Babaápolás

Gyereknevelés: verni vagy nem verni?

Bár a verés sok családban generációról ge­nerációra hagyományozódik, a szakértők egyetértenek abban, hogy nem hatékony, és soha nem is volt hatékony eszköze a gyereknevelésnek.

Jegyezzük meg! Azok a gyerekek, aki­ket vernek, ugyan inkább nem ismétlik meg a helytelen cselekedetet, hogy ne kockáztassanak még egy verést, de az engedelmesség csak addig tart, amíg a fe­nyítés veszélye fennáll.

A veréssel elérhet­jük ugyan, hogy a gyerek abbahagyjon egy nem kívánatos cselekvést, de nem változtathatjuk meg vele a viselkedését. Nem arra tanítja a gyereket, hogyan te­gyen különbséget jó és rossz között – ami végül is a nevelés végső célja -, csak arra, hogy miért kap verést és miért nem.

Kutatások kimutatták, hogy a verés rövid távú előnyeit – az adott pillanatban azonnali engedelmesség – a lehetséges hosszú távú veszélyek felülmúlják. A ve­résről kimutatták, hogy erőszakot, ag­ressziót és más, antiszociális viselkedést válthat ki.

Másrészt a verés arra neveli a gyerekeket, hogy a viták rendezésének legjobb módja az erőszak, és nem engedi, hogy a harag és idegesség levezetésének más, kevésbé erőszakos módját kialakítsák (a szülői példa alapján). A verés továbbá visszaélés az erővel, a nagy és erős fél ural­ma a kicsi és gyenge felett (ugye nem lenne jó, ha a gyerek a játszótéren ezt a modellt követné?).

Ezenfelül a gyereknek komoly sérülést is okozhatunk, gyakran akaratlanul, főleg ha indulatból ütjük meg. A harag elszállta utáni, késleltetett verés nevelési értéke, bár kevesebb fizikai kárt okoz, még inkább megkérdőjelezhe­tő, mint egy pofon elcsattanásáé a pillanat hevében. Ez a fajta büntetés kegyetleneb­bül kiszámított, és még kevésbé hatéko­nyan javítja a viselkedést. Szakértők sze­rint keskeny a mezsgye a gyerek veréssel való nevelése és bántalmazása között.

A verés tehát NEM megoldás! (Meg egyébként is, a primitív emberek eszköze!)

Minthogy a verésnek súlyos negatív következményei vannak, és nem hatéko­nyabb a nevelés más formáinál, a gyerekorvosok szakmai szervezetei azt java­solják a szülőknek, hogy helyette a kö­vetkező nevelési eszközöket válasszák: sarokba állítás (ha a gyerek elég idős ah­hoz, hogy megértse az intézkedés jelen­tését), pozitív megerősítés. Ha annyira indulatba jöttünk, hogy mégis testi fe­nyítést alkalmaztunk, később hűvös fej­jel magyarázzuk el, miért tettük, milyen konkrét viselkedés váltotta ki a haragun­kat, miért voltunk annyira mérgesek, és kérjünk bocsánatot (ha a gyerek elég idős, hogy megértse).

Egy másik személynek még annyira sem tanácsos verni a gyereket, mint a szü­lőnek!

A szülő esetében a gyerek legalább tudja, hogy a verést olyantól kapja, aki általában törődik vele, a családon kívüli személy esetében ez a biztonság hiányzik. A gyereket gondozó pótmamákat, tanáro­kat és másokat utasítani kell, hogy soha ne üssék meg a gyereket, és soha ne alkalmaz­zanak semmilyen más fizikai fenyítést.

Lehet kivétel?

Vannak szakértők (és szülők), akik azt állítják, hogy egy kézre vagy popsira adott ütés komoly üzenet, melyet veszé­lyes helyzetben garantáltan felfog a gye­rek, aki még túl fiatal ahhoz, hogy értsen a szóból. Ilyen helyzet például, ha a tipe­gő kimegy az utcára vagy a forró kályhá­hoz közelít, és nem hallgat a szigorú dorgálásra.

Fontos: amint azonban megérti a dolgo­kat, a fizikai erőszaknak nincs többé helye.

Összességében:

NE verd a gyereked! Soha!

Tibor Griffel

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.