• anyatej
• szoptatás

Szoptatáskor felmerülő problémák

Az első alkalmakkor csalódásként élhetjük meg, hogy a mell nem eléggé duzzadt (a tejbelövellés még nem történt meg), és a baba is tapasztalatlan, például rosszul tartja a szájában a mellbimbót, és így könnyen elvész a szoptatás öröme. Nem szabad azonban elfelejtenünk, még ha a szoptatás teljesen természetes folyamat is, hogy előfordulnak kezdeti nehézségek, hiszen mindez új élmény a mama és a baba számára, mindkettőjüknek szüksége van egy kis időre, hogy belejöjjön.

Első szoptatások nehézségei

A szülés megpróbáltatásai, az első időszak fárasztó napjai erős érzelmeket válta­nak ki, nagy öröm vagy éppenséggel elkeseredés lesz úrrá az anyán. Nem tudjuk rendesen kialudni magunkat, míg a baba éppenséggel élénk, és kész arra, hogy szopizzon, de lehet, hogy aluszékony és lustácska. Mindenesetre ne aggódjunk, és ne kapkodjunk. A természet úgy alkotta, hogy ezek az első szoptatások rövidek (néhány perc mellenként), de mindkettőjük számára igen értékesek percek.

A babának nincs szüksége hosszas szopásra, miközben a kolosztrumot szívja – ami igen sűrű és tápanyagokban gazdag -, megtanulja, hogyan is kell szopni, és az anyának is van elég ideje, hogy megismerje gyermekét. Fontos, hogy megtanuljuk felismerni azokat az akadályokat, amelyek az első néhány napban adódhatnak, így rögtön kezelni tudjuk azokat, mielőtt még komolyabb komplikációkat okoznának. Nagyon gyakran azonban ezek csak az anya és a baba tapasztalatlanságából fakadnak, vagy abból a tényből, hogy a szopások ritmusa és gyakorisága még nem megfelelő.

A hormonok és a tejtermelés

A szülés után az anya vérkeringésében hirtelen csökken az ösztrogén- és a progeszteron-hormonok mennyisége, amelyek ideális körülményeket teremtettek a petesejt megtermékenyüléséhez és a várandóssághoz. Ez a változás a méhlepény leválásakor történik meg, míg különben az anyai szervezet az egész várandósság során ezeket a hormonokat termelte. Ezzel egy időben az agyalapban elhelyezke­dő mirigy, a hipofízis növeli a prolaktintermelést, amely hormon a tejet termelő mellben található mirigyekre van hatással.

A baba szopizása a mellbimbóban található idegvégződéseket serkenti, amelyek jelet küldenek a hipofízisbe, amely ezért újabb prolaktint termel. A prolaktin bekerülve a vérkeringésbe, az emlőmirigy sejtjeit készteti az anyatej kiválasztására. A szopás a hipofízist oxitocin termelésére is serkenti. Ez a hormon okozza a vajúdás során a méhösszehúzódásokat, s most az izomrostok összehúzódására késztet, amelyek az emlőmirigyeket és a tejcsatornákat veszik körül. Ez utóbbiakon keresztül áramlik a tej, megkönnyítve a mell kiürítését.

Igény szerinti szoptatás

Az első hetek után a tejtermelés működése kizárólag a baba szopásától függ. A csecse­mő egyre ügyesebb. Minél többször tesszük mellre, annál több tej termelődik. Ezért aztán a szoptatás lehetőleg igény szerint történjen, ne az óra, vagy más homályos nevelési elv szerint. Minden alkalommal mellre kell tenni az újszülöttet, ha igényli.

Eleinte nagyon gyakoriak lehetnek a szopások, akár tíz is naponta, de lassanként, ahogy a tejtermelés szabályosabbá válik, ezek száma csökkenni fog. Csak így találja meg a baba a helyes egyensúlyt, és teremti meg a saját ébrenlét-alvás ritmusát, így mutatja ki, ha éhes, és megtanítja a mamát, hogy felismerje a szükségleteit. Ebben az időszakban alakítja ki a baba a saját napirendjét, a szopások számát és időtartamát.

Az igény szerinti szoptatás nem jelent teljes fejetlenséget, bevezethetünk néhány szabályt, amit persze kezeljünk rugalmasan.

• Tanítsuk meg a babának a helyes szopást, mert ha jól szopik, akkor az etetések rendszeres időközönként következnek egymás után, és mindig lesz 2-3 óránk pihenni. Ha a baba hamarabb, sírva ébred, szinte biztosak lehetünk abban, hogy a sírás nincs összefüggésben az éhséggel. Lehet, hogy fázik, vagy melege van, esetleg dédelgetésre vágyik, vagy tisztába kell tenni, egyszóval valami miatt kellemetlenül érzi magát. A sírás ennek jelzésére szolgál.
• Ha a kicsi 4-5 órán keresztül alszik, jobb, ha nem ébresztjük fel. 3-4 hét alatt kialakul nála az alvás és ébrenlét ritmusa.
• A szoptatások száma változó, de miután belövellt a tej, tartsunk szem előtt egy napi minimumot és maximumot. Általában egy újszülött naponta 6-7-szer szopik, de minimum 4-szer és maximum 8-szor. A napi nyolcnál több szopás túlságosan kifárasztja az anyát, és valami probléma is lehet az oka, például az, hogy kevés a tej, netán elzáródtak a tejcsatornák, vagy más testi, esetleg pszichés baj. Ha szükséges, beszéljünk a gyermekorvossal.

A várandósság során a mell mérete megnő, utána viszont kisebb és kevésbé kemény lesz. Ez azonban nem önmagában a szoptatástól van. Aki cumisüveggel táplálja a csecsemőt, az is átéli ezt a változást. A rendszeresen szoptatás még erősíti is a mellizmokat, ezáltal rugalmasabbá teszi.

Van, akinek nem tápláló a teje

Az anyatej vizes állagából arra következtethetünk, hogy nem elég gazdag összetételű. Ne feledjük: minden újszülött számára a legideálisabb táplálék a saját édesanyjának a teje, nincs „rossz minőségű” tej; ha a baba nem gyarapszik megfelelően, akkor a tej, illetve a szopás mennyiségével van probléma.

Gyakran előforduló problémák

A várandósság idején masszírozással és mellápoló krémekkel készíthetjük elő mellün­ket a szoptatásra. Amikor a kicsi elkezdi a mellbimbót ingerelni, eleinte, amikor még tapasztalatlan, fájdalmat okozhat. Hogy ne gyulladjon be a mell, kezdetben csak rövid ideig (10 perc) szoptassunk, és mindig váltott mellből. A babát úgy tegyük, hogy mindig az egész bimbóudvart bekaphassa a szájába. Ne feledjük a mellet megmosni szoptatás előtt és után is.

A mell gombás fertőzése

Ha néhány napnyi szoptatás után csípő, égő érzést tapasz­talunk a mellbimbóban, amit nyilalló fájdalom kísér a mellben, és sokszor a szopás meg­kezdése után sem szűnik meg valószínűleg gombás fertőzésünk van. A fertőzés a babáról terjed át az anyára szopás közben.

A kandida baktérium általában a szájban jelenik meg néha a popsin is. Ez nem súlyos fertőzés, és nem is ok arra, hogy megszakítsa a szoptatást. Természetesen azonban mind az anyát, mind a csecsemőt kezelni kell az orvos utasításai szerint. Megelőzésképpen feltétlenül mossunk kezet szoptatás előtt.

Elzáródás

Ilyenkor a mell kemény, fájdalmas, meleg a bimbóudvar megduzzad, és olyan feszes, hogy a baba nem tudja rendesen bekapni és teljesen kiüríteni a mellet. Ha nagy mennyiségű tej marad a mellben, a kiválasztás leáll, a tejcsatornák eltömődnek, ezzel tovább romlik a helyzet. Megelőzésül szoptassunk gyakran, és szabályos időközön­ként tartsunk szünetet, már az első napoktól kezdve. Ha a baba nem üríti ki rendesen a mellet, fejjük meg a tenyérrel a bimbóudvar széle felé nyomva. Amennyiben az anya belázasodik, valószínűleg emlőgyulladás alakult ki.

Emlőgyulladás

Fő tünetei a láz, a meleg fájdalmas és vörös mell. Az emlőgyulladás emlőmirigyek súlyos gyulladása, amit kórokozók idéznek elő. A kórokozók kihasználják a kedvező életfeltételeket, amelyek az anya mellében vannak (hőmérséklet, nedvesség tápanyagok), és elszaporodnak. Ha a tünetek egy nap alatt nem javulnak, forduljunk orvoshoz, aki speciális antibiotikumot ír fel, valamint hideg borogatást javasol a fájda­lom csillapítására.

Ritkán tályogok alakulnak ki, ami sebészeti beavatkozást indokolhat. Homeopatikus gyógyszerként naponta egyszer javasolt a Hepar sulfur, a Bryonia és a Phytolacca granulátummal. Ha vörös striák jelennek meg a mellen a tályog irányában, akkor Bufo Ranát kell szedni. Ezek a tünetek azonban a tályog súlyosbodását jelentik. Mindenesetre, ha az emlőgyulladás nem súlyos, akkor nem kell abbahagyni a szoptatást.

Bőrrepedés

Ezek sugárirányú kis sebek a bimbó körül, a helytelen szoptatás miatt alakul­nak ki. Ha mélyek és erős fájdalmat okoznak, vérezhetnek és kinyílhatnak, utat engedve a kórokozóknak, amelyek megfertőzhetik a mellet. A bőrrepedések megelőzhetők, ha nyugodtan megtanítjuk a babának a helyes szopást, és megfelelően helyezzük a mellre. Ellenőrizzük, hogy a mellbimbó felszíne nincs-e felpuhulva. Ne használjunk szappant vagy alkoholtartalmú tisztálkodószert!

Tartsuk a mellet fedetlenül, amennyit lehet, ne hordjunk túl szoros és műszálas melltartót. Használjuk az orvos által felírt sebregeneráló kenőcsöt, illetve galenit alapú előkészítő krémet. A Rathania és a Castor Equi homeo­pátiás szerek jó használatot tesznek. Érdemes időnként huzamosabb ideig 6-12 órán keresztül pihentetni a mellet és kézzel fejni ki a tejet, a babát pedig a másik mellből etetni.

Honnan tudjuk, hogy a baba eleget evett?

A szülők gyakran aggodalmaskodnak, és a mérleget használják, hogy megtudják, eleget evett-e a baba. Valóban, ha ruhástul megmérjük a csecsemőt evés előtt, majd ugyanabban a ruhában evés után, akkor pontosan megtudjuk a szopott mennyiséget.

Mégis, a gyerekorvosok általában nem javasolják az állandó méregetést, hacsak ez meg nem nyugtatja a szorongó anyát, vagy valóban fel nem merül, hogy a baba nem fejlődik megfelelő ütemben.

Nagyrészt azonban elegendő, ha a baba súlyát hetente egyszer ellenőrizzük, és közben tudjuk azt, hogy:

• Ha az első hetekben a babaszopás után elégedett, nyugodt, naponta legalább 4-szer kakil és hatszor pisil, megnyugodhatunk: elegendő teje van.
• Ha evés közben figyeljük a babát és észrevesszük, hogy minden szívás után nyel, akkor elég bőségesen jön a tej. Ha viszont többet szív és csak időnként nyel, akkor akadozik a tejellátás.

A tejbelövellésre várva

Régen a kórházakban nem engedték rögtön a mellre tenni a babát, hanem meg­várták a tej belövellését, addig pedig a kicsit cukros vízzel vagy hígított tejjel itatták. Ma már tudjuk, hogy ezek a hozzáadott táplálékok nem szükségesek, sőt gátolják a jó szopást. Ebben az időszakban kizárólag a kolosztrumra van szüksége a babának, hiszen elegendő víztartalékkal születik, és nem fog kiszáradni a tejbelövellésig.

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.