Babaápolás

A koraszülöttek hosszú kórházi tartózkodása

“Amikor legelőször látogattam meg a kisbabámat az intenzív ápolási osztályon, nagyon feldúlt az esemény. Szörnyű arra gondolni, hogy a gyerekem az élete első heteit – esetleg hónapjait – egy steril kórházi szobában töltse.”

A koraszülöttek szüleinek általában meg kell várniuk, amíg a kisbabájuk eléri a 37-40. Terhességi hetet, mielőtt hazavi­hetnék őt – körülbelül annyi ideig kel­lett volna várniuk, ha a babát ki lehetett volna hordani. Ha a koraszülöttnek nem­csak a kis súllyal, hanem más orvosi problémával is meg kell küzdenie, a vá­rakozás még hosszabb lehet. Nem szá­mít, milyen hosszú a gyerek kórházi tar­tózkodása, a valóságosnál valószínűleg hosszabbnak tűnik. Hogy kihasználjuk az időt, és valamennyire gyorsabban tel­jen, próbáljuk meg a következőket:

Alakítsunk ki partnerkapcsolatot

A koraszülöttek szülei gyakran úgy érzik, hogy a gyerekük kevésbé tartozik hozzá­juk, mint az orvosokhoz és a nővérek­hez, akik olyan hozzáértők, és olyan sok mindent megtesznek érte. Ne keljünk versenyre, de próbáljunk meg együtt dol­gozni velük. Ismerkedjünk meg a nővé­rekkel (ami könnyebb, ha minden váltás­ban van a kicsinyünknek egy „főnővére”), az újszülöttekkel foglalkozó szakorvos­sal és a rezidensekkel.

Tudassuk velük, hogy szívesen ellátunk apróbb teendőket és elvégzünk a gyerekünk körül kisebb feladatokat, ami nekik időt takarít meg, nekünk segít eltölteni az időt, emellett így nem érezzük magunkat kívülállónak, sőt aktívan részt vehetünk a gyerek gon­dozásában.

Szerezzünk némi orvosi műveltséget

Tanuljuk meg a PlC-ben használt zsar­gont és terminológiát. Kérjük meg a sze­mélyzetet (amikor van egy kis szabad idejük), magyarázzák el, mi olvasható a baba kórlapján; kérdezzük ki a szakor­vost a kisbabánk állapotának részletei felől, és kérjünk magyarázatot, ha nem értünk valamit. A koraszülöttek szülei gyakran neonatológiai szakértővé válnak, és egy szakorvos öntudatával olyan kifeje­zésekkel dobálóznak, mint “respiráció” vagy “intubáció”.

Legyünk mindig a gyerekünk olda­lán

Egyes kórházakban megengedik, hogy a szülő beköltözzön, de még ha ez nem lehetséges is, annyi időt töltsünk a kisbabánkkal, amennyit csak lehet, az apával váltott műszakban. Ily módon nemcsak a kisbabánk állapotával ismerkedünk meg, hanem magával a babával is. (Ha van otthon több gyerek, természetesen nekik is szükségük van ránk. Gondoskodjunk róla, hogy ők is megkapják a maguk részét a mamából és a papából.)

Tegyük otthonosabbá a kórházat a baba számára

Bár az inkubátor átme­neti állomás a babánk számára, próbáljuk meg lehetőleg otthonosabbá tenni. Kér­jünk engedélyt, hogy barátságos, kitö­mött állatokat helyezzünk a baba köré és díszképeket az inkubátor oldalaira (esetleg a mama és a papa pillanatfelvé­teleinek bátorító nagyításait), hogy öröm­mel nézegethesse. Rakjunk be egy zene­dobozt egy kis éji és nappali muzsikára vagy egy magnófelvételt a hangunkkal (ha az orvos engedélyezi). Ne felejtsük el azonban, hogy mindent, amit a baba in­kubátorába teszünk, sterilizálni kell, és azok nem zavarhatják az életfenntartó készülékeket. Vigyázzunk arra is, hogy semmi ne legyen túl hangos.

Készüljünk elő a szoptatásra

Az anya­tej a tökéletes táplálék a koraszülött baba számára. Amíg nem képes szopni, fejjük le a tejet, hogy közvetett módon etethessük, és hogy fenn­tartsuk a tej utánpótlást. A mellszívás ugyanakkor a hasznosság örömteli érzé­sét is megadja.

Látogassuk az üzleteket

Mivel a kis­babánk időnek előtte érkezett, valószí­nűleg nem volt időnk megrendelni a bútorait, a babakelengyét és néhány más szükséges dolgot. Ha így van, akkor itt az ideje, hogy elvégezzük a bevásárláso­kat. Aki babonás, és nem akarja meg­tölteni a házat babaholmikkal, mielőtt a babát kiengedik a kórházból, az tetesse félre a tárgyakat a gyerek hazajöveteléig. Ezzel nemcsak néhány amúgy is szük­séges dolgot végzünk el, hanem a baba kórházi idejének végtelenbe nyúló órái közül is eltelik néhány. És most már tud­juk (legalábbis a szívünk mélyén), hogy biztosan haza fog kerülni.

Tibor Griffel

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.