• bántalmazás
• féltékenység
• testvér

Az idősebb testvér bántalmazza a kisbabát? Mit tegyünk?

„Kimentem a szobából egy percre, és amikor visszaértem, rémülten tapasztaltam, hogy a nagyfiam egy játékszerrel veri a kishúgát. A kislányom ezúttal nem sérült meg de úgy tűnt, mintha a fiam szándé­kosan meg akarta volna ríkatni.”

Bár egy ilyen merénylet a felületes szem­lélőnek úgy tűnhet, mint a nemkívána­tos jövevény bántalmazására tett szadista megnyilvánulás, azonban ez nem így van!

A zöld szemű szörny

Egy zöld szemű szörnyeteg hatolt be a babaszobába az új kistestvér megérke­zése óta? Azt reméli, hogy elejét tudja venni az idősebb testvér irigységének? Az ebben a fejezetben található vala­mennyi ötlet a testvéri rivalizálás és fél­tékenység teljesen normális érzését segít enyhíteni. Jót tehet az is, ha a csecse­mőt vagy a nevén nevezi, vagy a „mi kisbabánknak”, a „te kisöcsédnek vagy kishúgodnak” mondja, de soha ne az „én kicsinyemnek”.

Próbálja meg elkerülni az olyan utasításokat, amelyekből a nagyobb gyerek úgy érezheti, hogy alá van ren­delve a kistestvérének: „Maradj csend­ben, Lilike alszik!” Vagy: „Nem ülhetsz az ölembe, Józsikát szoptatom.” Vagy: „Ne piszkáld Zsófikát, még megsebesí­ted!” Jobb eredményt érhet el, ha korlá­tozza a tiltásokat, és a kéréseit pozitívan fogalmazza meg: „Petiké alszik.

Figyel­jük meg, tudunk-e suttogva beszélni, hogy ne ébresszük fel.” Vagy: „Mit szól­nál ahhoz, ha a mellettem lévő székbe ülnél, így közel lennénk egymáshoz, amíg én szoptatok.” Vagy: „A kisöcséd nagyon szereti, ha gyengéden simogat­ják, így ni.” De ne felejtse el, hogy bi­zonyos mértékű féltékenység elkerülhe­tetlen, és ha belegondol, akkor teljesen érthető is.

Általában nem erről van szó!

Bár az ellenségesség is szerepet játszhat ben­nük (és ez természetes, tekintetbe véve azt a felfordulást, amelyet az újszülött okoz az idősebb gyerek életében), ezek a látszólag rosszindulatú támadások gyak­ran csupán ártatlan vizsgálódások. A kis­fiú valószínűleg megpróbálta megríkat­ni a kishúgát, de nem rosszindulatból, hanem kíváncsiságból, hogy vajon mi­ként működik ez a furcsa teremtmény, akit a nyakára hoztak (mint ahogy állan­dóan vizsgálgat és kísérletezget minden mással is a környezetében).

Ne reagáljuk túl!

Egy ilyen helyzetre úgy kell reagálni, hogy nem reagáljuk túl. Vonja be az idősebb gye­reket a baba gondozásába, és értesse meg vele, hogy a babával gyengéden kell bán­ni. Ha mégis megmarad a durvaság, rea­gáljon rá hűvös racionalitással, ne pedig haraggal, bűntudatot kiváltó vádasko­dással (ha önt akarja kínozni, akkor egye­nesen élvezni fogja a kirohanását), sem a kisbaba hisztérikus védelmezésével (ami a nagyobb gyerek irigységét erősítheti). Ha a baba megsérült, akkor még fontosabb a heves reagálás elkerülése: lelki sé­rüléseket okozhat az idősebb gyereknek, ha nem szándékos tette miatt is bűnös­nek kell éreznie magát, és ez nem vezet semmi jóra.

Nem helyes tehát túlreagálni, ha az idősebb gyerek agresszívan viselkedik a kistestvérével, de az sem helyes, ha figyel­men kívül hagyja. Hozza a gyerek tudo­mására hűvösen, nyomatékosan, de egy­értelműen, hogy bárkinek (kisbabának vagy másnak) a megütése vagy bármilyen bántása elfogadhatatlan. Kínáljon neki más lehetőségeket, hogy olyan módon nyilvánítsa ki vegyes (vagy ellenséges) érzelmeit, amellyel nem bántja a kisba­bát. Például mondja ki („Baba, megőrjí­tesz”), vagy csapjon egy párnára, gyömö­szöljön gyurmát, ugráljon le-föl vagy raj­zoljon egy képet.

Megelőzés és nem büntetés?

Amikor egy idősebb (de még na­gyon kicsi) testvér bánt egy fiatalabbat, a megelőzés jobb, mint a büntetés. Soha ne hagyja a két gyereket felügyelet nélkül ugyanabban a szobában együtt, amíg az idősebb abba a korba nem ér (ez valószí­nűleg az ötödik életév), hogy megértse, milyen károkat tud okozni. Kicsi gyere­keknek általában nincs fogalmuk arról, mekkora sérüléseket tudnak okozni szán­déktalanul babának.

Összességében: legyünk türelmesek a nagyobb testvérrel, hiszen hosszabb távon  majd ő is megérti, hogy nincs oka féltékenységre, főleg akkor nem, ha a figyelmünkkel és szeretetünkkel rendszeresen biztosítjuk!

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.