• altatás
• baba

Így fektessük ágyba az alvó babát

„A frász kerülget, amikor alvó gyermekemet megpróbálom az ágyába tenni. Mindig félek, hogy felébred, ami általában be is következik.”

Óráknak tűnt, amíg sajgó keblünkön szoptattuk, fájó karunkon dajkáltuk, egy­re rekedtebben énekeltük az altatódalt – és most végre elaludt. Nagyon lassan felemelkedünk a kanapéról, lélegzetünket is visszatartva és csak a feltétlenül szüksé­ges izmokat mozgatva a gyerekágy felé ol­dalazunk. Majd csöndes, de buzgó fohász közepette átemeljük a babát a gyermek­ágy szélén, és megkezdődik a kockázatos ereszkedés a matrac felé.

Végül eleresztjük, de hajszálnyival korábban. A baba lent van, csak éppen felébredt. A fejét ide-oda forgatja, szipog, halkan pityereg, majd hangos sírásra fakad. Majdnem mi is elsírjuk magunkat, felkapjuk a gyere­ket, és kezdünk mindent elölről.

A fenti jelenet ugyanígy játszódik le csak­nem minden kisgyermekes otthonban

Ha nehézséget okoz lefektetni egy ba­bát, várjunk tíz percet, amíg mélyen al­szik, majd próbáljuk a következőket:

Magasra állított matrac

Ha gorillák volnánk, könnyedén letennénk a gyere­ket az ágy alacsonyra állított matracára, nem kéne azzal bajlódnunk, hogy át­emeljük a korláton, és nem fenyegetne az a veszély, hogy az utolsó tizenöt cen­timéterről leejtjük szegénykét. Mivel csak emberek vagyunk, egyszerűbb, ha a mat­racot állítjuk a legmagasabb helyzetbe (de legalább tíz centiméterre a korlát tete­jétől – és amikor a baba már felül, akkor lejjebb engedjük).

Ha a gyerekágynak leengedhető a korlátja, húzzuk le, mi­előtt beletesszük a babát, így elkerülhető, hogy át kelljen hajolni a magas korlát felett. Az első néhány hétben használ­hatunk gyerekágy helyett gyerekkocsit, mózeskosarat vagy bölcsőt, ezekből és ezekbe sokkal könnyebb ki-be rakni a gyereket. Ezeknek az alkalmatosságok­nak többnyire még az az előnye is meg­van, hogy ringathatok, így a karunkban megkezdett ringató mozgás az ágyban is folytatható.

Némi fény

Bár jónak tűnő gondolat a gyereket sötétített szobában lefektetni, kell lennie annyi fénynek (egy éjszakai lámpa is megteszi), hogy megtaláljuk az utat a gyerekágyig, és ne rúgjunk bele a kisszekrénybe, vagy ne bukjunk fel egy játékszerben, amitől a baba is és mi ma­gunk is megsérülhetünk.

Közelség

Minél nagyobb a távolság a között a két hely között, ahol a baba el­aludt és ahol le akarjuk fektetni, annál na­gyobb a valószínűsége, hogy felébred út­közben, így a gyerekágyhoz a lehető leg­közelebb etessük meg és ringassuk el.

Olyan ülőhely, amelyből fel tudunk kelni

Mindig olyan széken vagy kana­pén etessük a gyereket, ahonnan óvato­san, a gyerek megzavarása nélkül fel tu­dunk állni.

A jobb oldal. Vagy a bal!

Vagyis azon a karon etessük vagy ringassuk a babát, amelyikkel könnyebben bele tudjuk fek­tetni a gyerekágyba. Ha túl korán elal­szik a rossz karon, óvatosan cseréljük meg a karunkat, és egy kicsit etessük vagy rin­gassuk még, mielőtt megkíséreljük le­tenni.

Állandó kapcsolat

A baba kényelem­ben és biztonságban érzi magát a mama karján, így hiába vagyunk nagyon ügye­sek, ha hirtelen a nyílt térbe pottyan, meghökken, és felébred. Folyamatosan dajkáljuk a gyereket, amíg eresztjük le az ágyába. Először a háta érje az ágyat, és az alatta lévő kezünket közvetlenül a mat­rac elérése előtt húzzuk ki. Pár pillanatig még tartsuk a gyereken a kezünket, és gyengéden paskolgassuk, ha felriadna.

Csitító hang

Hipnotizáljuk alvásra a gyereket hagyományos altatódallal (nem fog tiltakozni, ha hamisan énekelünk), vagy improvizáljunk monoton ritmus­ban (valami effélét: „tente, baba, tente”). Folytassuk, amíg a gyerekágyhoz visszük, letesszük, és utána is néhány per­cig. Ha forgolódni kezd, énekeljünk to­vább addig, amíg meg nem nyugszik.

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.