Babaápolás

Az etetés időbeosztása kisbabáknál

„Úgy érzem, hogy az újszülött lányomat egész nap szoptatom. Hová lett a négyórás időköz, amiről hallottam?”

A kisbabája (mint a többi csecsemő, aki élete első néhány hónapjában az anyai mellen csüng) nyilvánvalóan nem hallott a négyórás időközről. Az éhség nagy úr, és ő enni akar, némileg gyakrabban, mint ahogy a legtöbb etetési program előírja számára.

Engedje meg neki – legalábbis egy­előre

A három- és négyórás időközt a cumisüvegből etetett újszülöttek igényei szerint alakították ki, akik általában megfelelően növekednek ilyen rendszer­ben. A szoptatott babák többségének azonban gyakrabban kell enniük. Rész­ben azért, mert az anyatej könnyebben emészthető, mint a tápszer, ezért hama­rabb megéheznek, részben azért, mert a gyakori szoptatás elősegíti a jó tej után­pótlás kialakulását, ami a sikeres szop­tatási viszony alapja.

Az első hetekben szoptasson olyan gyakran, ahogy a gyermek kívánja

Ha azonban a baba háromhetes korában még mindig óránként követeli az ete­tést, ellenőriztesse az orvossal, hogy a súlygyarapodása normális-e. Ha nem, kérjen tanácsot az orvostól. Ha a ki­csi kellően gyarapodik, akkor a mama kissé felszabadulhat. Az óránkénti szop­tatás nemcsak lelkileg nagy megterhe­lés, hanem fizikailag is annyira kimerí­tő, hogy csökkentheti a tejtermelést.

Ráadásul a babának sem kedvező, mivel neki hosszabb alvási és ébrenléti idősza­kokra is szüksége van, amikor az anyai mellen kívül mást is szemlélhet. A sírás nem mindig az éhség jele, a csecse­mők akkor is sírnak, ha álmosak, unat­koznak vagy csak figyelemre vágynak.

Az etetések közötti idő

Feltételezve, hogy a tej utánpótlás kialakult, lassan megpróbálhatjuk nyúj­tani az etetések közötti időt (ami ab­ban is segíthet, hogy a baba jobban aludjon éjszaka). Ha a gyermek sírva ébred egy órával az etetés után, ne sies­sünk megetetni. Ha még álmosnak tű­nik, próbáljuk meg elaltatni szoptatás nélkül. Mielőtt felvesszük, gyengéden paskolgassuk, dörzsölgessük, vagy kap­csoljunk be valamilyen zenélő játék­szert, és figyeljük, hogy újra elalszik-e. Ha nem, vegyük fel, énekeljünk neki, sétáljunk vele, ringassuk, azzal a céllal, hogy elaludjon.

Ha felébredt, tegyük tisztába, beszéljünk hozzá, valamilyen módon tereljük el a figyelmét, vigyük ki babakocsiban. Lehet, hogy a gyermek inkább ránk és a külvilágra fog figyelni, és legalább néhány percig elfe­ledkezik az anyai mellről.

Ha mégis szoptatásra kerül a sor, ne törődjünk bele a gyorsbüfészerű fogyasz­tásba, amelyre sok baba hajlamos; biz­tassuk inkább, hogy mindegyik oldalon szopjon legalább tíz percet. Ha közben elaludna, ébresszük fel, hogy folytassa az étkezést. Ha sikerül megnyújtani az etetések közötti időszakot, akkor végül is mind a kismama, mind a baba szá­mára sokkal ésszerűbb – két-három és végül négyórás – időbeosztás alakul ki. De ez a gyermek éhségén alapuljon, ne az idő múlásán.

Tibor Griffel

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.