyekből megállapítható, mennyire képes megbirkózni az egyre nagyobb dózisban bejuttatott allergénnel. Ezek alapján kell ütemeznie az immunterápiás kezelési tervet.

A túl gyors kezelés – vagyis ha gyorsabb az allergének adagolása, mint ahogy az immun­rendszer hozzájuk tudna szokni – azért veszé­lyes, mert anafilaxiás reakció következhet be. Ez az igen heves allergiás reakció fele­lős az immunterápia végzetes kimeneteléért. Ám, ha rendelkezésre áll adrenalin-injekció , és az újraélesztés feltételei adottak, az ilyen extrém krízishelyzetek is biztonsággal kezelhetők.

Kellő odafigyeléssel a végzetes kimenetel minden esetben elkerülhető. Az immunterápiában részesülő betegek saját biztonságuk érdekében kérjenek folyamatos tájékoztatást a kezelésről.

Az immunterápia időzítése

Az immunterápia időzítésének különféle megközelítései vannak. Az alapmódszer (amely amerikai adatok szerint, ahol igen széles körben alkalmazzák és nagyon biztonságosnak bizonyult) heti egy injekcióval kezdődik, majd a fenntartó adag elérése után 2-4 hetente kap a beteg egy-egy fenntartó injekciót. Pollenidényben ez gyakrabban történhet a pollenallergiásoknál.

Az immuntoleranciát az injekciók rendszeressége alakítja ki fokozatosan, majd tartja fenn, ezért a terápia csak azoknál a betegeknél hatékony, akik egyetlen kezelést sem mulasztanak el, és minden kezelésen időben megjelennek.

Ha az immunterápia sikeres, végül abba lehet hagyni az allergiás reakció kiújulása nélkül. Ennek eléréséhez általában az első injekciótól számított 4-5 éven át tartó rendszeres kezelés szükséges. A hatás azután sok éven – egyeseknél egész életen – keresztül fennmarad, anélkül, hogy egyetlen további injekcióra lenne szükség.

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.