• szoptatás

A 10 hónapos gyerek táplálása

Mára emlékké halványodtak azok az első szoptatási napok, amikor ügyetlenkedve zajlottak az etetések, a mama ugyanannyi időt töltött sajgó mellbimbója ápolgatásával, mint a gyerek szoptatásával, és a tejkiürülés maga volt a megszégyenülés. A szoptatás most már teljesen természetes mindkét szereplő számára, még álmuk­ban is meg tudnák csinálni (és valószínű­leg gyakran csinálják is). A mama úgy érzi, mintha világéletében szoptatott vol­na, és voltaképpen azt kívánja, bárcsak örökké szoptathatna. Ugyanakkor azon töpreng, vajon itt van-e már az ideje, hogy abbahagyja.

Mikor válasszuk el a babát?

Erre a kérdésre nem ad választ egyetlen szakértő sem. Végül is ez csakis az anyukától függ, bár valószínűleg sok tényező számításba jön a döntés során.

A tények

Nem győzzük hangsúlyozni: bár a legkisebb mennyiségű szoptatás is jobb, mint a semmi, ideális esetben leg­alább egy teljes éven keresztül érdemes szoptatni, majd utána addig, ameddig a mama és a baba folytatni szeretné. Ha az elválasztással az első születésnapig vá­runk, a baba, aki soha nem kapott cumis­üveget (legalábbis tápszert), az anyatejről rögtön a csészében kapott teljes tejre tér­het át, és nem kell tápszert közbeiktatni.

Sok kismama folytatja a szoptatást még a második életévben és azon túl is, és ez helyes. Mivel azonban a szorgos tipegősnek több fehérjére, vitaminra és egyéb tápanyagokra van szüksége, mint amit az anyatej önmagában adni tud, szüksége van megfelelő mennyiségű étel­re (és tejre) is.

Bár egyesek úgy vélik, hogy a szopta­tás tipegő- vagy akár óvodás korig tör­ténő folytatása gátolja a gyerek szociális és érzelmi fejlődését, az ilyen elméletekre nincs bizonyíték. A nagyobb, még szopós gyerekek ugyanolyan valószínűséggel vál­nak magabiztos, boldog és független em­berré, mint azok a gyerekek, akiket ko­rábban választottak el.

Ha úgy döntünk, hogy az első év után is folytatjuk a szoptatást…

Egy-két további tényt is meg kell gondolni. Először is, az éjszakai szopás (amire a mamájukkal együtt alvó tipegősök hajlamosak) – ha­sonlóan a sokáig elhúzódó éjszakai cumisüveges tápláláshoz – fogromlást okoz­hat, bár szoptatott gyerekeknél általában kevesebb szuvas fog alakul ki, mint cu­misüvegből etetetteknél. Másodszor, a fekvő helyzetben történő szopás (amely éjjel szintén gyakori) növeli a fülfertő­zés veszélyét, bár szoptatott gyerekeknél általában ritkábban lépnek fel fertőzé­sek is. Ezeket a buktatókat egyszerűen el lehet kerülni: szoptassunk lefekvéskor, de ne éjjel.

Az anya érzései

Sokan még mindig ugyanúgy élvezik a szoptatást, mint az elején, és nem sietnek lemondani erről a különleges anya-gyerek kapcsolatról. Nos, folytassák addig, amíg az érintet­tek csak szeretnék!

De van, aki belefáradt, hogy egész nap (és valószínűleg egész éjszaka) állan­dóan előbújtassa, majd visszarakja a mel­lét a ruhába. Vágyódni kezd egy kis sza­badság és rugalmasság után, ami elér­hetetlennek látszik addig, amíg szoptat (bár egy idősebb gyerek szoptatása álta­lában már nem annyira fárasztó). Eset­leg kellemetlennek tartja a gondolatát, hogy egy nagyobb gyereket szoptasson.

Ha vegyes érzelmek támadnak az anyá­ban a szoptatás iránt, a gyereke minden bizonnyal venni fogja az adást. A gyerek ezt talán személyes visszautasításnak fog­ja megélni, és nem csupán a dajkálás el­utasításának. Ilyenkor az elválasztás útjára kell térni – de lehetőleg csak az első születésnap után.

A baba érzései

Egyes babák maguktól abbahagyják a szopást. Reakcióikkal (nyugtalanok és közömbösek, amikor a mellen vannak, röviden, szeszélyesen szopnak) voltaképpen azt közlik, hogy már készen állnak más formában elfo­gyasztani a folyékony táplálékot. Ám a baba jelzéseit félre is érthetjük. Öt hó­napos korban a szopás közben elkalan­dozó figyelem a környezet iránti növek­vő érdeklődés jele lehet; hét hónapos korban a fizikai aktivitás utáni vágy fe­lülmúlhat minden éhséget; kilenc hó­naposán vagy később a függetlenség és az érettség kifejezője lehet.

És bármikor utalhat betegségre vagy fogzásra. Soha nem szabad tehát személyes visszautasí­tásnak felfogni. (Azok a babák, akik lát­szólag elvesztik érdeklődésüket a szopás iránt, könnyen meggyőzhetők, hogy to­vább szopjanak. A kisbaba leggyakrabban valamikor a kilencedik és a tizenkettedik hónap között hagyja abba magától a szopást. Ha a gyerek tizennyolc hónapos korában sem mutatja jelét annak, hogy szeretné elhagyni az anyai mellet (és ez nem szo­katlan), lehet, hogy ő maga nem is fogja soha kezdeményezni az elválasztást.

Az anya helyzete

Bár ajánlott egy teljes évig szoptatni a babát, előfordul, hogy ez nem lehetséges vagy nem kívánatos. Néha a munka az akadály, és az egész napra való anyatej lefejésének megszer­vezése túl nagy áldozatot követel. Néha (az iskolától kezdve a sporton keresztül a házaséletig) más tevékenységekkel ütközik a szoptatási időrend.

Ha a szoptatás már nem illik az anya életébe, életstílusába, érdemes megfontolni a rész­leges vagy teljes elválasztást. Lehetőleg ne olyankorra időzítsük az elválasztást, amikor más, nagyobb változások is tör­ténnek az anya vagy a baba életében (lásd alább). Betegség vagy utazás szin­tén jó ok lehet az elválasztásra; ebben az esetben nincs más lehetőség, mint a hirtelen elválasztás.

A baba helyzete

A gyerek elválasztására az a legjobb időszak, amikor otthon min­den teljes nyugalomban van. Betegség, fogzás, költözés, nyaralás, az anya vissza­térése a munkába, új pótmama vagy a baba életében történő bármifajta válto­zás vagy stressz idején jobb elhalasztani az elválasztást, hogy a baba ne legyen kitéve további megpróbáltatásnak.

Az anya egészségi állapota

Ha állan­dóan kimerültek vagyunk, és úgy tűnik, ennek nincs más magyarázata, mint a szoptatás fizikai és érzelmi terhe, az orvos­sal egyeztetve talán tanácsos lenne elvá­lasztani a gyereket, annak érdekében, hogy visszanyerjük erőnket. Döntés előbb azonban győződjünk meg róla, hogy nem csak egy könnyen orvosolható problé­máról van-e szó, például helytelen táp­lálkozás és/vagy nem elegendő pihenés.

A baba egészsége

Ahogy a baba növek­szik, az anyatej-utánpótlás jelentősen csökkenhet. Ha a gyerek súlya alig nő, ha letargiás, ingerlékeny vagy bármilyen más jelét mutatja annak, hogy nem gya­rapszik megfelelően (az orvos bizonnyal meg tudja állapítani, ha erről van szó), lehet, hogy a tej nem elegendő táplálko­zási igényeinek a kielégítésére. Három lehetőség van: több szilárd ételt adni, táp­szerrel egészíteni ki az étrendjét vagy tel­jesen elválasztani. Az elválasztott babák gyakran hirtelen érdeklődést mutatnak olyan ételek iránt, amelyeket addig eluta­sítottak, amíg az anyai mell készenlétben volt, és újból elkezdenek gyarapodni.

A baba egyéb táplálékforrásai

Ha a gyerek egész idő alatt evett cumisüveg­ből is, a cumisüvegre történő elválasztás bármikor viszonylag egyszerű. Hason­lóképpen, ha a baba már egészen jól megtanult csészéből folyadékot inni, rögtön csészére történő elválasztás (a cu­misüveg kihagyásával) is lehetséges az első év végén. Ha viszont a gyerek nem hajlandó tejet fogyasztani semmilyen más forrásból, csak mellből, akkor az elválasztással várni kell addig, amíg vagy a cumisüvegből, vagy a csészéből ivás már megy.

A gyerek életkora

Nem számít, hogy mennyi idős a gyerek, ha sem ő, sem az anya nem akar véget vetni a szoptatás­nak, akkor folytassák, amíg szeretnék. Ha viszont az anya már készen állsz az elválasztásra, érdemes néhány dolgot meg­fontolnia. A legtöbb kisbaba, még ha nem kezdeményezi is, az első születés­napja körül könnyebben elválasztható, s ekkor csészében adott teljes tejre lehet váltani (tápszer nem szükséges). A több­ségnek már kisebb a szopási igénye, nem szeretik, ha etetés közben karban tartják őket vagy ülniük kell (egyesek jobban szeretnek állva szopni), és általában sok­kal függetlenebbek.

Ebben a korban (10. hónap) még nincsenek kialakult szokásaik – később, tipegőként majd lesznek -, ami ugyancsak könnyebbé teszi az elválasztást. A döntés az elválasztásról csak egy lépés abban a hosszú – és már a cumis­üvegből való első korttyal vagy az első kanál szilárd étellel elkezdődő – folya­matban, amelyben a baba az anyatejtől eljut más táplálékforrásokig. Bármikor és bárhogy következzék is be, az elvá­lasztás mindig vegyes érzelmekkel jár.

Egyrészt valószínűleg megkönnyebbü­lést hoz, hogy felszabadulunk a szopta­tás kötelezettsége alól, és felvillanyozó­dunk a nagyobb kötetlenség kilátásától (egy késő esti kimaradás a városban, egy távol töltött hétvége). Bizonyára büsz­kék vagyunk, hogy a csemeténk újabb lépést tett a felnőtté válás felé vezető úton. De ugyanakkor szomorúak is, hogy véget ér gyerekünk életének egy fejezete, bánatosak, hogy lazulni kezdenek a kö­telékek, és fáj annak a tudata, hogy a gyerek már soha többé nem fog ennyi­re függeni tőlünk – és rajtunk.

Akár korábban, akár később, az el­választás elkerülhetetlen mérföldkő a gyerek fejlődésében – mint mondják, mire valaki főiskolára megy, már nem csügg az anyja emlőjén. A gyerek (még ha valóban szenvedélyes szopós volt is) végül is csak rövid ideig fogja hiányolni az anyai mellet, és valószínűleg sokkal gyorsabban továbblép, mint szeretnénk. Mi is túl fogjuk élni az anyaságnak ezt az emlékezetes korszakát, bár valószínű­leg továbbra is belesajdul majd a szí­vünk, ha kismamákat látunk szoptatni, akár évekkel később.

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.