• baba
• orvosság

Hogyan könnyíthetjük meg a gyógyszer beadását?

Az orvosság helyes beadási módjának megtanulása az első és általában a leg­könnyebb lépés a szülők számára. A gyógy­szer tényleges beadása aztán már más lap­ra tartozik. Sok gyerek véleménye szerint a gyógymód szinte mindig rosszabb, mint a betegség, és az ő együttműkö­désük nélkül az orvosság beadása rém­álom lehet. Még ha lenyelik is az orvos­ságot, sokszor rögtön visszajön – be­kenve a babát, a szülőt, a bútort és a padlót.

Ha szerencsénk van, a mi babánk azon kevesek egyike, akik élvezetüket lelik az orvosság beadásának rítusában, és még kedvelik is a vitaminok, antibio­tikumok vagy fájdalomcsillapítók fur­csa, szirupos ízét – és nagyra tátják a szájukat, ha meglátják az orvosság csepegtetőt. Ha nincs ilyen szerencsénk (és saj­nos itt elég rosszak az esélyek), a csecse­mőnk azok közé fog tartozni, akik össze­szorítják a szájukat, ha bármilyen gyógy­szert kínálnak nekik. Valószínűleg nincs semmi, ami örömtelivé varázsolja az ilyen babának a gyógyszer beadását.

Az alábbi tanácsok segíthetnek abban, hogy több orvosságot adhassunk be ke­vesebb fáradsággal:

• Hacsak nem kell az orvosságot étke­zésekkel együtt vagy után adni, tervez­zük úgy, hogy közvetlenül étkezés előtt adjuk be. Először is, a baba inkább el­fogadja, ha éhes; másodszor, ha a baba rögtön kihányja, kevesebb étel megy ve­szendőbe.
• Hűtsük be a gyógyszert, ha ez nem csökkenti a hatékonyságát (kérdezzük meg a gyógyszerészt), az íze hidegen esetleg kevésbé kellemetlen.
• Kérdezzük meg a patikában, hogy íze­sítéssel el tudják-e nyomni a gyógyszer rossz ízét. (Ne feledjük: minden gyógy­szert a babától biztonságosan elzárva kell tartani, de különösen azt, aminek az ízét kedveli.)
• Kérjünk a gyógyszerésztől egy orvosságos kanalat vagy műanyag fecskendőt, ami lehetővé teszi, hogy a gyógyszert mé­lyen a baba szájába juttassuk, de ne ad­junk be többet, mint amennyit a baba egyszerre le tud nyelni. Ha a baba visszautasítja a csepegtetőből, kanálból vagy fecskendőből a gyógyszert, és inkább a cumit szereti, próbáljuk meg azt, hogy a gyógyszer egy adagját üveges vagy orvos­ságos cucliba tesszük, amiből a baba ki­szophatja. Ezután ugyanabból a cucliból adjunk vizet, hogy a baba szájában kimo­sódjon az esetleg visszamaradt orvosság.
• A kanállal a szájüreg hátsó részébe cé­lozzunk, a csepegtetővel vagy a fecsken­dővel az őrlőfogak vagy az íny hátsó fe­le és a pofa közé, mivel az ízlelőbimbók a nyelv elején és közepén sűrűbben he­lyezkednek el (itt az a trükk, hogy amennyire lehet, elkerüljük őket). De vigyázzunk, nehogy a csepegtető vagy a kanál a nyelvgyökhöz érjen, mert ref­lexszerűen öklendezést válthat ki.
• Utolsó próbálkozásként keverjük össze a gyógyszert egy kevés (egy-két teáskanálnyi) áttört gyümölccsel vagy gyü­mölcslével, de csak akkor, ha az orvos vagy a gyógyszerész nem zárta ki az ilyen keverék alkalmazását. Ne hígítsuk az or­vosságot nagy mennyiségű étellel vagy gyümölcslével, mivel nem biztos, hogy a baba mindet elfogyasztja. Hacsak nem túlzottan óvatos a baba új ételekkel szemben, használjunk számára addig is­meretlen gyümölcsöt vagy gyümölcs­levet a keveréshez, mivel az orvosság kellemetlen ízt adhat egy ismerős gyü­mölcsnek, ami miatt azt a baba később visszautasíthatja.
• Kérjünk segítséget, ha van, kitől. A vo­nagló, együtt nem működő babát tarta­ni, közben egy orvossággal színültig töl­tött kanalat bejuttatni a szájába még a százkarú Síva számára is nagy feladat volna, egy kétkarú anyának pedig szin­te lehetetlen. Ha a párunk (vagy más se­gítő) nincs kéznél, hogy tartsa a babát, használjunk egy csecsemőszéket vagy magas széket további kezek helyett, de kössük be a babát, mielőtt elkezdjük az orvosság beadását.
• Ha egyedül kell csinálni, és nincs szék, ami tartaná a babát, próbáljuk ki a kö­vetkező eljárást: Először mérjük ki az or­vosságot, és helyezzük készenlétbe kar­nyújtásnyira az asztalon egy csepegtető-be, fecskendőbe, orvosságos pohárba vagy orvosságos kanálba (ami ne legyen színültig töltve). Üljünk egy egyenes há­tú székbe, és vegyük a babát az ölünkbe, előre nézve. Helyezzük bal karunkat ke­resztben a baba testére, és erősen fogjuk le a két kezét.[brbr]A bal kezünkkel fogjuk meg az állkapcsát, a hüvelykujjunk legyen arca egyik, a mutatóujjunk a másik ol­dalán. Kicsit döntsük hátra a fejét, és gyengéden szorítsuk össze az arcát, hogy kinyissa a száját. A jobb kezünkkel (bal­kezesek a ballal) adjuk be a gyógyszert. Tartsuk kicsit összenyomva a baba arcát, amíg le nem nyeli az orvosságot. A se­besség elsődleges fontosságú a módszer sikeréhez, ha pár másodpercnél tovább tart, a baba fellázad a kényszer ellen.
• Gyengéden fújjunk a baba arcára, ami­kor beadjuk az orvosságot. Kisebb ba­báknál ez nyelési reflexet vált ki.
• Ha valamennyi folyadék kicsurog a baba szájából, az ujjunkkal toljuk vissza. Várhatóan a baba leszopogatja a mara­dékot az ujjunkról.
• Ha minden adag beadása felér egy csatával, kérdezzük meg az orvost, nem tud-e felírni nagyobb töménységű or­vosságot, vagy más orvosságot, amiből naponta kevesebb adag kell.
• A babát magabiztosan közelítsük meg az orvossággal – még akkor is, ha korábbi tapasztalatok alapján a leg­rosszabbra számíthatunk.

Ha a baba érzi, hogy a mamája fél a csatától, biztosak lehetünk a fejlemé­nyekben, így is lehet, hogy küzdenünk kell, de a magabiztosság a javunkra bil­lentheti a mérleg nyelvét.

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.