Babaápolás

A babák összehasonlítása

„A szülőtársakkal rendszeresen összejárunk, és elkerülhetetlen, hogy mindannyian azonnal elkezdik összehasonlítani saját gyerekük képességeit a többiével. Megőrjít és aggodalommal tölt el az a gondolat, hogy vajon az én fiam megfelelő ütemben fejlődik-e.”

Ha létezik idegesítőbb dolog annál, mint amikor a várandós mamák a pocakjukat hasonlítgatják össze, akkor az talán az a helyzet, amikor az újdonsült kismamák egymás gyerekeit mérik össze. Mint ahogy két várandós kismamának nem lehet egy­forma a hasa, úgy két egyforma újszü­lött sem létezik. Ahhoz, hogy fel tudjuk becsülni gyerekünk fejlődését, és felis­merhessük az esetleges lemaradásokat, csakis a normálisan fejlődő csecsemők nagy átlagát figyelembe vevő (e könyv egyes fejezeteiben is található) fejlődési normákra szabad alapozni.

Felesleges félelemek

Az újszülött saját testvérével, illetve mások gyerekével való összehasonlítása sok felesleges félel­met gerjeszthet és csalódást kelthet.

Jegyezzük meg! Két tökéletesen „normá­lis” baba különböző területeken eltérő ütemben fejlődik – az egyik a hangképzés és a kapcsolatteremtés területén tör előre, a másik pedig inkább a fizikai képességek terén jeleskedik, például hamarabb tud át­fordulni egyik oldaláról a másikra.

A fej­lődésbeli különbségek az első évben egyre szembetűnőbbé válnak

Egyik baba már nagyon korán elkezd mászni, de 15 hóna­pos koráig nem tanul meg járni, egy má­sik lehet, hogy egyáltalán nem tanul meg mászni, de 10 hónapos korában hirtelen elkezd lépegetni. Nem szabad arról sem megfeledkezni, hogy egy szülő értékíté­lete nagyon szubjektív, és nem mindig pontos. Előfordul az is, hogy egyik szülő fel sem ismeri, hogy gyerekének gyakori gőgicsélése a beszéd kezdetét jelenti, egy másik szülő pedig e kezdeti hangokban már szavakat vél felfedezni.

Az babák összehasonlítása egyszerűen butaság!

Mindebből könnyen belátható, hogy a babák összehasonlítgatása nem vezet jó­ra. Ennek ellenére nehéz megállni, hogy ne essünk ebbe a hibába. Sok szülő már szinte megrögzötten kutatja a saját és má­sok gyereke között a különbségeket, és nem tud ellenállni, hogy a buszon vagy az orvosi rendelőben a többi gyerekes szülőt letámadja látszólag ártatlan kérdéseivel. Mindez elkerülhetetlenül a gyerekek ké­pességeinek összevetéséhez vezet. („Milyen elragadó baba! Már tud ülni? Mennyi idős?”)

Amennyiben nem sikerül a tolakodó kérdezőnek értésére adni, hogy „törődjön a saját babájával”, a legjobb, ha emlékez­tetjük magunkat, mennyire értelmetlen is az ilyen összehasonlítás. A babánk, mint ahogyan várandós korunkban a poca­kunk is, teljesen egyedinek mondható.

Tibor Griffel

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.