• cukorbetegség kezelése

A cukorbetegség kezelése és szövődményei

A cukorbetegség kezelését legjobb, ha szakorvos, diabetológus végzi, aki más szakorvosokkal, dietetikusokkal, gyógytornászokkal és gyógypedikűrösökkel együttműködve látja el a betegeket.

Az 1-es típusú cukorbetegségben szenvedőknek kezdettől inzulint kell adni, mivel a szervezetük nem képes ilyen hormont termelni.

A 2-es típusnál a kezelésre többféle lehetőség kínálkozik. Eleinte általá­ban az étrendet kell módosítani, szükség esetén a betegnek le kell vala­mennyit fogynia. Gyakran megesik, hogy már ennyi is elegendő ahhoz, hogy a vércukorszint normalizálódjon. Ám ha mindez nem segít, gyógyszert kell szedni, méghozzá a túloldalon felsoroltak valamelyikét.

Hogyan kell az inzulint beadni?

A rendszeres inzulinadagolás megkönnyítésének számos módja létezik. íme!

• Ajánlatos az injekció előtt rövid időt szánni az ellazulásra – például autogén tréninggel. A szúrás kevésbe fájdalmas, ha nem vagyunk feszültek.
• Válasszuk ki megfelelően az injekció beadásának helyét. Az inzulint nem izomba, hanem közvetlenül a bőr alá kell fecskendezni, lehetőleg ott, ahol a bőr alatt bőven található zsírszövet, például a hason, a felső karon, a combon vagy a fenéken. Ne ragaszkodjunk egy „kedvenchez”, hanem váltogassuk a helyet, akkor nem keletkeznek fájdalmas cso­mók az injekciók nyomán.
• Az inzulin nem mindenhonnan kerül egyforma sebességgel a vérbe – a hasból például hamarabb a véráramba jut, mint a combból.
• Csippentsük össze két ujjal a bőrt szúrás előtt, és az így keletkező redőbe adjuk be az injekciót – így kevésbé fog fájni.
• Ne a ruházaton keresztül szúrjunk! Lehet, hogy kényelmesebb, de fájdalmasabb is, és kórokozók kerülhetnek a szervezetbe.

Az inzulinkezelés a 2-es típusú cukorbetegség előrehaladott eseteiben is szükségessé válik, ha tablettákkal már nem lehet a vércukorszintet megfelelően csökkenteni. Az inzulint vagy a bőr alá kell befecskendezni, vagy egy a bőrbe ültetett kanülön keresztül pumpa segítségével kell be­juttatni. A pumpa, amelyet övre erősítve kell a testen viselni, folyamato­san adagolja az inzulint.

Hogyan ellenőrizhetjük a kezelést?

A megfelelő orvosságot szedjük? Helyes az adagolás? Jól van az adag el­osztva reggelre és estére? Mi a helyzet a veszélyeztetett szervekkel? A felül­vizsgálat során célszerű ezeket a kérdéseket feltenni. A kezelés célja min­den esetben az, hogy a vércukorszint a lehető legegyenletesebb legyen, és a megengedett értékhatárokon belül maradjon, mert ha tartósan magas, károsodnak az erek és más szervek. A betegeket negyedévente rendszere­sen ellenőrizni kell, amit háziorvos vagy diabetológus egyaránt végezhet. Ilyenkor – egyéb más vizsgálatok mellett – meghatározzák a HbAlc-szintet, amelyhez mindössze egy csepp vérre van szükség. A terápia eredményessé­gét legjobban ez a vizsgálat jelzi: 6-8 hétre visszamenőleg mutatja a vércu­korszint változásait, tehát a napi méréssel ellentétben nem pillanatképet rögzít.

A teszt azt méri, hogy a vér festékanyaga, a hemoglobin (Hb) milyen arányban kötődik glükózhoz. Minél több cukor van a vérben, annál magasabb ez a szám. A normális értékhatár 6,5 százalék, de 7 százalékig még elfogadható. 2010 áprilisában azon­ban megváltozott a HbAlc-értékek mértékegysége. A 6,5 százalék 48 millimol/litérnek felel meg, a 7 szá­zalék pedig 53 millimol/ liternek. Az egységes mértékegységrendszer használata megkönnyíti a külön­böző laboratóriumok eredményei­nek összehasonlítását, és utazás esetén is előnyösebb, ha a nemzet­közileg elfogadott millimol per liter­ben adják meg az értéket, nem pedig százalékban.

Milyen szövődmények léphetnek fel a kezelés során?

Első helyen említendő az alacsony vércukorszint – bármilyen furcsán han­gozzék is. Megeshet ugyanis, hogy a terápia során a vércukorszint túlságo­san csökken, vagyis 3,6-3,9 mmol/ liternél kevesebb érté­ket mérnek. Ennek tünetei az izzadás, a nyugtalanság, a gyors szívverés, valamint a szédülés. Kirívó esetben sokan az eszméletüket is el­veszthetik. A felsorolt szimptómák elsősorban szulfonil-urea-kezelés során léphetnek fel, amikor túl sok inzulin szabadul fel, ezért a vércukor szintje a megengedettnél job­ban lesüllyed.

Hasonló tüne­tek alakulhatnak ki abban az esetben is, ha a beadott inzulin és az elfogyasztott cukor mennyisége nincs összhangban egymással. Aki tehát szulfonilurea-tartalmú gyógyszert szed vagy inzulininjekciókat kap, hordjon magánál szőlőcukor-tablettát, hogy minél gyorsabban cukorhoz jusson, ha leesik a vércukorszintje. Jó ötlet az is, ha megiszunk egy pohár narancslevet. Betegségünkről informáljuk a családtagokat, barátokat és néhány munkatársat.

Arról szintén tájékoztas­suk őket, hogy mi a teendő, ha hirtelen rosszul leszünk. Nem lehet tehát eléggé hangsúlyozni a gyógyszerek beállí­tásának fontosságát, amely minden betegnél egyéni kell hogy legyen. A beteg felelőssége az, hogy betartsa az orvos utasításait, ám ez csak akkor történik így, ha kialakul az orvos-beteg közötti bizalomteljes viszony.

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.