• alvás

Forgolódás egész éjjel? Mi lehet az ok?

Az éjszakai alvásnak alapvető része egy bizonyos mennyiségű mozgás. Ha például egyik oldalunkról a másikra fordulunk, kinyújtózunk, majd újra behajlítjuk karunkat, lábunkat, ha megigazgatjuk a takarónkat meg a párnánkat, az mind természetes, sőt szükséges mozgás. Az ilyen típusú mozdulatok éjjelente tizenöt-húsz percenként fordulnak elő, többnyire a mélyalvás vagy a REM szakasz vége felé, amikor az alvás felületesebb, és belépünk a szürkületi zónába, avagy felszínes alvásba.

Éjszakai forgolódás élettani szerepe

Ez a fészkelődés, forgolódás akadályozza meg, hogy a bőr a huzamo­sabb ideig tartó mozdulatlanság és nyomás miatt leépüljön. Ez a mozgás segít fenntartani a testhőmérsékletet is (a takaró megigazgatásával, illet­ve a láb megfelelő helyzetének megtalálásával), és megvédi a szerveze­tünket a huzamosabb mozdulatlanság ártalmaitól.

Ilyen egyszerű módon, a rendszeres helyzetváltoztatással szabadulunk meg olyan problémáktól, mint például a közvetlen nyomás miatt a felszíni idegeket érő károsodás, a rossz keringés miatt bekövetkező helyi vértolulás, amit a vér áramlásá­nak gátlása vált ki, valamint a huzamosabb ideig tartó nyújtás hatására az inakban és szalagokban bekövetkező károsodás

Ha a tökéletes alvást akarjuk leírni, olyan kifejezéseket használunk pél­dául, hogy „alszik, mint a bunda vagy mint egy darab fa”, s azt értjük alatta, hogy zavartalanul, mélyen alszik valaki. Valójában azonban, ha va­laki úgy alszik, mint egy darab fa – azaz teljesen mozdulatlanul, a kör­nyezetre semmivel sem reagálva -, az tragikus következményekkel jár­hat. Képzelje csak el, hogy a bal oldalán fekve aludt el, karja és keze a mellkasa alá szorult, és valóban úgy alszik mintegy hét és fél órát, mint egy darab fa, a szó szoros értelmében meg sem moccan egész idő alatt.

Ébredéskor…

Ébredéskor a keze és a karja igen fájdalmas lenne attól, hogy egész éj­jel meg sem mozdította, hanem görcsösen, mereven tartotta. Egész éjsza­ka pumpálta a szervezet az artériás vért a kezébe és a karjába, de a mell­kas súlya, nyomása akadályozta a vénás vér ürülését a végtagból, így az egész kar, de különösen az ujjak bedagadtak volna.

A matraccal érintke­ző bőrfelületre nehezedő nyomás elegendő lett volna ahhoz, hogy megszüntesse ezeknek a területeknek a vérellátását, így számos nagy véraláfutásos terület éktelenkedne a bőrén – sőt esetleg kifekélyesedett részek is akadnának, s lemenne a bőr is azokon a helyeken, ahol a bőr közvetle­nül a matraccal érintkezett.

A kar idegei is károsodhattak, és esetleg arra ébredne, hogy nem képes mozgatni a kezét, vagy netán valami furcsa, csiklandós érzést, zsibbadást tapasztalna, amit a felszín felé haladó ide­gekre gyakorolt helyi nyomás váltott ki (amit a test súlya váltott ki), mint­hogy ezeket az idegeket nem védi izom vagy más „párna”.

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.