• beteg
• tünetek

Kényszerbetegség tünete és kezelése

Ezt a pszichiátriai betegséget (más néven kény­szerneurózist) állandóan visszatérő gondolatok, érzésekés impulzusok jellemzik. Ennek eredmé­nye a „szertartásszerű” cselekvések végrehajtásá­ra való erős késztetés (kompulzió), így a kénysze­res kézmosás, takarítás, a kulcsok, a víz, a gáz folytonos ellenőrzése stb.

A beteg megérti, hogy viselkedése szokatlan és irracionális, mégsem tud­ja szabályozni. A szertartásos cselekvéssor csök­kenti a beteg feszültségét, szorongását. Kényszer­betegség a kleptománia (lopási kényszer) és a pi­románia (gyújtogatási kényszer) is. Kényszerbetegség viszonylag gyakran for­dul elő. Fejlett országokban ez a népesség 1%-át érinti. Azért nehéz megmondani, hogy igazából hányan szenvednek kény­szerbetegségben, mert sokan el sem jut­nak az orvoshoz.

Mi válthatja ki?

Sokan végzünk „ártatlan” mindennapos szertartásokat, ami már a gyermekkorban kezdődik: mindig azonos színű járólapra lépünk, mindig ugyanazon az útvonalon megyünk haza stb. Ez mindaddig nem ve­szélyes, amíg nem követi rendkívül erős szorongás vagy félelem attól, hogy esetleg nem hajtottuk végre a szertartásunkat… Csak akkor mondjuk ki a betegség tényét, ha a beteg egész életét, tevékenységét át­hatja a kényszereknek való megfelelés, és ez számára mindennél fontosabb.

(Kép fent) A rituális, kényszeres kézmosás a fertő­zéstől való állandó félelem vagy a piszoktól való undorodás következménye.

A kényszerbetegség sokszor a serdülő­korban jelentkezik először, és számos esetben valamilyen személyesen átélt stresszhelyzet váltja ki. Családi halmozó­dása is lehet. Egyes emberek eleve kényszeres típusú személyiségek, azaz folyamatosan küzde­nek az elismerésért, és más emberek érzé­seit teljesen figyelmen kívül hagyják. Ezeknél természetesen gyakoribb a kény­szerbetegség kialakulása.

Keressük fel orvosunkat!

Súlyos esetben a kényszercselekvések na­ponta akár több százszor is (!) megismét­lődhetnek. Ez viszont nagy mértékben rontja a normálisan végezhető napi tevé­kenységet.

A viselkedést gyakran követő szoron­gás rendkívül zavaró a beteg számára. Ha valaki aggódik amiatt, hogy gondolkodá­sa nem szabályozható módon alakul, vagy eluralkodnak a kényszercselekvési készte­tések, célszerű ezt a kezelőorvossal meg­beszélni.

Mit tehet az orvos?

Orvosunk az érzéseink és viselkedésünk leírásából valószínűleg kényszercselekvés­re gyanakszik majd. Többféle pszichoterapikus kezelést alkalmazhat – a kognitív és viselkedésterápia nagyon sikeres lehet. Az ilyen terápia úgy segít, hogy szembe­sít a kényszercselekvésekkel, és megsza­badít a rituális cselekvésektől. A dolgokat rosszabbnak tartjuk majd, mielőtt kezde­nénk érezni a javulást állapotunkban. Terapeutánk vagy orvosunk egyidejűleg antidepresszáns-kúrának is alávethet.

Milyenek a kilátások?

A kényszerbetegségben szenvedő embe­rek többsége megfelelően beállított keze­lés hatására általában lényeges javulást mutat. Mások, így a kényszeres személyiségű emberek hajlamosak a kezelésnek ellenáll­ni, és még hosszú évekig effajta magatar­tást mutatnak.

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.