Babaápolás

Anya-baba kapcsolat és kötődés kialakulása

Érzelmi kötődés

“Váratlanul császároztak, és rögtön elvitték a gyereket az intenzív osztályra, mielőtt ideadták volna, hogy érzelmi kötődést alakíthassunk ki. Milyen következményekkel járhat ez a kapcsolatunkra?”

A szülés utáni érzelmi kötődés is egy el­mélet a sok közül: óhatatlanul divatba jött, majd – napjainkra – lecsengett. Az 1970-es években született kötődési elmélet, mely szerint az anyák és gyerme­kek kapcsolata erősebb lesz, ha a szülést követő 24 órából 16 órát szeretetteljes testközelben tölthetnek, sem tudomá­nyosan, sem a gyakorlatban nem igazo­lódott be.

A kötődés elméletének kétségtelenül hasznos következményei lettek

Ennek köszönhetően ma már a kórházakban az újszülötteket a köldökzsinór elvágása után nem küldik át rögtön a csecsemő­osztályra, hanem szülés után néhány perccel odaadják az anyának, és kifeje­zetten biztatják, hogy legalább tíz percig, de akár egy órát vagy annál is tovább babusgassa és megszoptassa.

Ily módon az anyák, apák gyorsan lehetőséget kap­nak arra, hogy gyermekükkel kölcsö­nösen megnézzék, megtapintsák egymást (szem- és bőrkontaktust alakítsanak ki), ami mindenképpen üdvös dolog. Más­részt viszont ez az elmélet azokban az anyákban, akiknek nincs módjuk kézbe venni a frissen született babát (pl. Mert nehéz volt a szülés, vagy közben derült ki, hogy császármetszésre van szükség, vagy a gyerek azonnali orvosi ellátásra szorult), olyan érzést kelt, mintha kihagyták volna a bensőséges kapcsolat kialakításának so­ha vissza nem térő lehetőségét.

A szakemberek jelentős része nem­csak azt vonja kétségbe, hogy a kötődést születéskor kell megalapozni, hanem ma­gát a lehetőségét is. Egy újszülött már az összes érzék birtokában van: tud néz­ni, fel tudja ismerni az édesanyja hang­ját (bár arcról csak hónapokkal később fogja felismerni). Születése után az első órában rendszerint ébren van, ez az idő tehát valóban alkalmas az első ismerke­désre a szülőkkel. Mivel azonban az el­ső – mégoly csodás – benyomásról sem­mi emléke nem marad, nem is ezen fog állni vagy bukni a kapcsolat.

Ami a szü­lőanyát illeti, ő ugyan megőrizheti az első percek emlékét, mégsem biztos, hogy azonnal kötődni tud a gyerekéhez, pél­dául mert a vajúdás és szülés után ki van merülve, még kába a gyógyszerektől, gör­csei vagy a gátmetszés miatt fájdalmai vannak, megriadt az éppen rászakadó óriási felelősségtől, vagy egyszerűen lelki­leg még nincs fölkészülve arra, hogy az újszülött csecsemővel törődjön.

Az első közös percek…

Természetesen fontosak azok a per­cek, amiket szülés után a baba és a szülők egymással töltenek, de nem fontosabbak, mint az előttük álló órák, napok, évek. Mindössze a kezdetét jelentik a kölcsö­nös megismerés és megszeretés hosszú és sokrétű folyamatának. Erre a kezdet­re pedig órákkal később is sor kerülhet a kórházi ágyban, az inkubátor üvegén keresztül, de akár több héttel később a lakásban. Mikor szüleink, nagyszüleink a világra jöttek, nemhogy az apjukkal, hanem valószínűleg még az anyjukkal se sokat találkoztak, mielőtt (rendszerint tíznapos korukban) hazakerültek, ezek a generációk mégis ragaszkodó, szere­tetteljes családi kötelékben nőttek fel.

Az olyan anyák, akiknek csak az egyik gyerekükkel volt lehetőségük szülés utá­ni ismerkedésre, a másikkal pedig nem, saját állításuk szerint mindegyiket egy­formán szeretik. Végül az örökbe fogadó szülők, akik legkorábban akkor kapják meg a gyereket, amikor a kórházból ki­adják (vagy még sokkal később), az ese­tek többségében ugyanolyan bensőséges viszonyba kerülnek vele, mint az olyan vér szerinti szülők, akik az újszülöttet az első percben a kezükben tartják.

A szeretet kialakulásához idő kell

Az életre szóló szeretet titokzatos mó­don, néhány óra vagy néhány nap alatt képes felébredni. Tényleges rögzülése azonban pszichológusok szerint a gye­rek első életévének második felében zárul le. Az egyik anya tisztán megőrzi a szülés utáni első percek emlékét, a má­sikban elmosódik. Egy szó, mint száz, ezek a percek nem határozzák meg vég­zetszerűen a későbbi kapcsolat jellegét és minőségét.

A szülők és gyermek közötti kötelék a szülők szempontjából már a terhesség alatt kezdetét veszi, amikor a magzatuk­kal kapcsolatos szemléletük, érzelmeik alakulni kezdenek. A viszony kisgyer­mekkortól a gyerekkoron, kamaszkoron át folyamatosan fejlődik és alakul, sőt akkor is, ha már felnőtt. Úgyhogy nyu­galom: bőven van idő a kötődés kiala­kulására.

Kérdés:

“Állítólag a szülés utáni ismerkedés közelebb hozza egymáshoz az anyát és gyermekét. Szülés után majdnem egy órán át nálam volt a kislányom, mégis idegennek éreztem, sőt még most, három nap után is annak látom.”

Szerelem első látásra csak regényekben és filmekben tör ki, nem a valóságban. Az esetek többségében az egy életen át tartó szerelem kialakulásához idő kell, ápolásához pedig nagy-nagy türelem. A szülői szeretetre ugyanez érvényes.

Az apai kötelék

Bár mindkét szülő részt vesz a kötő­dés folyamatában, az apák más úton-módon, a maguk eszközeivel férkőz­nek közel az új jövevényhez. Ennek az érzelmi folyamatnak a mecha­nizmusát kölcsönösen lebilincselésnek nevezi a szaktudomány. Nem­csak az apa bilincseli le a gyerekét (pl. felveszi, nyugtatgatja, ringatja, masszírozza), és nemcsak a maga sa­játos módján (az apa fogása más, mint az anyáé, és ezt a csecsemő tudja), hanem a kisgyerek is az apját (pél­dául előhozza érzékenyebb, gondoskodóbb énjét).

A közvetlenül a születést követő test­közelség nem garantálja, hogy anya és gyermeke egy csapásra egymásba is sze­ret. Ilyenkor nem csak anyai szeretetben szoktak úszni. Szülés után a nők először inkább megkönnyebbülést éreznek, és nem anyai szeretetet: nagy megkönnyeb­bülés, hogy a baba egészséges, és hogy túl vannak rajta, kivált ha nehéz szülés volt. Egyáltalán nem szokatlan, ha az anya idegen, jobb esetben közönyös szem­mel nézi lázongva ordító porontyát, aki­nek mintha semmi köze nem volna ah­hoz a kezes és aranyos kisbabához, akit tudtával kilenc hónapon keresztül a szí­ve alatt hordott.

Sok mindentől függ, hogyan reagál az anya, amikor szülés után először meg­pillantja a gyerekét:

Mennyi ideig tartott a szülés, mennyire volt nehéz, kapott-e közben valamilyen gyógyszert, látott-e már újszülöttet, mit szól ahhoz, hogy gyereke lett, milyen a házassága, milyen egyéb gondjai vannak, rendben van-e az egészsége, s ami a legfontosabb: milyen a természete.

Mindenkinek a saját reakciója a nor­mális

Ha a napok múlásával egyre job­ban megtetszik a baba és egyre inkább a sajátjának érzi, megnyugodhat. A leg­jobb kapcsolatok nemegyszer nehézke­sen kezdődnek. Ha elég időt ad önma­gának és a gyereknek az ismerkedésre, szép lassan kialakul a vonzalom.

Ha azonban a gyerek több hét eltel­tével sem áll közelebb a szívéhez, sőt dühöt vagy ellenszenvet érez iránta, or­voshoz kell fordulni. Lehetséges, hogy szülés utáni depresszió esete áll fenn, aminek valószínűségét más tünetek is megerősíthetik. Ezt a helyzetet kezeltet­ni kell, különben nemcsak a mama és a baba egészsége sínyli meg, hanem ké­sőbbi kapcsolatuk is.

Tibor Griffel

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.