• álom
• alvás

Az álom mint gyógyszer: Sigmund Freud

1900-ban egy osztrák neurológus, Sigmund Freud azon dolgozott, hogy megértse betegei pszichés betegségeit. Rendkívül izgatták az agy neuroanatómiájának megismerése terén elért legújabb eredmények, és ezt szem előtt tartva az elmebetegségek okait próbálta megtalálni. Megfi­gyelte, hogy betegeinek többsége nem viselkedik a racionalitás elveinek megfelelően. Nem tudtak viszont magyarázatot adni, sőt maguk sem ér­tették, hogy miért is viselkednek úgy, ahogy viselkednek.

Úgy vélte, hogy az a pszichés betegség, aminek a megnyilvánulásait látja, valami erőteljes, romboló erő vagy érzelem jelenlétét jelzi – valami frusztrációra, konfliktusra utal, valahol a páciens tudatának legmélyén.

Tudatalatti érzések

Ezeknek a nyugtalanító érzéseknek a csoportját „tudatalattinak” nevez­te, s úgy vélte, páciensei ezeknek nincsenek tudatában (azaz nincs róla tu­domásuk). Azt is gondolta továbbá, hogy az érzéseknek ez a csoportja oly hatalmas erőt képvisel, és annyira távol áll az egyszerű ésszerűségtől, hogy azt a tudat, a logikus gondolkodás rombolónak, elfogadhatatlannak tekinti, s ennek következtében az elme legmélyebb bugyraiba száműzi – eltemeti, de azért nem törli.

Ezeknek a tudat alatti érzelmeknek a viselke­désben láthatók a jelei, mert a megoldatlan konfliktusok olyan érzelme­ket vagy reakciókat váltanak ki, melyek árnyalják a páciensnek a világról alkotott képét. Freud szerint ez a kulcsa a különben látszólag irracionális, logikátlan gondolatoknak és tetteknek.

Maga az elmélet elég egyszerű:

A megoldatlan problémából fakadó romboló, gyakran negatív erő maga konfliktusba kerül azzal, amit a páciens elfogadható érzelemnek vagy viselkedésnek ítél. A páciens azt szeret­né, ha ez a mélyen fészkelő konfliktus eltűnne, de minthogy ez nem sike­rül, a konfliktus újra és újra kifejti káros hatását, valahányszor csak mód­jában áll.

Freud úgy találta, hogy nagyon nehéz a betegeiben meghatározni ezek­nek a szerinte a tudatalattiban eltemetett erős negatív erőknek a természe­tét. Úgy látta, hogy csak a tudat éberségét kijátszva sikerül felszabadíta­ni a tudatalattit a tudat ellenőrzése alól, s akkor sikerül a tudatalattinak a felszínre törni, s akkor lehet azt felismerni.

Az alvás természetesen ezt az ellazulást kínálta, s Freud úgy vélte, hogy az álom „a tudatalattiba veze­tő út”, s hogy a beteg álomvilágának részletei jelentik a kulcsot a beteg lelkéhez vagy pszichéjéhez. Freud hitt abban, hogy betegei álma bepillan­tást enged a bennük mélyen munkáló valódi erők működésébe. Úgy ér­velt, hogy ha meg tudja érteni a beteg tudatalattijának jellegzetességeit, akkor elkezdheti megmagyarázni, hogy milyen hatásuk van ezeknek az érzelmeknek a beteg tudatos, mindennapi viselkedésére.

Tudatos elme álomban

Meg kell azonban jegyezni, hogy még alvás közben is kifejt a tudatos elme valamiféle ellenőrzést, valamiféle kontrollt e mélyben levő érzel­mek fölött, igaz, nem olyan mértékben, mint éber állapotban. Freud úgy vélte, hogy ezek a mély, tudat alatti érzelmek olyan erősek, és gyakran annyira negatívak, hogy a tudatos elme még alvás közben sem képes őket elfogadni, mert az általuk keltett érzelmek feltétlenül megakadályoznák az alvást, azt az alapvető biológiai szükségletet, aminek feltétlenül eleget kell tenni.

Az álmok tehát tulajdonképpen az alvás felügyelői, és az ál­mok közben feltörő érzelmek nem közvetlen reprezentációk, sokkal in­kább álcázott formák, melyekben szimbólumok és rejtett igazságok van­nak. Ahhoz, hogy az álom mögötti érzelmekről fogalmat alkothassunk, ezeknek a szimbólumoknak a dekódolására kell rendszert alkotni.

Álom képei és rejtett tartalmak

Freud megkülönböztette az álom megjelenő tartalmát – a tényszerű sztorit, a tevékenységet, az álom képeit, a különféle álombeli figurákat stb. – a rejtett vagy latens tartalomtól, vagyis az álom valódi értelmétől. Megfigyelte, hogy az álom megjelenő, felszínes tartalma gyakran a min­dennapos tevékenységek vagy tárgyak köre, és úgy vélte, hogy valójában ezeknek az álmoknak a rejtett értelme a vágyak beteljesülése, különösen a tudat alatti szexuális természetű vágyaké.

Metaforák és képek összessége

Freud leginkább azzal járult hozzá az álmok megértéséhez, hogy az ál­mok vizuális képei helyett az érzelmi összetevőre összpontosított. Felis­merte, hogy az álmok nem tartalmaznak nyilvánvaló üzenetet, ellenben tele vannak metaforákkal és képekkel, és sok ilyen kép értékes érzelmi kulcsot jelent a mélyben meghúzódó, tudat alatti konfliktushoz.

Freud úgy hitte, hogy a legerősebb tudat alatti erők szexuális természetűek, így az ő álommagyarázatainak rendszerében a szimbólumok többsége az életnek ehhez az aspektusához kötődik: a kard, esernyő, bot és hasonló tárgyak a pénisz képei, míg a dobozok, fiókok, kályhák és hasonlók az anyaméhet jelölik. Megszületett hát a pszichoanalízis (szó szerint a pszi­ché analízise), ami a psziché, azaz a lélek megértését az álmokban sze­replő érzelmek és szimbólumok megértésén át érte el.

Gyermekkora vezethető vissza

Freud azt is állította, hogy a psziché harmóniájának és stabilitásának kialakulásában a kora gyerekkor meghatározó szerepet játszik, s az ezek­ben a korai években kialakuló megoldatlan konfliktusok az illető életében később neurózisként vagy más típusú elmebetegség formájában jut fel­színre. Úgy gondolta, hogy betegei személyisége lényegében ötéves ko­rukra alakul ki, és úgy vélte, hogy betegei pszichiátriai problémái a meg nem oldott gyermekkori konfliktusokra vezethetők vissza, melyek azután felnőtt álmaikban, szimbolikus formában törtek a felszínre.

Álmok Freud után

Habár Freud úttörő álommagyarázati elmélete fontos eszköz marad az ál­mok tanulmányozása során, manapság a pszichoanalízist végzők többsé­ge úgy érzi, hogy az álmok tényleges tartalma (a tárgyak, az emberek, a cselekmény stb.) önmagában is fontos – hogy az ostoba álom valójában ostoba álomnak tekinthető, anélkül hogy annak bármiféle szexuális vo­natkozása lenne.

Manapság kisebb a hangsúly a szexuális vonatkozáso­kon, mint az álmok motiváló erőin, sokkal inkább az ember érzelmi él­ményeinek teljes skálája – például az öröm, düh, szeretet, csalódás, bűn­tudat – lehet az, ami árnyalja azt a bizonyos elemzett álmot. Napjainkban úgy vélik, hogy az álomban szereplő tárgyak vagy szimbólumok az egyes álmodókra egyedileg jellemzőek, melyeket az ő egyéni élete és tapaszta­lata formál, és az álom az itt és most dolgaival foglalkozik, nem pedig mindig valamely megoldatlan gyermekkori küzdelem vagy vita parázsló maradványa.

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.