Mit tehetünk a rendszeres havi orvosi vizsgalatok sikeréért?
Még az egészséges csecsemők is sok időt töltenek az orvosi rendelőben. Az első évben a csecsemők havonkénti, illetve kéthavonkénti ellenőrző vizsgálata lehetővé teszi az orvos számára, hogy nyomon követhesse a gyerek növekedését és fejlődését, eközben azt is biztosítja, hogy ezt a fejlődést semmilyen újabb egészségügyi probléma ne akadályozza. Az orvosi ellenőrzések azonban még más célt is szolgálnak, nevezetesen azt, hogy a legutóbbi vizit óta összegyűlt kérdéseinket az orvosnak feltehessük.
Mindezt követően bölcs tanácsok egész sorával a tarsolyunkban távozhatunk, és tájékozottabbak leszünk, hogy egészséges gyerekünk jó testi-lelki állapotát hogyan őrizzük meg.
Következzen néhány tipp!
Ahhoz, hogy egy ilyen orvosi vizsgálatnak a lehető legtöbb hasznát vegyük, a következőkre érdemes figyelnünk:
- Megfelelően időzítsük a vizsgálatot. Ne tervezzük a vizit időpontját az alvás vagy az ebéd idejére, illetve bármely olyan időszakra, amikor a gyerek egyébként meglehetősen nyűgös. Vegyük figyelembe, hogy mikor van csúcsidő az orvosi rendelőben, és ha lehet, kerüljük a zsúfolt orvosi várótermeket.[brbr]A délelőttök rendszerint nyugalmasabbak, mivel ilyenkor az idősebb gyerekek általában iskolában vannak. Amennyiben úgy gondoljuk, hogy a tényleges vizsgálati időn túl még további időre van szükségünk, bejelentkezéskor előre közöljük ezt a kívánságot, hogy a hosszabb vizsgálati idővel számolni tudjanak. Ily módon talán nem érezzük úgy, hogy nem szentel az orvos elegendő időt a gyereknek és nekünk.
- Etessük meg előtte a babát. Az éhes páciens nehezen kezelhető, és nem hajlandó együttműködni. Az ellenőrző vizsgálaton tehát jóllakott babával jelenjünk meg. Ne feledjük azonban, hogy a pocak túltöltése közvetlenül a vizit előtt azzal a veszéllyel járhat, hogy a baba kiköpködi az ételt a vizsgálat megkezdésekor.
- Ügy öltöztessük fel a babát, hogy könnyen le lehessen vetkőztetni. A ruha kiválasztásánál a „könnyen fel” és a „könnyen le” legyen a cél. Mellőzzük az olyan ruhadarabokat, amelyeken túl sok a gomb, csat, kapocs, és így begombolásuk vagy összekapcsolásuk egy örökkévalóságnak tűnik. Ne öltöztessük a babát olyan ruhába sem, melyet csak nagy erőfeszítések árán lehet fel vagy levenni. Ha a baba nem szeret meztelenkedni, akkor a vetkőztetést nem kell elsietni – elég csak közvetlenül a vizsgálat kezdetekor levetkőztetni a csecsemőt.
- Írjuk fel a kérdéseinket. Emlékezhetünk arra a közel kétszáz kérdésre, amelyet az orvosnak fel akarunk tenni? Nem valószínű, miután húsz percet töltöttünk a várószobában, újabb húsz percet a vizsgálóban, és eközben megpróbáltuk a gyereket és önmagunkat is megnyugtatni. Ne felejtsünk el íróeszközt vinni magunkkal, hogy le tudjuk jegyezni az orvos válaszait, tanácsait és utasításait. Ugyancsak feljegyzést készíthetünk a baba hosszára, súlyára és a már beadott védőoltásokra vonatkozóan.
- Ügyeljünk a baba kényelmére. Nem túl sok gyerek szereti, amikor az orvosi vizsgálat során bökdösik, tologatják vagy tapogatják – de még kevésbé szeretik, ha mindez egy hideg, kényelmetlen kezelőasztalon történik. Kérdezzük meg az orvost, hogy lehetséges-e a vizsgálatokat többnyire úgy végezni, hogy a baba a mamája ölében lehessen.
- Bízzunk az ösztöneinkben. Az orvos havonta egyszer látja a babát, mi ellenben mindennap vele vagyunk. Ez azt jelenti, hogy mi képesek vagyunk felfigyelni olyan apró változásokra, melyeket az orvos egyébként nem venne észre. Ha úgy gondoljuk, hogy valami nincs rendben a gyerekkel -még ha nem is tudjuk pontosan, hogy mi az -, ezt az érzést mondjuk el az orvosnak. Ne felejtsük el, nem kell ahhoz szakképzett orvosnak lenni, hogy jó partnerek legyünk gyerekünk egészségügyi gondozásában. Bizonyos esetekben a szülői ösztön tekinthető a legmegbízhatóbb diagnosztikai eszköznek.
Szerző: Griffel Tibor
Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.