A rendszeres koleszterinszint mérés fontosságáról
NULLA
Még mindig olyan fontos a koleszterin? A válasz egy harsány igen, bár a legújabb kutatások szerint ez a viaszos anyag csak egyike azoknak a tényezőknek, amelyek a szívinfarktus és a szélütés kialakulásában közrejátszanak. Azok esetében, akiknél a teszt kideríti, hogy koleszterinszint-csökkentő gyógyszerekre van szükség, a vizsgálat életet menthet.
Kinek van szüksége koleszterintesztre?
Minden 20 évnél idősebb embernek legalább ötévente meg kellene méretnie a koleszterinszintjét. Ha az Ön családjában halmozottan fordult elő szívbetegség, vagy egyéb kockázati tényező áll fenn, orvosa úgy dönthet, hogy gyakoribb mérésre van szükség.
A koleszterinszint-méréssel, amelyet lipidpanelnek vagy lipidprofilnak is neveznek, kiderítik, hogy egy deciliter vérben mennyi van ebből a vérzsírból. A szokásos mérés alkalmával megállapítják az összkoleszterin, valamint az LDL- („rossz”) és a HDL-(„jó”) koleszterin szintjét a vérben. A teszt kiterjed a tri-gliceridek mérésére is, amelyek szintén veszélyes vérzsírok. A vérvétel előtt 9-12 órán át nem szabad enni. A sikertelen vizsgálatoknak a leggyakrabban az az oka, hogy sokan nem tartják be ezt az utasítást. (Ha a teszt emelkedett szinteket mutat, minden valószínűség szerint megismétlik.)
Ha a teszt kóros koleszterinszintet mutat (6,5 mmol/1 fölötti értéket), a betegnek sztatint vagy egyéb koleszterinszint-csökkentő gyógyszert írnak fel. Ezek az orvosságok a nagy kockázatú esetek 25-50 százalékában megelőzik a szívinfarktust és a szélütést.
- Koleszterin és fajtái, tényleg károsak?
- Létezik teszt a metabolikus szindróma kimutatására?
- Koleszterinszint-mérések
Ezek a cikkek is érdekelhetnek:
Védelmet jelent, ha az LDL- és a HDL-szintem egyaránt magas?
Némiképp. A „jó” koleszterin bizonyos mértékig ellensúlyozhatja a „rossz” által okozott károkat.
Már bizonyára tudja, hogy a „rossz” LDL-koleszterin hozzájárul az erekben a plakkok kialakulásához, míg a „jó” HDL-koleszterin kitakarítja a szervezetből a rossz koleszterint. Egyes orvosok véleménye szerint a kétféle koleszterin aránya megbízhatóbban jelzi a szív- és érrendszeri betegségek kockázatát, mint az LDL-vagy az összkoleszterinszint.
A kétféle koleszterin arányát a legtöbb laboratóriumban úgy állapítják meg, hogy az össz-koleszterinszintet elosztják a HDL-szintet jelző számmal. Ha például az összkoleszterinszint 5,2 mmol/1, a HDL pedig 1,4 mmol/1, az arány 3 : 1. Ha az arány magasabb, mint 5:1, jelentős a kockázat, míg a 3,5 : 1 alatti arány védettséget jelez.
Az Amerikai Kardiológus Társaság szerint az egyes értékek külön-külön jobban jelzik a szívinfarktus kockázatát, a legújabb kutatások azonban felhívják a figyelmet az arányszám fontosságára is. 2007-ben áttekintettek 61 olyan vizsgálatot, amely összesen 800 ezer beteg adatait dolgozta föl. Kiderült, hogy az arányszám kétszeres pontossággal jelezte előre a halálos kimenetelű szívinfarktusok valószínűségét.
Akkor is kaphatok szívinfarktust, ha jók a koleszterinértékeim?
Sajnos igen. A magas koleszterinszint csak egy a szív egészségét fenyegető számos tényező közül.
A szívinfarktusok harmada-fele olyan betegeket ér, akiknek nem magas a koleszterinszintjük. Ennek legalább két tanulsága van. Először is, lehet, hogy lejjebb kellene szállítani a veszélyesen magasnak nevezett koleszterinszint értékét. Sok orvos szerint ha többen szednének koleszterinszintcsökkentőket, kevesebb volna a szívinfarktus, és kevesebben halnának meg.
Másodszor, a koleszterinértékek a szívinfarktus és a szélütés kockázati tényezőinek csak egy részét jelzik, és nem adnak felvilágosítást arról, hogy menynyire gyulladt az ereket bélelő endothelium (érbelhártya). A legtöbb kardiológus ma már egyetért abban, hogy a szívinfarktust a leggyakrabban az erek falán lévő plakkok gyulladás miatti megrepedése okozza, ami vérrögképződéshez, érelzáródáshoz és a szívizom vérellátásának megszűnéséhez vezet.
Ezért vizsgálják szükség esetén a vérben a gyulladást jelző C-reaktív fehérje szintjét is. Időnként egyéb paramétereket is megmérhetnek, például a vérrögképződésben részt vevő fibrinogénnek, továbbá a homociszteinnek (a szív- és érrendszeri betegségekben szerepet játszó aminosavnak), valamint egy különösen veszélyes koleszterinrészecskének, az Lp(a)-nak a szintjét.
Fölösleges a szívröntgen?
Egyes kutatások szerint az EBCT nagyobb pontossággal mutatja ki a szívinfarktus kockázatát, mint a hagyományos tesztek, például a terheléses EKG. Ugyanakkor a szívröntgen drága, és sugárterhelésnek teszi ki a beteget. Álpozitív eredményt is adhat – és a negatív lelet sem okvetlenül jelenti, hogy a vizsgált személy esetében nem áll fenn a szívinfarktus veszélye.
Szükség van tehát az ilyen röntgenvizsgálatra? A válasz az esetek többségében nem, bár lehetnek kivételek. Nemrégiben például kimutatták, hogy azok az egyébként alacsony kockázatúnak tartott nők, akiknek az erei sok kalciumot tartalmaznak, hatszor akkora valószínűséggel kapnak szívinfarktust, mint azok, akiknek az érfalába nem rakódott le kalcium.
Szerző: Griffel Tibor
Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.