Testnevelés és babatorna, szükséges?
„Sokat hallottam róla, milyen fontos a baba tornáztatása. Eszerint az én lányomat is babatornára kell járatni?”
Az emberek hajlamosak a végletekre. Vagy egyáltalán nem mozognak, és beérik annyi erőfeszítéssel, amennyi a tévé bekapcsolásához és a sörösüveg emelgetéséhez szükséges, vagy olyan kegyetlen edzésterv szerint kocognak, hogy egy héten belül lesérülnek, és a sportorvosi rendelőben kötnek ki. Vagy kisszékbe, babakocsiba, járókába zárva tétlenségre ítélik a gyereküket, vagy amint fel tudja emelni a fejecskéjét, már rohannak is vele a tücsöktornára, miközben életerős csecsemőatléták lebegnek a szeme előtt.
Az arany középút
A jó egészséghez azonban nem végleteken át vezet az út, éppen ellenkezőleg, úgy nagyobb a kudarc veszélye. A józan célkitűzés mind a szülőnek, mind a babának javára válik. Ha azt akarjuk tehát, hogy gyermekünk egészségesen induljon az életnek, akkor a testnevelés elhanyagolása vagy a képességeit meghaladó túlhajszolása helyett kövessük az alábbi útmutatást.
Baba helyes „testnevelése”, tippek
Testi és szellemi nevelés
A gyerek szellemi nevelését sok szülő már a bölcsőben elkezdi, a testi képességeiről viszont úgy vélekedik, hogy maguktól is kifejlődnek. Ez általában igaz is, mégsem árt valamivel több figyelmet szentelni neki. Nem árt, ha a gyerekkel együtt a szülő is tudatában van a mozgás fontosságának. Mikor a babával játszunk, az idő egy részében próbáljuk tornáztatni.
Ez ebben a korban (4-5 hónapos baba) mindössze annyiból áll, hogy a gyereket a kezénél fogva ülő (vagy ha már hajlandó, álló) helyzetbe húzzuk, kezecskéjét óvatosan a feje fölé vezetjük, ,,bicikliztetjük”, hogy a térdét ritmikusan felhúzogassa a könyökéig, vagy a derekánál fogva fölemeljük a levegőbe, hadd rugóztassa a végtagjait.
- Tíz ok, amiért érdemes mozogni
- Testmozgás kérései
- A kevés mozgás hatásai
Ezek a cikkek is érdekelhetnek:
Testi örömök
Ha azt akarjuk, hogy jól érezze magát a bőrében, és szeressen mozogni, gondoskodjunk róla, hogy öröme legyen az ilyen kis tornaórákban, és persze nekünk sem szabad túl komolyan viselkedni közben. Beszélgessünk, énekelgessünk, mondogassuk, hogy mit csinálunk éppen. Hamar megtanulja, melyik versikéhez (mondjuk, „torna, torna, jaj de jó kis torna!”) melyik tornamutatvány tartozik.
Ne tartsuk rács mögött
Ha egy kisbabát jól bekötve állandóan babakocsiban, babaülésben, kenguruban tartanak, és ezért nincs rá lehetősége, hogy felfedezze a testi adottságait, félő, hogy később egy helyben ülő – és testileg gyönge – gyerek lesz belőle. Még a mászni se tudó csecsemőnek is jót tesz, ha a padlóra tett takarón vagy az ágy közepén szabadon mozoghat (természetesen állandó felügyelet mellett).
Három-négy hónapos korban a hátára fektetett baba ideje nagyobb részét általában azzal tölti, hogy megpróbál hasra fordulni (ha segíteni akarunk neki a gyakorlásban, óvatosan gördítsük át, majd vissza). Hason fekve többnyire tapogatózik, kezével, szájával igyekszik felderíteni a felderítendőket, popsiját égnek emeli, fejét, vállát emelgeti. Mindez természetesen a kis karok-lábak olyan mozgására ad lehetőséget, amit szűk helyen lehetetlen utánozni.
Nem kell a hivatalos út
Ha úgy határozunk, hogy „tücsöktornára” fogunk járni a babával, a következő szempontokat célszerű előre megvizsgálni:
- Megfelelő szakképzettséggel rendelkeznek a pedagógusok? Nem veszélyes? Beiratkozás előtt kérjünk véleményt a gyerekorvostól. Figyeljük meg a foglalkozást. A babák lökdösésével, rázásával járó gyakorlatok veszélyesek. Az sem jó jel, ha az órán jókedv helyett túlzott fegyelem uralkodik, vagy ha az egyéni fejlődés helyett a versengésre fektetik a hangsúlyt.
- Élvezik a gyerekek? Ha egy gyerek tornáztatás közben nem nevet vagy mosolyog, akkor nem is esik jól neki. Különösen rossz jel, ha láthatólag meg van zavarodva, ijedt, vagy ha bármi olyat csináltatnak vele, ami láthatólag nincs ínyére.
- Vannak-e életkornak megfelelő játékszerek? Ebben a korosztályban ilyen például a színes szőnyeg, a mászásra való lejtők, a labdák, a rázogatható játékok.
- Elég sokat játszhatnak-e szabadon a gyerekek, van-e lehetőségük egyedül vagy az anyjukkal együtt kísérletezni? Az óra nagyobb részét érdemesebb erre szánni, mint szervezett gyakorlatokra.
- Szerves része-e a zene az órának? A zene és a ritmikus mozgás, például énekszóra himbálódzás jól kombinálható, és a kisgyerekek is szeretik.
Hadd kövesse a saját tempóját
A gyereket se tornászásra, se másra nem érdemes kényszeríteni, ha nincs hozzá kedve, mert ez erős ellenszegülést vált ki belőle. A tornáztatást akkor kell elkezdeni, amikor láthatólag van rá hajlandósága, és akkor kell abbahagyni, ha közönyös vagy nyűgös viselkedésével jelzi, hogy elég volt.
Ügyeljünk rá, hogy jó erőben legyen
A testi fejlődéshez a jó táplálkozás legalább olyan fontos, mint a torna. Ha (természetesen orvosi engedéllyel) már szilárd ételt is kaphat, a játékhoz szükséges energia- és a fejlődéshez szükséges tápanyagellátás biztosítása érdekében vezessük be az első évre ajánlott étrendet.
Ne mutassunk rossz példát
Példából tanul a gyerek. Az olyan család, amelynek a tagjai együtt tornáznak, összetartóbb. Ha a gyerek azt látja, hogy egy-két kilométeres távolságra autó helyett gyalog járunk vásárolni, a tévé előtt ropizás helyett aerobikozunk, az uszodában úszunk is, felnőttként másképpen fog gondolkodni az egészséges életmódról, és a gyerekeinek is ezt adja tovább.
Szerző: Griffel Tibor
Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.