A szoptatás időtartama kisbabáknál
Régen azt tartották jónak, ha az első etetéseket rövidre fogják (mellenként öt perc): a mellbimbó edzéséhez idő kell -gondolták -, különben fájni fog. A mellbimbó fájdalmának azonban az az oka, hogy a gyerek nincs jól rátéve a mellre, a szoptatás időtartamához ennek semmi köze. Hajói van elhelyezve, nincs semmi ok a szoptatási idő korlátozására.
Legjobb a babára hagyatkozni
Minden csecsemő kialakítja a maga szoptatási rendjét, és ez a rendszer neki is jó meg az emlőnek is. Eleinte maratoni szopásokra lehet számítani. Van olyan újszülött, akinél az evés háromnegyed órát is eltart (az átlag 20-30 perc). Úgyhogy nem kell leállni, ha a baba az első mellet már negyedórája szopja. Várjuk ki, amíg szemmel láthatóan magától is abbahagyná, és ekkor kínáljuk a másik mellből, de erőltetni nem kell.
Ideális esetben egy-egy etetésen legalább egy mellet ki kell üríteni (bár az emlő soha nem teljesen „üres”, legföljebb alaposan kiszívott). Ez fontosabb, mint az, hogy a baba mindkét mellből szopjon. Így lehetünk biztosak benne, hogy nemcsak a hígabb előtejből, hanem a szoptatás előrehaladottabb szakaszában termelődő zsírosabb utótejből is kap.
Amikor vége az etetésnek, a legjobb megvárni, hogy a baba magától elengedjen minket
Ha nem ereszt (a kisbabák gyakran helyben elalszanak), ki kell várni, amíg a ritmikus szívás-nyelés arány úgy le nem lassul, hogy egy nyelésre négy szívás jut. Előfordul, hogy a baba már az első mellen elalszik, és vagy fel kell ébreszteni, hogy a másikból is szopjon, vagy a következő etetésig föl sem ébred.
A szoptatást azon a mellen kell kezdeni, amelyből az előző alkalommal nem szopott vagy amelyet nem szívott ki teljesen. Emlékeztetőnek tűzhetünk egy biztosítótűt a szoptató melltartónak arra a felére, amely az előbb akcióban volt. Az is jó megoldás, ha beleteszünk egy darab gézt. Szoptatás közben majd a gézpárna felfogja az ebből a mellből már várakozóan kicsorduló tejet.
Kis tipológia
A kis mohó
Egyből céltudatosan rákap a cicire, és 10-20 percen át farkasétvággyal szopja. Az ilyen gyerek nem ismer tréfát: neki az etetési idő szent és sérthetetlen. Előfordul, hogy nagy mohóságában eleinte fájdalmat okoz, vagy hogy mellbimbónk megsérül a falánk habzsolástól. De nem kell félni, hamarosan hozzászokik a vad etetéshez, és megkeményedik. (A fájó mellbimbó gondozását lásd itt)Az izgága ügyetlenke
Ha a baba akkora izgalomba jön, amikor megkapja a mellet, hogy keze lecsúszik róla – és ettől kétségbeesetten üvölteni kezd -, valószínűleg izgága csecsemővel áldott meg bennünket a sors. Az ilyen gyerek anyja legyen különösen türelmes, mert a baba csak akkor tud munkához látni, ha előbb szépen lecsillapodott. Idővel az ügyetlen gyerek is egyre kevesebbet izgágáskodik, lassan beletanul a szopásba, úgyhogy némi gyakorlattal már higgadtan és könnyedén elkapja a zsákmányt.A lusta
Eleinte halogatja, sőt elszabotálja a szopást. Az evés iránt csak 4-5 napos korában kezd érdeklődést vagy elemi képességet mutatni, mikor az anyánál már beindult a tejelválasztás. Nincs értelme erőltetni, mert később visszaüthet (ahogy az is visszafelé sül el, ha majd évek múlva arra akarjuk rákényszeríteni a kölyköt, hogy legalább az utolsó pillanatban csinálja meg a házi feladatot). A legjobb kivárni, hogy magától rászánja magát. Az ilyen babára illik a mondás: lassan jársz, tovább érsz.Az ínyenc
Ha a gyermek szeret játszadozni a mellbimbóval, szopogatja, kóstolgatja a tejecskét, nyalogatja a szájacskáját, majd minden kortyot áhítatosan forgat a szájában, akár egy szakképzett borkóstoló, akkor valószínűleg egy ínyencet hoztunk a világra. Az ínyenc gyereknek a szopás nem gyorsbüfé. A siettetéstől képes dühbe gurulni, úgyhogy jobb hagyni, hadd lakomázzon kedvére.A kényelmes baba pár percet szopik, pár percet pihen
Olyan is van, aki alvással kombinálja a táplálkozást: szopik egy negyedórácskát, szundít egy negyedórát, majd a következő menetre felébred. Az ilyen baba szoptatásához idő és türelem kell, de siettetni nem érdemes, mert ugyanúgy megjárhatjuk, mint az ínyenccel.
Szerző: Griffel Tibor
Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.