Az igazság a diabétesz elleni gyógyszerekről
„Az orvostudomány talán nyerésre áll a glükózszint kézben tartásának csatájában, a diabétesz elleni háborúban viszont vesztésre. Mivel az összes diabéteszes eset 90%-áért felelős 2-es típusú diabétesz jórészt visszafordítható társadalmi és életmódbeli okokban gyökerezik, valószínűtlen, hogy az orvosi megközelítés önmagában megoldást jelentene. Erőteljes, integrált és ötletes válaszra van szükség, amely elismeri a gyógyszeres kezelés korlátait.”
Az idézet a The Lancet című orvosi lap 2010-es különszámának szerkesztőségi cikkéből származik.
Az idézet így folytatódik:
„Az a tény, hogy a 2-es típusú diabétesz, amely jórészt megelőzhető rendellenesség, mára népbetegséggé vált, szégyen a közegészségügyre nézve.”
A diabétesz kezelésének az irányelvek szerint partnerségen kellene alapulnia
A betegnek és orvosának a személyre szabott megoldás megtalálása érdekében együtt kell működnie. Az elgondolás szép, de a megvalósítása nehéz lehet, ha a vércukorszintet gyógyszerekkel állítjuk be, mivel a megfontolt döntésekhez megfelelő információkra lenne szükség, és ezt gyógyszerek mellett nehéz megszerezni.
- Székrekedéssel, diabétesszel és hormonális okokkal kapcsolatos fejfájások
- Szívbetegek gyógyszeres terápiája
- Cukorbetegség vizsgálatok
Ezek a cikkek is érdekelhetnek:
Az orvosoknak jobban tudatában kellene lenniük, milyen problémát jelenthetnek a cukorbetegségre felírt gyógyszerek. Ebben a fejezetben a helyes döntés meghozatala érdekében bemutatom a jelenleg kapható gyógyszereket, így több ismeret áll majd rendelkezésére annak, aki orvosával vitatja meg, mi lenne számára a legjobb út.
Metformin és biguanidok
Ha valaki 2-es típusú cukorbetegségben szenved, jó eséllyel írtak már fel neki metformint. Ez az úgynevezett „biguanidok” közé tartozik, hozzávetőleg 30 éve van forgalomban -még manapság is a legszélesebb körben használt orvosság. A metformin úgy csökkenti a vércukorszintet, hogy növeli az izmok inzulinérzékenységét, így több glükózt tudnak felvenni.
A máj érzékenységét is növeli, emiatt ez a szerv kevesebb glükózt bocsát ki. Nem okoz súlygyarapodást -más kezelésekkel szemben -, sőt éppen fogyást is eredményezhet. Van arra is némi adat, hogy a metformint szedők között ritkábban fordul elő rák. Az még nem világos, hogy ez a gyógyszer jótékony hatásának vagy a lecsökkent vércukorszintnek tudható be. Messze ez a legjobb készítmény, de még hatásosabb a diabetikus diéta és életmód követése mellett.
A metformin szedésének kezdetekor néha előfordulhatnak gyomor- és bélpanaszok, mint például hányinger, görcsölés és hányás, valamint puha vagy híg széklet, habár a legújabb, lassan felszívódó készítmény minimálisra csökkenti ezeknek a mellékhatásoknak a valószínűségét. Egyesek jól tolerálják ezt a szert, míg mások kevésbé.
Problémák a metíorminnal
Az Egyesült Államokban a metformin címkéjén súlyos veszélyekre figyelmeztetnek, mivel van egy nagyon csekély kockázata a tejsavas (laktat) acidózis néven ismert állapotnak, ami halálos kimenetelű is lehet. A metformint ráadásul a vese dolgozza fel, ezért súlyos veseproblémák esetén nem szabad használni. De még így is, a mellékhatásaival együtt is azt mondják, a jobb diabéteszgyógyszerek közé tartozik. Mindazonáltal a metformin talán legsúlyosabb mellékhatása, hogy kiüti a B12-vitamint, különösen azoknál, akik szedése közben gyomor- és bélpanaszokkal küzdenek.
Ez valószínűleg a homociszteinszintet is növeli, ami erős együtt-járást mutat a szívinfarktus megnövekedett kockázatával. A B12-vitaminra gyakorolt hatásról először 2004-ben számoltak be, a legtöbb orvos azonban nincs ennek tudatában, vagy legalábbis nem ennek megfelelően jár el. Ennek különösen azoknál lehet jelentősége, akik a gyógyszer szedése közben emésztési problémákat tapasztalnak.
Ezt egy 2009-ben, a British Medical Journalban közölt kísérlet is megerősítette. A kísérlet 196 résztvevőjének 850 mg metformint, másik 194 embernek pedig placebót adtak naponta háromszor, több mint négy éven keresztül. A metformint szedőknél azt találták, hogy 19%-kal csökkent a B2-vitamin-szintjük azokhoz képest, akik placebót szedtek – a tanulmányok ideje alatt náluk szinte egyáltalán nem történt változás. Továbbá a B2-vitamin szintjének metformin okozta csökkenése nemcsak időleges volt, hanem megmaradt, idővel még kifejezettebb lett.
Ugyanez a szám a placebót szedőknél négyről ötre nőtt. A placebót szedőkhöz képest a metformint kapó embereknél a homocisztein mennyisége is 5%-kal nőtt, folsavszintjük viszont ugyanolyan maradt. A homociszteinszint különösen azoknál nőtt, akiknél a B12-vitamin-szint csökkent – ami azt mutatja, hogy a B-vitamin-szint csökkenése működésbeli jelentőséggel bír.
Mit lehet tenni?
Metformin szedése alatt ellenőrizzük a homocisztein szintjét. Ha magas, több B2-vitamint kell a szervezetünkbe juttatni – legjobb, ha más, homocisz-teincsökkentő B-vitaminokkal: B -tal és folsavval együtt szedjük. Ennek a vitaminnak az ajánlott napi beviteli mennyisége túlságosan alacsony. Mindenkinek minimálisan 10 µg B-t kellene naponta a szervezetébe juttatnia. Egy jobbfajta multivitamin ezt biztosítja, de ha alacsony a B-vitaminszint, vagy túl magas a homociszteinszint, a hiány kiküszöböléséhez 500 ug-nál is többre lehet szükség.
Az életkor előrehaladtával a B-vitamin egyre nehezebben szívódik fel, a hiánya pedig tudvalévőleg növeli az agyzsugorodás ütemét, s ezáltal a gyorsuló emlékezetromlás és az Alzheimer-kór kockázatát.
A metformin természetes alternatívái
A metformin legjobb alternatíváját antidiabetikus akcióterv jelenti, amely tartalmazza a javasolt alacsony GL étrendet, akárcsak a króm és más étrend-kiegészítők szedését, és a napi legalább 20 perces testmozgást.
A szulfonilurea gyógyszerek ártalmasak
A szulfonilurea gyógyszerek közé az Amaryl, az Euglucon és a Diamicron nevű készítmények tartoznak. Ezek a gyógyszerek a hasnyálmirigysejteket (úgynevezett béta-sejteket) több inzulin termelésére ösztönzik. A legtöbb, 2-es típusú diabétesszel küzdő ember túl sok inzulint állít elő – a baj az, hogy a termelt inzulin nem működik megfelelően. Ezért aztán nem sok értelme van a hasnyálmirigyet még több termelésére ösztönözni azért, hogy hozzáigazítsuk pontosan ugyanahhoz a rossz étrendhez, amely elsősorban a diabétesz kialakulásához vezetett. Ha az étrend már megfelelő, ezek az orvosságok sokszor szükségtelenekké válnak, és abba kell hagyni szedésüket.
Mit lehet tenni?
A szulfonilurea készítmények legáltalánosabb mellékhatása a fölös inzulin, ami miatt túl sok glükóz vonódik ki a vérből. Ez az agy glükózellátásának súlyos csökkenéséhez, ún. „hipoglikémiához” vezethet – ami eszméletvesztéssel járhat a vércukorszint túlzott csökkenése miatt.
Erre figyelni kell, ha az étrend hirtelen javul, mivel ez a mellékhatás egyre gyakoribbá válhat, ahogy a gyógyszerigény csökken: például 6 héttel az alacsony GL étrendem és a króm szedésének elkezdése után az egyik páciensem vércukorszintje normalizálódott, ám mivel Amarylt szedett, többször hipoglikémiás állapotba került. Ezután orvosa leállította a gyógyszer szedését.
A szulfonilurea készítmények gyomor- és bélpanaszokat is okozhatnak, köztük hányingert, hányást és hasmenést, vagy székrekedést és súlynövekedést. A súlygyarapodás jelentős lehet, amit a már amúgy is veszélyesen sok inzulinnal rendelkező embereknél az inzulinszint növekedése vált ki. Arra is vannak bizonyítékok, hogy ezek a gyógyszerek károsítják a hasnyálmirigyet, így a működése túl korán leáll, ezért bár a cukorszint beszabályozása gyorsan megtörténik, csak rövid ideig tart.
Az új gyógyszerek gyanúsak?
A gyógyszerekkel kapcsolatban egyszerű gazdasági tényeket keli szem előtt tartani. A gyógyszeripari cégek csak olyan szabadalmaztatott gyógyszerekből juthatnak pénzhez, amelyekre monopóliumot élveznek, s így magas árat szabhatnak, amiből finanszírozhatják marketingkampányukat. Ha egy szabadalom lejár, rendszerint 15 év után, bárki legyárthatja a gyógyszert, ilyenkor az ára és a haszon is lecsökken. A metformin szabadalmi védettsége például már lejárt, ezért más gyógyszereknél jóval olcsóbb.
Ezért legyünk óvatosak az új gyógyszerekkel
Annak a ténynek, hogy először is engedélyeztek egy ártalmas gyógyszert, majd a piacról történő kivonásáig 3 évnek kellett eltelnie attól számítva, hogy az ártalmasságát egyértelműen bizonyították, mindenkit gyanakvóvá kellene tennie bármilyen új gyógyszer irányában.
Vannak új készítmények, amelyek teljesen más módon hatnak, mint a létező diabéteszgyógyszerek, és azt ígérik, hogy ezekkel elkerülhetők az olyan, glitazonokhoz társuló problémák, mint például a súlygyarapodás és a szívbetegségek megemelkedett kockázata. Bár lehetséges, hogy a gyártó cégek teljesen őszinték a potenciális kockázatokkal kapcsolatban, azonban még így is néhány évig forgalomban kell lenniük ahhoz, hogy a ritkább vagy a súlyos mellékhatások kiderüljenek.
Ezen új gyógyszerek közül néhányat arra terveztek, hogy kiváltsák a szulfonilurea készítményeket, köztük a fentebb tárgyalt Amarylt, Euglucont és Diamicront, amelyek szabadalmi védettsége hamarosan lejár, vagy már le is járt.
A szulfonilurea gyógyszerek a megevett étel mennyiségétől függetlenül ugyanolyan mértékben serkentik az inzulinkiválasztást. Az új gyógyszerek viszont érzékenyebbek a táplálék mennyiségére. Ez azt jelenti, hogy a termelt GLP-1 és a felszabaduló inzulin mennyisége igazodik a táp-lálékbevitelhez. Mint már tudjuk, nem valami szerencsés, ha több inzulin termelődik, mivel maga a túl sok inzulin is ártalmas. Másik haszna pedig a ritkább hipoglikémia, ami a régebbi gyógyszerek legfőbb árnyoldala volt.
Általánosságban tehát az új gyógyszerek úgy hatnak, hogy az inzulinérzékenység elvesztésének ellensúlyozása, és a diabéteszeseknél az inzulintermelődés gyakran előforduló csökkenésének áthidalása érdekében növelik az étkezéskor termelődő GLP-1 mennyiségét.
Mit lehet tenni ha új gyógyszert ajánlanak?
Ha egy új gyógyszert ajánlanak nekünk, nézzünk utána a mellékhatásoknak, és kérdezzük meg orvosunkat, hogy az új gyógyszer vajon hatásosabb-e a régieknél. Bár a megszokott gyógyszerek nem hoznak annyi hasznot, ezért a gyógyszercégek nem is kínálják olyan agresszíven az orvosoknak, de legalább már jó ideje forgalomban vannak.
Magától értetődő, hogy érdemes az új gyógyszereket összehasonlítani, na persze nem placebóval, hanem a jelenleg elérhető legjobb kezeléssel.
Egy, a diabéteszgyógyszerek hatásosságáról szóló összefoglaló cikk például erre a következtetésre jutott:
„Az újabb, drágább szerekkel (tiazolidindionokkal, alfa-glükozidáz-gátlókkal és meglitinidekkel) összevetve a régebbiek (a második generációs szulfonilureák és a metformin) hasonlóan vagy még jobban hatnak a glikémiás szabályozásra, a lipidekre és más köztes mutatókra. Nagyívű, hosszú távú összehasonlító tanulmányokra van szükség a különböző, szájon át adható diabéteszkészítmények jól mérhető klinikai hatásának meghatározásához.”
A fent említett „mutatók” azt jelentik, hogy a beteg többet vagy kevesebbet szenved, és hogy tovább él-e.
Az agresszív gyógyszeres kezelés nem megoldás
A cukorbetegeknek nem csak az új gyógyszerekkel és lehetséges hosszú távú mellékhatásoknak kell tudatában lenniük. Néhány orvos elkezdte annak újragondolását, hogyan kell a nagy kockázatnak kitett diabéteszes pácienseket kezelni. A hagyományos megközelítés szerint a lehető legagresszívebb en kell megpróbálni lecsökkenteni a szívbetegségeket előre jelző tüneteket.
Természetes alternatívák
Ha a diabéteszt és az ehhez társuló szövődményeket a „belső globális felmelegedés” és a metabolikus szindróma folyamatának részeként tekintjük, mint ahogy ebben a részben említettem, nyilvánvalóvá válik, hogy a test ökológiájának táplálkozásbeli és életmódbeli változtatások révén történő átalakítása a legjobb út ahhoz, hogy csökkenjenek a kockázati mutatók, legyen az magas glükózszint, koleszterinszint vagy vérnyomás, nem pedig mellékhatásokat okozó gyógyszerkoktélok szedése.
Az inzulin és az inzulinserkentő gyógyszerek veszélyei
Mostanra tisztán látjuk, hogy a legkevésbé kívánatos dolog a nagyon magas inzulinszint. Másrészt, ha valakinek l-es típusú diabétesze van, akkor szükség van inzulinra a glükóz vérből sejtekbe történő juttatásához ekkor a legkevésbé kívánatos dolog az inzulinhiány, mert az diabetikus kómát válthat ki.
Szerencsére antidiabetikus akciótervünket követve drámaian csökkenthető az inzulinszükséglet és egyensúlyba hozható a vércukorszint, amitől a közérzet jobb lesz, az életerő pedig több. A 2-es típusú diabétesz esetében sohasem szabad eljutnunk odáig, hogy inzulinra legyen szükségünk. Természetesen ez olykor megtörténik, hiszen az emberek nem akarnak étrendjükön változtatni, vagy nem tudnak szabadulni cukorfüggőségüktől.
Szerző: Griffel Tibor
Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.