A diabéteszes terhesség hosszú távú hatásai
Prégesztációs cukorbetegség
A diabéteszes nőkben bekövetkező terhesség mind az anya, mind a magzat későbbi életére kihatással lehet. Szövődménymentes terhesség esetén az anya szempontjából a szülés utáni hosszú távú életkilátások – közel normoglikémiás anyagcsere-beállítást követően – kedvezőek, az érszövődmények gyakorisága ugyanis alacsonyabb, mint azon cukorbeteg nőkben, akik nem voltak terhesek.
Kivételt csupán a már a terhesség előtt is fennálló, beszűkült veseműködéssel (emelkedett kreatinin-szint stb.) járó vesekárosodás (diabéteszes nefropátia) jelenthet, az előrehaladott veseelváltozás ugyanis tapasztalatok szerint a szülést követően gyakran gyors progressziójú lehet. Azokban az esetekben, ahol a vese cukorbetegség okozta érintettsége csupán minimális fehérjeürítésben (mikroalbuminuría) nyilvánul meg, és a veseműködés mutatói mind a terhesség előtt, mind annak során a normális értéktartományban maradnak, a veseállapot felgyorsult rosszabbodásával nem kell számolni.
Prégesztációs betegségről
Prégesztációs 2-es típusú cukorbeteg anyák gyermekei között egy vizsgálatban a cukorbetegség előfordulását a gyermek 15-19 éves koráig 20%, 20-25. életéve között közel 50% -nak találták. Az előfordulási gyakoriság leányok között magasabb volt (38 vs. 32%). E vizsgálat azonban nem vizsgálta az anyák terhesség alatti anyagcsere-állapotát, azaz nem ismert, hogy a terhesség során közel normális (normoglikémiás) anyagcsere-állapot az utód diabétesz-fogékonyságát csökkenthette-e vagy sem.
Az utóbb említett adat csak első olvasatra ijesztő. Jól ismert ugyanis, hogy a 2-es típusú cukorbetegség esetében az öröklődés, a családon belüli ismételt előfordulás jóval nagyobb mértékű az 1-es típusú cukorbetegségéhez képest. Nincsenek továbbá adatok a gyermekekben kialakuló cukorbetegség „súlyosságára”, valamint táplált-sági állapotára vonatkozóan.
Mindenesetre, az ilyen anyáktól származó gyermekek esetében még nagyobb a jelentősége az egészséges életmódnak, a helyes táplálkozásnak, rendszeres testmozgásnak és a súlytöbblet elkerülésének.
Minden amit tudni kell a gesztációs cukorbetegségről
A gesztációs diabétesz hosszú távú prognózisát illetően némileg eltérő a helyzet. Ez az állapot ugyanis az esetek mintegy 50%-ában egy későbbi cukorbetegség előrejelzője. Ez annak ellenére így van, hogy az állapot a szülést követően az esetek túlnyomó többségében rendeződik, s a kismama vércukorcsökkentő gyógyszeres kezelést nem igényel.
Később, a cukortűrő képesség újra romolhat, a cukorbetegség valamelyik előállapota, majd cukorbetegség alakulhat ki. Korábban és az esetek nagyobb részében alakul ki cukorbetegség azokban az esetekben, amikor a terhességi cukorbetegség kórismézése a terhesség első felében megtörténik, illetve, ahol inzulinkezelés is szükségessé válik.
Milyen betegségekkel járhat együtt a terhességi cukorbetegség?
Terhességi diabéteszeseken – a szénhidrát-anyagcsere alakulásától függetlenül – gyakoribb a magasvérnyomás-betegség, a vérzsíreltérések és a következményes koszorúér-betegség kialakulása, azaz a metabolikus szindróma tünetcsoport megjelenése. Az ilyen nők cukorbetegség szempontjából életük egész további menete folyamán fokozott kockázatúnak minősülnek.
A felsorolt eltérések megelőzésében, későbbi cukorbetegség kialakulásának elkerülésében vagy késleltetésében a megfelelő életmód – életmódba épített, napi gyakoriságú fizikai aktivitás, kvantált étrend – és a túlsúly/elhízás megelőzése alapvető jelentőségű.
Mire kell figyelni a kisgyerekeknél, ha cukorbetegség állt fent a terhesség alatt?
A gesztációs cukorbeteg nőknél minden harmadik-negyedik gyermek esetében kell számolni későbbi cukorbetegség kialakulásának kockázatával. Elengedhetetlen a megfelelő életmód, táplálkozás, fizikai tevékenység mindennapi gyakorlattá válása, a túlsúly/elhízás kerülése.
Tapasztalatok szerint elsősorban a megfelelő mozgásmennyiség életmódba iktatása sikkad el: az étrendre, fölös kalóriák bevitelének elkerülésére még figyel a család, de a számítógépezés helyetti közös programok, kirándulások, nyáron úszás, labdajátékok, biciklizés, télen korcsolyázás, síelés szorgalmazása, évszaktól függetlenül a séta, gyaloglás, természetjárás gyakran elmarad.
Szerző: Griffel Tibor
Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.