• baba
• koraszülött

Egy koraszülött portréja

A teljes időre született csecsemők szülei meglepődhetnek, amikor először pillant­ják meg a gyereküket. A koraszülött cse­csemők szülei gyakran megdöbbennek. Egy koraszülött általában 1600 g és 1900 g közötti súllyal születik, egyesek jelentősen kisebb súllyal.

A legkisebbek egy felnőtt tenyerén elférnek, és a csuk­lójuk meg a kezük olyan apró, hogy egy karikagyűrűn átférne. A koraszülött bő­re áttetsző, láttatni engedi a vénákat és az artériákat. Úgy tűnik, mintha a bőr lazán lógna rajta, mivel hiányzik alóla a zsírréteg (amely lehetővé tenné, hogy a baba a hőmérsékletét saját maga szabályozza), és gyakran magzati szőrzet, a lanugo finom rétege borítja, amely a teljes időre született csecsemőkön már nem látható.

A fejletlen keringési rendszer miatt a bőr változtatja a színét, mikor a csecsemőt ápolják vagy etetik. A kora­szülött füle lapos, ráncos vagy petyhüdt, mivel a porc, amely az alakját adja, még nem fejlődött ki. A koraszülött inkább fekszik egyenes karokkal és lábakkal, mint összehúzódva vagy behajlított vég­tagokkal, mivel nincs erő az izmaiban.

Nemi jellegek

A nemi jelleg általában nem telje­sen fejlődött ki – a herék leszállhattak, a fiúk fitymája és a lányok szeméremajkának belső redője még fejletlen lehet, és a mellbimbó körül a bimbóudvar még valószínűleg nem alakult ki. Mivel sem az izomrendszer, sem az idegrendszer fejlettsége nem tökéletes, sok reflex (pél­dául a fogó-, a szopó-, az átkaroló-, a ke­resőreflex) még nem alakult ki. A teljes időre született babáktól eltérően a ko­raszülöttek keveset vagy egyáltalán nem sírnak. A kisbabánál időnként lélegzés­kimaradás tapasztalható, amelyet koraszülöttségi apnoénak neveznek.

Azonban a koraszülöttek itt ismer­tetett fizikális jellemzői csak átmene­tiek!

Amint a koraszülött eléri a negyve­nedik heti terhességi időt – vagyis azt az időt, amikor a naptár szerint meg kellett volna születnie, már igen nagy mérték­ben hasonlít mind méretben, mind fej­lettségben egy átlagos újszülöttre.

Valószínűleg lelkifurdalása van, hogy nem boldog a kislánya születése miatt, bűnös­nek érzi magát, amiért nem tudta kihor­dani a terhességét (még ha nem is lehetett megakadályozni a kisbaba korai születé­sét). Zaklatott a kicsinye bizonytalan jö­vője miatt, főleg ha nagyon pici vagy beteg. Lehet, hogy akaratán kívül elhatá­rolja magát tőle, attól való félelmében, hogy túlságosan kötődni fog hozzá, vagy csak mert túl nehéznek találja a szeretet kötelékeit kiépíteni egy inkubátor ápoló­nyílásain keresztül.

De az is előfordulhat, hogy érzelmei gyengülése helyett várat­lanul erős ragaszkodást érez, amely egyre mélyül a baba és a család előtt álló kihí­vásokkal. Mérges lehet magára a reakciói miatt, a férjére, amiért nem ugyanúgy reagál, ahogy ön, a családjára és a barátai­ra, amiért nem értik meg, min megy ke­resztül, vagy amiért úgy tesznek, mintha mi sem történt volna, és az orvosra, hogy a történteket nem akadályozta meg. Za­varosak ezek az érzelmek, gyakran ellent­mondásosak és szélsőségesen váltakoznak.

Például az egyik percben reménykedünk, a másikban teljesen kétségbeesünk, egyik nap forrón szeretjük a kisbabánkat, a kö­vetkező nap félünk szeretni őt. Mindezt tetézheti a fizikai kimerültség, amely a kis­babánk ágya melletti állandó virrasztás­ból ered, s ez különösen akkor gyöngít le, ha még nem épültünk fel a gyerekágyból.

Ezekkel az érzelmekkel megbirkóz­ni rendkívül nehéz, de segíthetnek a kö­vetkezők:

• Amit érzünk, mondunk és teszünk, az teljesen normális. Ilyen szélsőséges és néha ellentmondásos érzelmeket csak­nem minden koraszülött kisbaba szülő­je átél egyszer vagy máskor (még ha úgy véljük is, hogy rajtunk kívül még soha senki nem érezte ezt).
• Nincs egyetlen helyes érzés. Mi más­képp érzünk, mint a férjünk, mint a szomszéd inkubátorban lévő kisbaba szü­lei, vagy azok a barátaink, akiknek szin­tén volt koraszülött kicsinyük. Minden­ki egy kicsit másképpen reagál a hely­zetre, és ez így természetes.
• Fontos, hogy kinyilvánítsuk az érzel­meinket. Ha elfojtjuk őket, csak még job­ban egyedül érezzük magunkat, segítség nélkül. Hagyjuk, hogy a PIC személyze­te megismerje az érzéseinket és a félel­meinket. Megértik, min megyünk keresz­tül (a szülők támogatása csaknem olyan fontos része a munkájuknak, mint a ba­bák ápolása), és a véleményük segíthet is megbirkózni a helyzettel.
• Ne rekesszük ki a férjünket. Mindket­ten erőt nyerhetünk abból, ha egymásra támaszkodunk. A nyílt beszélgetés segít­het abban, hogy a koraszülött kisbabával járó feszültségek miatt a párkapcsolat ne sérüljön.
• A legjobb támaszt azoktól kaphatjuk, akik maguk is ismerik a helyzetet. Pró­báljunk meg beszélgetni más szülőkkel a PIC-ben. Tapasztalni fogjuk, hogy ők is egyedül érzik magukat, bizonytalanok és ijedtek. Egy ilyen helyen barátságok is könnyen szövődnek, mivel a többi szü­lőnek ugyanolyan szüksége van ránk, mint nekünk őrájuk. Sok kórházban az­zal segítenek, hogy a PIC szociális mun­kása csoportokat szervez, vagy összehoz­za az aggódó anyákat olyan családokkal, akiknek a kisbabája már elhagyhatta a koraszülöttosztályt.[brbr]Senki nem értheti meg jobban, hogy mit érzünk – és oszt­hat meg több bölcsességet és együttérzést velünk -, mint azok a szülők, akik maguk is átéltek ilyent. További együtt érző tá­mogatást kaphatunk, ha csatlakozunk az interneten a koraszülött babák szüleinek oldalához.
• Időbe telik. Addig valószínűleg nem nyerjük vissza érzelmi kiegyensúlyozott­ságunkat, amíg a kisbaba nem kerül fizi­kálisan kiegyensúlyozott állapotba. Addig is lesznek jó és rossz napjaink (ez általá­ban megfelel a kisbabánk jó és rossz nap­jainak). Emlékeztessük magunkat arra, hogy az érzéseink teljesen normálisak – hogy minden szülő, akinek koraszü­lött kisbabája van, érzelmi hullámvasúton ül addig, amíg a kicsinye biztonságban és teljesen egészségesen haza nem mehet. Ettől az érzéseink ugyan nem múlnak el, de megkaphatjuk azt a szemléletet, amelyre szükségünk van a kétségbeesés rohamainak leküzdésében.

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.