Együtt jár-e a magas koleszterinszint a magas vércukorszinttel?
Mielőtt erre a kérdésre válaszolnánk, röviden át kell tekintenünk a vérzsírértékek, az ún. vérzsírtükör kérdését.
Kezdjük az elejéről:
Különösen fontos ez azért, mert míg a koleszterinszint jelentősége viszonylag általánosan ismert, más, legalább ennyire fontos tényezőké kevéssé került a köztudatba. A vér zsírnemű anyagait összességében Hpideknek nevezzük, mivel a véráramban fehérjékhez kötötten fordulnak elő, lipoprotein elnevezésük is használatos.
Fő összetevőik a koleszterin és a triglicerid.
A koleszterinen belül speciális laboratóriumi vizsgálóeljárással négy frakció különíthető el, amelyek egymástól molekulatömegükben és – ami ennél a gyakorlat számára még fontosabb – az érrendszert érintő hatásaikban különböznek.Közülük az ún. alacsony sűrűségű koleszterin az érelmeszesedést elősegítő hatású, míg a nagy sűrűségű rész érfalvédő természetű.
Érelmeszesedést fokozó hatású a triglicerid is. Az LDL-koleszterinen belül újabban egy fokozottan veszélyes alcsoportot is elkülönítettek.
- A cukorbetegség típusai és kezelése
- Koleszterin és fajtái, tényleg károsak?
- Létezik teszt a metabolikus szindróma kimutatására?
Ezek a cikkek is érdekelhetnek:
Ez az ún. kis-nagy sűrűségű koleszterin különösen érzékeny oxidatív hatásokra, könnyen átjut az érfalon, és ott megtelepedve ennek károsodását okozhatja. Minél magasabb a vér LDL-koleszterin-, illetve trigliceridtartalma, minél alacsonyabb a HDL-koleszterinkoncentrációja, annál veszélyeztetettebb a beteg a keringési betegségekkel szemben.
A vérzsírtükör alakulása 1-es és 2-es típusú cukorbetegségnél:
A vérzsírtükör alakulása 1-es és 2-es típusú cukorbetegségben eltérő, 1-es típusú cukorbetegségben, jó anyagcserehelyzet mellett – a cukorbetegségtől független, öröklött zsíranyagcsere-zavar hiányában nem kell számolni a vérzsírértékek eltérésével.
Kedvezőtlen (szénhidrát) anyagcsere-állapotban a vér triglicerid-, valamint kisebb mértékben összkoleszterin-szintje emelkedhet, míg az ún. védő frakció, a HDL-koleszterintartalma csökkenhet. Az anyagcsere normalizálásával azonban ezen eltérések is rendeződnek.
2-es típusú cukorbetegségben és előállapotában, az ún. metabolikus szindrómában a vérzsírtükör megváltozása szinte mindig megtalálható.
Emelkedik a vér (szérum) triglicerid, csökken HDL-koleszterin-tartalma, nőhet az LDL-koleszterin szintje, emelkedhet az összkoleszterin-koncentráció is.
Az össz- és LDL-koleszterin értékének emelkedése azonban nem szükségszerű. A jellemző eltéréseket a trlglicerídszint emelkedése és a HDL-koleszterintartalom csökkenése, valamint egy számított mutató, az LDL-/HDL-koleszterin hányados növekedése képezi.
Ezt a jellegzetes konstellációt a szakirodalom – érelmeszesedést elősegítő hatása miatt – aterogén dizlipldéniiának nevezi. Kedvezőtlen anyagcsere-állapot esetén – ez esetben is a szénhidrát-anyagcserét, – a triglicerid-tartalom és az összkoleszterinszint e betegségformában is emelkedhet.
Ez tovább súlyosbítja a betegséget egyébként is kísérő eltéréseket, jelentős mértékben hozzájárulva az állapotot jellemző fokozott keringési kockázathoz.
E rövid áttekintésből is kitűnik, hogy a vércukor- és vérzsíreltérések nem szorosan függenek össze. Rossz glikémiás állapotot mindig kísér vérzsíreltérés is, ez utóbbi azonban rendezett anyagcsere mellett is előfordulhat.
Hogyan étkezzen a cukorbeteg hányingerrel, hányással járó társbetegségek fellépésekor?
A hányinger, hányás a megszokott étkezési ritmust nehezíti. Kézenfekvőnek tűnhet, hogy ha a cukorbeteg nem vagy kevesebbet eszik, nem vagy kevesebb inzulint is kell kapnia. Ez azonban nem így van.
A hányinger, hányás valamely társbetegség tünete lehet. Ilyenkor pedig az inzuíinszükséglet nem csökken, hanem nő.
A legfontosabb teendő ezért a szokásos inzulinadag beadása és a gyakoribb vércukor-ellcnőrzés mellett az adott időtartarara cső szénhidrátmennyiség bevitele a megfelelő formában.
Ha a beteg folyékony-pépes táplálékot képes fogyasztani, ez lehet a megfelelő beviteli forma, ami a kívánt szénhidrátmennyiség mellett a szükséges folyadékfelvételt is biztosítja. Alkalmas lehet e célra vízben főtt krumpli pépesített formája, sárgarépapüré, reszelt alma, banánpiiré, rántott leves. Természetesen a felsoroltak szénhidráttartalma különböző, a szükséges mennyiség kiszámítandó.
Előfordulhat, hogy a beteg ezt nem, de folyadékot, pl. enyhén citromos limonádét vagy teát még el tud fogyasztani, leghelyesebben gyakran (fél-egy óránként), alkalmanként csak kis mennyiséggel (1/2-1,5 dl) terhelve a gyomrot. Ha a táplálékbevitel e formája sem biztosítható, infúziós folyadék- és szénhidrátpótlás szükséges, ami feltétlenül kórházi ellátást igényel.
Módosítani kell-e a vércukorcsökkentő gyógyszeres, illetve az inzulinkezelést, ha a táplálékfelvétel tartósan csökken. Illetve ellenkezőleg, túlzottan jó étvágy esetén?
A teendőket alapvetően az határozza meg, hogy a táplálékfelvétel csökkentése szándékos-e, avagy azt a betegtől független ok, betegség okozza. Előbbi esetben a vércukorcsökkentő gyógyszerek, így akár az inzulin adagja is csökkentendő. Ha a táplálékfelvétel csökkenése jelentős és hosszan tartó, szükség lehet az addigi kezelés.
A tervezett fogyókúrát és annak módját ezért minden esetben a házi- vagy kezelőorvossal egyeztetni kell. Ha a csökkent étvágy betegség kísérő tünete, a kezelés esetleges módosítását az állapot súlyossága és tartama határozza meg.
Kezdetben elegendő lehet a vércukor gyakoribb ellenőrzése, de előfordulhat, hogy a háttérben zajló betegség következtében az inzulinszükséglet megnő, majd az állapot javulásával vagy gyógyulásával az eredeti szintre tér vissza.
A túlzottan jó étvágy rendszerint többlet szénhidrátbevitellel jár, és a kezelés módosítása nélkül vércukor-emelkedéshez vezethet. Emiatt szükséges lehet a beállított kezelés módosítása abban az esetben, ha a fokozott szénhidrátbevitel hosszabb Időn át tart.
Másképp fogalmazva ez azt jelenti, hogy tablettás vércukorcsökkentő kezelés alatt állók esetében a gyógyszer adagjának alkalmi növelése nem tanácsos, mert a magasabb vércukorszintet nem biztosan védi ki, viszont növelheti a mellékhatások előfordulását.
Inzulinkezelésben részesülők esetében az alkalmazott kezelési rendszer függvényében szükség lehet néhány egységgel több inzulin beadására, ennek módját és idejét azonban előzetesen a kezelőorvossal egyeztetni kell. Tartósan, a szükségesnél több energia- és szénhidrátbevitel, a fizikai aktivitás megfelelő mértékű növelése nélkül súlygyarapodáshoz vezethet, ami szükségessé teheti az addigi kezelés megváltoztatását. Szélsőséges esetben előfordulhat pl, hogy a tablettás kezelés már nem biztosít megfelelő anyagcserekontrollt, s inzulin adására kell áttérni.
Szerző: Szentgyörgyváry Lóránt
Szakmai gyakorlatok és tanulmányok: Életmód-tanácsadás, kiropraktika és reflexológia. Minden érdekel ami az egészséggel vagy annak megőrzésével kapcsolatos. Az oldalon rendszeresen publikálom a saját cikkeimet.