• altatás
• baba

A hat hónapos baba nem alussza át az éjszakát

„A gyerekem még mindig felébred éjszakánként kétszer, és szoptatás nélkül nem tud újra elaludni. Kialusszuk valaha is magunkat?”

A baba, mint minden ember, élete folya­mán éjszakánként többször is fel fog éb­redni. De ameddig nem tanul meg ma­gától elaludni, egyikünknek sem lesz egyetlen nyugodt éjszakánk sem.

Ha segítünk neki újra elaludni – szoptatással, cumisüveggel, cuclival, ringatással, simogatással, énekléssel, altatódallal -, csak elodázzuk az időt, ami­kor megtanul önmagától elaludni. Eljön a pillanat, amikor már nem lesz prakti­kus vagy lehetséges, hogy az anyja legyen az álommanója. Ha elhatározzuk, hogy most van itt az idő, nemcsak mi alszunk többet, de ő is.

Nem alszik-e túl sokat?

Mielőtt elkezdjük, érdemes megvizs­gálni a baba alvási szokásait, és megnéz­ni, hogy nem alszik-e túl sokat nappal. A másik fontos kezdőlépés a baba éjszakai etetéseinek szüneteltetése. Ha a baba elalszik a mellnél vagy a cumisüvegnél, olyan lefekvési menet­rendet alakítsunk ki, amely az esti etetést a fürdés és a többi megszokott tevékeny­ség elé helyezi. így a babát ébren rakjuk a bölcsőbe, ami segít abban, hogy elkezd­je megtanulni az egyedül elalvást.

Ezután el kell döntenünk, hogy me­lyik utat követjük, amikor a babát elindítjuk az önálló alváshoz vezető úton. Ne feledjük, hogy nem minden módszer válik be minden babánál és szülőnél. Mindegyikről tájékozódjunk, mielőtt eldöntjük, hogy várhatóan melyik fog jobb éjszakai alvást eredményezni a család számára. Utána legyünk rugalmasak, és ha a módszer, amelyet eldöntöttünk és kipróbáltunk, mégsem felel meg a családnak, próbáljuk ki a másik tervet.

Azonnali elvonás

Az egész éjszakai al­vásra most azonnal áhítozó, kétségbe­esett szülők számára szinte mindig elfo­gadható, ha a baba álomba sírja magát. Bár néhányan javasolják, hogy ezt a módszert akár már a baba három hóna­pos korában használhatjuk, célszerűbb hat hónapos korig várni. Akkorra már a legtöbb babának nincs szüksége az éj­szakai táplálkozási szünetekre – kivéve ha koraszülöttek voltak, és van még behoznivalójuk.

A sírás oka

Bár a fiatalabb csecse­mő az alapszükségletei kifejezésére sír, az idősebb babák motivációi jóval kifi­nomultabbak. Folytatni fogják, ameddig a sírás azt eredményezi, hogy felveszik, ringatják és etetik őket. A legtöbb gye­rek azonban általában három-négy éj­szakán belül feladja az éjszakai sírást, ha azt tapasztalja, hogy már nem hat.

Akinek lélekben elfogadhatatlan ez a megközelítés, az ne próbálja ki. A szü­lői ösztönökkel ellentétes nevelés ritkán sikeres. Inkább ameddig szükséges, adjunk a babának egy újra elalvást segítő mankót, például altatózenét, cuclit vagy szopta­tást, vagy térjünk át az alábbi tervre.

Fokozatos elvonás

Ha az azonnali elvonásos taktikával kapcsolatban kelle­metlen érzéseink vannak, léteznek más eljárások, amelyek hasonlóan működnek, de lehetővé teszik, hogy lassabban halad­junk.

Itt van néhány, mintaként szolgáló módszer:

dr. Richárd Ferberről:

A gyerek alvási problémáinak megoldása című könyv író­járól elnevezett „ferberizálás” a követke­ző módon működik: az első éjszaka a babát ébren fektetjük le, megcirógatjuk, és azt suttogjuk neki: „Jó éjszakát, sze­retlek”, majd elhagyjuk a szobát. Ne ma­radjunk vele addig, amíg elalszik, és ne vegyük fel. Ha elkezd sírni, és szinte biz­tos, hogy elkezd, hagyjuk öt percig sírni, majd menjünk vissza a szobába, újra ci­rógassuk és nyugtassuk meg. (Ha az anya az étkezésekkel asszociálódott, lehet, hogy jobb, ha az apa végzi a nyugtatást.) Ismé­teljük addig, ameddig sír, de minden alkalommal, amikor magára hagyjuk, növeljük az időt körülbelül öt perccel, egészen addig, amíg el nem alszik.

Könnyebb kezelni a sírást, ha részlege­sen ki tudjuk zárni

Használhatunk füldugót, a ventilátor zúgását, háttérzenét, halkra kapcsolt tévét, rádiót vagy bármi mást, ami tompítja a sírás hangját, de nem nyomja el teljesen. Ha van a baba szobájában lehallgatókészülék, halkítsuk le, hogy ne legyen annyira erős a sírás. Ha bármikor megváltozik a baba sírása, nézzünk rá, hogy nem állt-e fel és nem tud visszafeküdni, vagy nem került-e másfajta bajba. Ha valami problémája van, nyugtassuk meg ismét, simogassuk, becézzük, majd hagyjuk egyedül.

Általánosságban a sírás időtartama három éjszakán keresztül éjszakáról éj­szakára csökken. Valamikor a negyedik és hetedik éjszaka között – ha szeren­csések vagyunk, és a legtöbb szülő az -csak egy kis szipákolást vagy pár perc sírást hallunk (ilyenkor nem szabad be­menni), és utána áldott csöndet.

Ugyanennek az elméletnek egy má­sik megvalósítása idősebb babák esetén jobban hat, és némelyik szülő számára kényelmesebb. A babát éjszakánként az ágya melletti székben ülve nyugtatjuk, amíg elalszik (megint anélkül, hogy fel­vennénk). Minden éjszaka kicsit távolabb­ra rakjuk a széket, amíg el nem érjük az ajtót – ekkor már a babának az anyja je­lenléte nélkül is el kellene tudnia alud­ni. Ne feledjük azonban, hogy némely baba tudatában a szülők csak akkor nincsenek ott, ha nem láthatók, ebben az esetben ez a megközelítés nem fog működni.

A „szisztematikus ébresztés”

Ez ugyan­olyan jól működhet, mint a ferberizálás, de talán kicsit lassabban, és lehetővé teszi, hogy kihagyjuk a potenciálisan hosszú sírásokat. Egy hétig vezessünk naplót a baba éjszakai felébredéseiről, hogy megállapíthassuk, mik a szokásos ébredési idők. Ezután állítsuk be a vekkert fél órá­val az első sírás várható időpontja elé.

Mikor megszólal, keljünk fel, ébresszük fel a babát, majd végezzük el az ébredés utáni spontán ceremóniát (pelenkacsere, etetés, ringatás vagy bármi más). Mind­egyik szokásos ébredést így előzzük meg. Folyamatosan növeljük a szisztematikus ébresztések közötti időt, és végül kezdjük elhagyni őket. A program támogatói sze­rint az ébresztések pár héten belül telje­sen elhagyhatók lesznek.

Az alvásritmusok megerősítése

Ez azon alapszik, hogy soha nem engedjük túl­fáradni a babát. E megközelítés szerint az összes alvásproblémának a túlfáradás az oka. Ha felkészülünk a csecsemő ter­mészetes álmosságára (mind szunyókálás, mind lefekvés idején), és ennek meg­felelően fektetjük le (a kiságyban – és nem kutyafuttában a babakocsiban), a baba könnyebben fog elaludni és jól fog aludni (mivel fáradt lesz, de nem túl fáradt). Az alvás alvást terem, és amíg so­ha nem ébresztjük fel (négy hónaposnál idősebb) álmos babánkat még a szunyó­kálásból sem, az egész éjszakát jól át fogja aludni. Ha vannak éjszakai felébredések, röviden reagáljunk, nyugtassuk meg a ba­bát, de hagyjuk, hogy magától aludjon el.

Válasszuk el a babát a lefekvési alvás­segítőktől

Így az éjszaka közepén a fel­ébredés ne legyen akkora kihívás a számá­ra. Ez a megközelítés (amit kedvesebb, gyengédebb ferberizálásnak hívnak) arra szólít fel, hogy segítsünk a babának meg­szabadulni azoktól a szülők által rátuk­mált szokásoktól, amelyek idáig segítettek neki elaludni. Míg néhány ba­ba csak a cumisüvegen vagy a mellen, vagy az apa vagy anya karjában alszik el, még­is képes az éjszaka közepén ezek segítsége nélkül újra elaludni, mások nem.

Ha a mi gyerekünk is ilyen, meg kell változ­tatni a lefekvés rendjét. Az etetést jóval a tervezett szunyókálás vagy lefektetés előtt tartsuk, és később, amikor álmosnak tű­nik, rakjuk a kiságyba álmosan, de ébren – egy megnyugtató, a lefekvést megelőző rutin után. A legtöbb babának kezdet­ben problémái lesznek így az elalvással, de ha adunk neki esélyt egy önnyugtató technika megtanulására, utána szinte biz­tosan sikerülni fog neki.

Ha a gyerek ön­magától alszik el, teljesen elfogadható, hogy reagálunk az éjszakai felébredéseire, de nem felvevéssel vagy etetéssel. A han­gunk és a jelenlétünk, esetleg egy simo­gatás megnyugtathatja a gyereket, de nem altatja el. Hagyjuk egyedül a babát, hogy önmagától aludjon el, ez a képesség na­gyon jól jön a kora hajnali órákban.

Ha nem tartunk ki elég sokáig mellette, nem fo­gunk haladást elérni, és soha nem tud­juk majd megállapítani, hogy a módszer vagy a kivitelezése volt hibás. Használ­juk mindegyik technikát hűségesen két teljes hétig, mielőtt feladjuk. Ha mód­szerről módszerre ugrálunk, vagy csak időnként tartjuk be a módszer előírá­sait, a baba összezavarása csak növeli az alvásproblémáit.

Ne feledjük még az éjszaka közele­désével kapcsolatban:

Ha ellenezzük is, hogy a baba álomba sírja magát, akkor se rohanjunk hozzá az első nyöszörgésre.

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.