Babaápolás

A szoptatás időtartama kisbabáknál

Régen azt tartották jónak, ha az első ete­téseket rövidre fogják (mellenként öt perc): a mellbimbó edzéséhez idő kell -gondolták -, különben fájni fog. A mell­bimbó fájdalmának azonban az az oka, hogy a gyerek nincs jól rátéve a mellre, a szoptatás időtartamához ennek semmi köze. Hajói van elhelyezve, nincs semmi ok a szoptatási idő korlátozására.

Leg­jobb a babára hagyatkozni

Minden cse­csemő kialakítja a maga szoptatási rend­jét, és ez a rendszer neki is jó meg az em­lőnek is. Eleinte maratoni szopásokra lehet számítani. Van olyan újszülött, aki­nél az evés háromnegyed órát is eltart (az átlag 20-30 perc). Úgyhogy nem kell leállni, ha a baba az első mellet már ne­gyedórája szopja. Várjuk ki, amíg szem­mel láthatóan magától is abbahagyná, és ekkor kínáljuk a másik mellből, de erőltetni nem kell.

Ideális esetben egy-egy etetésen leg­alább egy mellet ki kell üríteni (bár az emlő soha nem teljesen „üres”, legföljebb alaposan kiszívott). Ez fontosabb, mint az, hogy a baba mindkét mellből szopjon. Így lehetünk biztosak benne, hogy nemcsak a hígabb előtejből, hanem a szoptatás elő­rehaladottabb szakaszában termelődő zsí­rosabb utótejből is kap.

Amikor vége az etetésnek, a legjobb megvárni, hogy a baba magától elenged­jen minket

Ha nem ereszt (a kisbabák gyakran helyben elalszanak), ki kell vár­ni, amíg a ritmikus szívás-nyelés arány úgy le nem lassul, hogy egy nyelésre négy szívás jut. Előfordul, hogy a baba már az első mellen elalszik, és vagy fel kell ébresz­teni, hogy a másikból is szopjon, vagy a követ­kező etetésig föl sem ébred.

A szoptatást azon a mellen kell kezdeni, amelyből az előző alkalommal nem szopott vagy ame­lyet nem szívott ki teljesen. Emlékeztető­nek tűzhetünk egy biztosítótűt a szoptató melltartónak arra a felére, amely az előbb akcióban volt. Az is jó megoldás, ha be­leteszünk egy darab gézt. Szoptatás köz­ben majd a gézpárna felfogja az ebből a mellből már várakozóan kicsorduló tejet.

Kis tipológia

Minden csecsemőnek más a természete, és minden csecsemő másképp szopik. Kutatók leírtak néhány jellemző visel­kedési típust. Lehet, hogy valamelyik leírás ráillik a mi kisbabánkra, de az sem kizárt, hogy teljesen egyéni módszert ta­lált ki magának.

A kis mohó

Egyből céltudatosan rá­kap a cicire, és 10-20 percen át farkas­étvággyal szopja. Az ilyen gyerek nem ismer tréfát: neki az etetési idő szent és sérthetetlen. Előfordul, hogy nagy mo­hóságában eleinte fájdalmat okoz, vagy hogy mellbimbónk megsérül a falánk habzsolástól. De nem kell félni, hama­rosan hozzászokik a vad etetéshez, és megkeményedik. (A fájó mellbimbó gondozását lásd itt)

Az izgága ügyetlenke

Ha a baba ak­kora izgalomba jön, amikor megkapja a mellet, hogy keze lecsúszik róla – és ettől kétségbeesetten üvölteni kezd -, valószínűleg izgága csecsemővel áldott meg bennünket a sors. Az ilyen gyerek anyja legyen különösen türelmes, mert a baba csak akkor tud munkához lát­ni, ha előbb szépen lecsillapodott. Idő­vel az ügyetlen gyerek is egyre keveseb­bet izgágáskodik, lassan beletanul a szopásba, úgyhogy némi gyakorlattal már higgadtan és könnyedén elkapja a zsákmányt.

A lusta

Eleinte halogatja, sőt elszabotál­ja a szopást. Az evés iránt csak 4-5 napos korában kezd érdeklődést vagy elemi ké­pességet mutatni, mikor az anyánál már beindult a tejelválasztás. Nincs értelme erőltetni, mert később visszaüthet (ahogy az is visszafelé sül el, ha majd évek múl­va arra akarjuk rákényszeríteni a köly­köt, hogy legalább az utolsó pillanatban csinálja meg a házi feladatot). A legjobb kivárni, hogy magától rászánja magát. Az ilyen babára illik a mondás: lassan jársz, tovább érsz.

Az ínyenc

Ha a gyermek szeret játsza­dozni a mellbimbóval, szopogatja, kós­tolgatja a tejecskét, nyalogatja a szájacskáját, majd minden kortyot áhítatosan forgat a szájában, akár egy szakképzett borkóstoló, akkor valószínűleg egy ínyen­cet hoztunk a világra. Az ínyenc gyerek­nek a szopás nem gyorsbüfé. A siettetéstől képes dühbe gurulni, úgyhogy jobb hagyni, hadd lakomázzon kedvére.

A kényelmes baba pár percet szopik, pár percet pihen

Olyan is van, aki al­vással kombinálja a táplálkozást: szopik egy negyedórácskát, szundít egy negyed­órát, majd a következő menetre feléb­red. Az ilyen baba szoptatásához idő és türelem kell, de siettetni nem érdemes, mert ugyanúgy megjárhatjuk, mint az ínyenccel.

Tibor Griffel

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.