• anyagcsere
• cukorbetegség

Mi a különbség a szénhidrát-anyagcserezavar és a cukorbetegség között?

A cukorbetegség növekvő gyakoriságú, széles rétegeket érin­tő hatása miatt népegészségügyi jelentőségű, krónikus természetű megbetegedés.

A cukorbetegség krónikus természetű megbetegedés.

Annak érdekében, hogy értelmezése, kórismézése, a megelőzésével és kezelésével kapcsolatos stra­tégia a lehető legegységesebb lehessen, a szénhidrát-anyag­cserezavarok kategóriáit, típusait nemzetközi megállapodá­sok határozzák meg, amelyeket időről időre felülvizsgálnak, és az újabb ismeretek, tapasztalatok birtokában módosíthat­nak.

A jelenlegi osztályozás az egészséges mellett a szénhidrát ­anyagcserezavarok három kategóriáját különbözteti meg, amelyek egymástól az anyagcserezavar mértékében és azok potenciális kockázatában különböznek.

A kockázatot illetően mi a közös kimenetelükben?

A kockázat minden esetben keringési betegségek kialakulásával kap­csolatos veszélyeztetettséget jelent.

A szénhidrát-anyagcserezavarok és a cukorbetegség kimenetelét, prognózisát ugyanis végső soron a kerin­gési szövődmények, a nagyerek érelmeszesedés talaján fellépő károso­dásai, pl. az infarktus, az agyi keringési zavar – angolszász elnevezéssel síroké, szó szerinti fordításban „ütés” -, az alsó végtag verőereinek el­változásai határozzák meg.

Glikémiás index

A cukoranyagcsere ép vagy károsodott voltát az éhomi és/vagy az étkezés után mért vércukorszint alakulása jelzi. E két érték figyelembevételével véleményezhetek az anyag­cserezavarok különböző formái is. Nem gondolunk szénhid­rát-anyagcserezavar fennállására, ha az éhomi vércukorszint laboratóriumban, vénás plazmából mérve <5,5 és/vagy a bár­mely időpontban mért (=random) vércukortartalom <7,8 mmol/l. Az ezektől eltérő értékek szénhidrát-anyagcserezavar lehetőségét vetik fel, és ismételt vizsgálatot tesznek szüksé­gessé.

A vércukor értékét befolyásoló tényezők:

E meghatározással kapcsolatban néhány kiegészítést kell tennünk. A vércukor értékét befolyásolja, hogy honnan, vénás vagy kapilláris vér­ből (= hajszálérből) történt-e a mintavétel, illetve hogy milyen mód­szerrel határozzák meg.

A legnagyobb kerin­gési kockázattal a 2-es típusú cukorbetegség, és az ál­landósult vizeletürítéssel társuló l-es típusú cukor­betegség jár.

Szokásosan a vénás vérből, plazmából – az alvadásmentes vérminta felülúszójából -, a laboratóriumi enzimes mód­szerrel mért értéket adják meg, de természetesen hajszálérből vett min­tából, illetve a teljes vérből meghatározva is elvégezhető a vizsgálat. Ilyenkor azonban a normálérték-táblázat segítségével állapíthatjuk meg, van-e eltérés. A továbbiakban minden érték megadásánál magunk is a vénás plazmából végzett meghatározás adatait ismertetjük.

Mit nevezünk ún. „random” mintavételnek?

Szól­nunk kell a „random” – szó szerinti fordítással: véletlenszerű – minta jelentéséről is. Ez eseti meghatározást jelent, a nap bármely szakában végezhető, függetlenül az előző étkezéstől eltelt időtől. Az éhomi vércu­korszint egészséges emberekben általában 3,5-5,5 mmol/l közötti, de <6,0 mmol/l értékig nem tekintjük kórosnak.

Ha az éhomi vércukorszint ismételten mérve ≥7,0, vagy a ran­dom vércukorszint ismételt meghatározással J>11,1 mmol/L, a cukorbetegség véleményezhető. Típusos panaszok esetén az ismételt meghatározástól cl lehet tekinteni, panaszok hiányá­ban azonban két, különböző időpontban végzett mérés szük­séges.

• Ha az éhomi vércukorszint 6,1-6,9 mmol/l közötti, úgynevezett emelkedett éhomi vércukorszintről be­szélünk. Ha 75 gramm cukorral ilyenkor terheléses vizsgálatot végeznek, a 120. percben vett minta cukortartalma 7,8 mmol/l.
• Ha 75 gramm cukorral végzett terheléses vizsgálat 120. percében mérve a vércukorszint >7,8, de < 11,1 mmol/1, úgynevezett csökkent cukortűrő-képesség áll fenn.

Az éhomi vércukorszint ilyenkor <6.0 mmol/l. Ha az éhomi vércukorszint 6,1-6,9 mmol/l és a terheléses cu­korvizsgálat 120. percében mért érték 7,8-11,0 mmol/l közöt­ti, IFG és IGT állapot együttes fennállásáról van szó. E két ál­lapotot együtt korábban „glukoregulációs zavarként” említet­ték.

Olyan anyagcserezavart jelöl, ahol az éhomi és/vagy a terhelés utáni 120. percben vizsgált vércukorszint már eltér az egészségeseken találttól, de még nem éri el a cukorbeteg­séget jellemző értéket.

A cukortűrő-képesség csökkenése, azaz a glukóztolerancia károsodása csak terhelé­ses cukorvizsgálattal lehetséges. Az IFG és IGT állapot egy­mástól függetlenül, de társultan is előfordulhat. Mindkettő a cukorbetegség, az esetek túlnyomó többségében a 2-es típusú diabétesz előállapotának tekinthető.

Követéses vizsgálatok tanúsága szerint a legnagyobb kerin­gési kockázattal a 2-es típusú cukorbetegség, valamint az ál­landósult (vizelet-) fehérjeürítéssel társuló 1-es típusú cukor­betegség jár. A fehérjeürítés ez utóbbi esetben nemcsak a ve­se károsodását, hanem az érbeli hártya működészavarát, a már megindult érelmeszesedéses folyamatot is jelzi. A legkisebb keringési kockázattal az IFG-állapot jár, míg az IGT rizikója ennél nagyobb, de a fent felsorolt cukorbetegség formákénál kisebb.

Az IFG, IGT és a cukorbetegség végső soron egyaránt szénhidrát-anyagcserezavar, de különböző súlyossági állapo­tot tükröz. Míg az IFG és az IGT az esetek egy részében visszafordítható, a cukorbetegség nem. A szénhidrát-anyagcse­rezavarok egyes kategóriáit az alábbi táblázatban foglaljuk össze.

Szerző: Szentgyörgyváry Lóránt

Szakmai gyakorlatok és tanulmányok:  Életmód-tanácsadás, kiropraktika és reflexológia. Minden érdekel ami az egészséggel vagy annak megőrzésével kapcsolatos. Az oldalon rendszeresen publikálom a saját cikkeimet.