Az álmodás újabb, modern elméletei
Az álomfejtés történetének következő fontos eseménye 1952 áprilisában következett be, amikor felfedezték a gyors szemmozgásos (REM) szakaszt. Megfigyelték, hogy az alvó csukott szemhéja mögött a szem gyorsan mozog ide-oda, ellentétben a test többi izmának kifejezett bénulásával, s e mellé egy olyan EEG-mintázat társul, amilyet egyébként az ébrenléti szakaszban szoktak feljegyezni.
Tudományos áttörés
Ez igazi tudományos áttörést jelentett, mert ez valamiféle tekintélyt adott az álmodásnak tudományos körökben. Eddig a pillanatig úgy látszott, hogy az álom véletlenszerűen következik be, és semmiféle tudományos alapja nincs. A REM alvás felfedezésével azonban mérni lehetett az álmodást, minthogy az előre megjósolhatóan és gyakorta megjelent.
Ezzel a felfedezéssel az álmok egyik pillanatról a másikra mérhető emberi pszichés funkcióvá váltak, amely így már érdemes a tudomány figyelmére. Az áttörés sokéves tudományos kutatást és értékelést indított el, amely számos új elméletet szült az álmodás jelenségének magyarázatára.
Az egyik ilyen magyarázat valóban nagyon tudományos:
Azt állítja, hogy az álmodás semmi más, mint az agyban keletkező, az agykéregből – a logikus érvelés, a memória, a tanulás és az intelligencia fészkéből -, azaz az agy elemibb részéből kiinduló elektromos impulzusokra adott értelmetlen válaszreakció. A REM alvás neurológiai vizsgálata azt mondja nekünk, hogy az álmodás során az agy elektromos és kémiai folyamatai eltérnek az alvás egyéb fázisaiban kimutathatóktól.
Az agytörzsből (az agyalapból) automatikusan gerjesztett véletlen jelek vagy elektromos töltések az alvás során mérhetőek. Az elektromos aktivitás kitörésekor az agy alapjának mélyéről továbbkerül az elektromos töltés az agy magasabb, fejlettebb régióiba. Ilyen elektromos kisülések nem következnek be sem a mély alvás, sem a szürkületi zóna szakaszában.
Újabb elmélet az álomra
Egy újabb álomfejtési elmélet azt mondja, hogy amikor ezek a véletlenszerű elektromos jelek elérik az agy magasabb részeit, ahol a látás, hallás és más érzékelések keletkeznek, akkor véletlenszerű képeket, hangokat, érzelmeket és észleléseket generálnak – valójában egész agyi konstellációkat, melyeket álom néven ismerünk. Ezért aztán az álmoknak nincs értelme, sem jelentősége, és mindenféle magyarázatuk teljességgel értelmetlen. Ez a jelenség tehát semmi más, mint összefüggéstelen elektromos aktivitás az agykéregben.
Francis Crick magyarázata
Francis Crick, aki a nehezen megfogható DNS kettős spiráljának egyik felfedezője volt, másként magyarázza az álmokat. Ő egy hatalmas számítógéphez hasonlítja az agyat, melynek a hatékony működés érdekében néha „ki kell kapcsolnia”, hogy elrendezhesse és katalogizálhassa -feldolgozhassa – az információkat, és memóriatárba tegye az emlékképeket.
Crick azt gondolja, hogy ez az alvás során történik meg. Azt tudjuk, hogy az alvás során különböző elektromos aktivitási szintek mérhetők, és Crick az impulzusoknak ezt a mintázatát „visszafelé tanulásnak” nevezi, olyan folyamatnak tartja, melynek során az agy megerősíti a neuronok között létrejött mindazon kapcsolódásokat, melyek az éber agy számára szükségesek, és törli a helyteleneket.
Szerző: Griffel Tibor
Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.