• anyatej

Négy hónapos gyerek táplálása

Gondolatok a szilárd táplálékról

A kismamák sokféle, gyakran ellentmon­dó tanácsot kapnak afelől, mikor kezdje­nek szilárd ételt adni a gyereknek. A na­gyi nem is érti, anyuka minek halogatja, mikor maga is négy hónapos korától ka­pott, s a nyomaték kedvéért még hozzá­fűzi, hogy ugye semmi baj nem lett tőle. Egy szomszédasszony szerint azért kell ko­rán kezdeni, mert akkor a gyerek át fog­ja aludni az éjszakát.

Természetesen ő is tud hivatkozni egy kisbabára, aki azóta nem szokott éjjel felébredni, mióta az el­ső kanálka kását lenyelte. A gyermekorvos a legújabb ajánlásokra, kutatásokra hivat­kozva csak hat hónapos kortól javasolja.

Kire érdemes hallgatni? Ki tudja job­ban?

A nagymama? A barátnők? Az or­vos? Eláruljuk: a baba tudja a legeslegjobban, mikor való már neki a szilárd ennivaló. Bár a szakorvosi véleményt fel­tétlenül mérvadónak kell tekinteni (sok­kal inkább, mint a nagyiét vagy a barát­nőkét), és a paramétereket is arra kell alapozni, a változatosabb étrendre törté­nő átálláshoz a gyerek egyéni fejlődése a döntő tényezők közé sorolandó. Mai tudásunk szerint a szilárd táp­lálék általában a nagyon kis csecsemő szervezetének sem árt, de esetenként allergiát válthat ki. Ennek ellenére több okból sem ajánlatos.

Először is, az új­szülött emésztőrendszere még nem elég fejlett hozzá – kezdve a nyelvével, amely minden idegen anyagot igyekszik kitol­ni a szájából, az emésztéshez szükséges enzimek hiányáig.

Másodszor fölösle­ges, mivel az anyatej vagy a tápszer ön­magában is megadja, amire az élet első hat hónapjában szükség van. A túl ko­rán adott szilárd étel a későbbi étkezési szokásokat is befolyásolhatja (először azért utasítja el a kását, mert még nem érett meg rá, később pedig azért, mert beleerőltették).

Másrészt a – féléves koron túli – ha­logatásnak is megvannak a hátulütői

A nagyobb babákban kisebb a hajlan­dóság a szilárd étel rágásával, lenyelésével járó új feladatokra, inkább maradná­nak a járt úton, a mell vagy a cumisüveg jól ismert, jól bevált (és jóval könnyebb) módszerénél. Erre az életkorra az ízlésük még a rossz szokásnál is megrögzöttebbé válhat – a simulékony hat hónaposok­kal ellentétben a folyékony táplálékhoz szokott tíz-tizenegy hónapos gyerekek nem szokták szó nélkül lenyelni, amit a szájukba adnak.

Ha meg akarjuk tudni, készen áll-e gyerekünk a nagy lépésre (ez 4-6 hóna­pos korban szokott bekövetkezni), figyeljük az alább felsorolt jeleket, majd be­széljünk az orvossal:

A gyerek már szilárdan tudja tartani a fejét

Addig még átpasszírozott bébiételt sem szabad neki adni, amíg ülő helyzet­ben nem tudja rendesen tartani a fejét; a darabosabb étellel várni kell, amíg ma­gától is jól ül, azaz kb. a hetedik hónapig.

Elmúlt a kilökő nyelvreflex

Az újszü­löttek ennek a reflexnek köszönhetően ké­pesek megszabadulni a szájukba kerülő idegen anyagoktól (veleszületett védeke­zés a fulladás veszélye ellen). Próbáljuk ki a következőképpen: csecsemőnek való gabonalisztet hígítsunk fel anyatejjel vagy tápszerrel, majd kávés- vagy babakanál csücskével vagy az ujjunk hegyével dug­junk egy kicsit a szájába. Ha a nyelvével együtt azonnal viszontlátjuk, és ez több­ször megismétlődik, a reflex még műkö­dik, tehát még nem lehet kanállal etetni.

A gyerek nyúlkálással vagy más módon elárulja, hogy érdekelné az asztalra tett ennivaló. Az a gyerek, aki kiveszi a ke­zünkből a villát, megkaparintja a ke­nyerünket, tulajdonképpen azt tudatja, hogy ő is szeretné végre megkóstolni, amit a nagyok esznek.

Nyelvét már tudja ki-be, föl-le moz­gatni

Ennek a képességnek a fejlődését megfigyelhetjük.

Kanálból is tudna…

Száját olyanformán is ki tudja nyitni, hogy a kanálból kiehesse az ennivalót.

Természetesen megtörténhet – főleg az al­lergiára hajlamos családokban -, hogy a gyerek akkor sem térhet át a szilárd táp­lálékra, ha egyébként megérett volna rá. Addig is, amíg többet nem tudunk az al­lergia kialakulásáról, azt javasoljuk, hogy az ilyen családba született gyereket egy­éves koráig túlnyomórészt anyatejen kell tartani úgy, hogy féléves korától kezdve nagyon óvatosan adagolt szilárd enni­valót is kapjon.

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.