A D-vitamin hatása az izmok és a csontok egészségére
Könnyen lehet, hogy az idős korra gondolva a törékeny és a gyenge az első szó, amely az eszünkbe jut. Talán egy totyogó nénikét látunk magunk előtt vagy egy hajlott hátú, botra támaszkodó öregurat megereszkedett, pergamenszerű bőrrel, ritkás hajjal és reszelős hanggal. Aligha jut viszont eszünkbe egy szép tartású, feszes izmú, szemmel láthatóan jó erőben lévő ember.
Ha ennek az illetőnek egykor sportolóhoz illő fizikuma vagy modelleket megszégyenítő tartása volt is, az ma már csak a régi fényképeken látszik. Kevesen gondolnak csak arra, milyen szerepet játszik az izomtömeg az öregedésben, és hogyan működnek együtt az izmok és a csontok abban, hogy megőrizzék mozgékonyságunkat, önállóságunkat és főként fiatalosságunkat.
25. életév után elkezdődik egy lassú „leépülés” a csontokban
Az átlagos amerikai/európai huszonöt éves kora után évente fél kiló súlyt szed fel – és eközben negyed kilóval csökken izmainak a tömege. Negyed kiló izom talán nem tűnik olyan soknak, pedig valójában eléggé komoly veszteség – azt jelenti, hogy évente 1-2%-kal csökken az erő. Az izomerő általában húsz és harminc éves kor között a legnagyobb, majd fokozatosan csökken, és emiatt a legtöbb ember ereje 70 éves korára már 30%-kal lesz kisebb.
Részben ellensúlyozható
Ha az ember rendszeres testmozgással – és azon belül is erősítéssel – igyekszik fenntartani és tovább fejleszteni az izomzatát. Ámde az idős kor sok esetben olyan körülményeket és testi nehézségeket hoz magával, amelyek kombinációja igencsak megnehezítheti az izomtömeg megőrzését. A hanyatlás tehát folytatódik, és ahogy csökken az erőnk, úgy leszünk egyre kevésbé aktívak, hiszen a hétköznapi tevékenységek is mind nehezebbé és kimerítőbbé válnak. Mindez csak tovább gyorsítja az izmok leépülését, és fokozza az ember általános törékenységét.
A gyógyszergyárak felelőssége
Általában nem hallunk arról, hogy az emberek az izomtömeg-csökkenés miatt kénytelenek rosszabb életminőséget elviselni, vagy hogy emiatt halnak meg. Annál többet hallunk a csonttömegvesztésről és a csontritkulásról, különösen a menopauzán túl lévő nők esetében. A. gyógyszergyárak ma már közvetlenül a fogyasztók körében népszerűsítik csontritkulás elleni készítményeiket, azt ígérve, hogy azok segítenek a nőknek megőrizni csontjaik sűrűségét, sőt akár vissza is fordíthatják a csontleépülés folyamatát.
- Csontritkulás és szédülés, D-vitamin és oszteopénia
- A kalcium tartalmú étrend-kiegészítők megvédik a csontjaim?
- D-vitamin, csodavitamin?
Ezek a cikkek is érdekelhetnek:
Ezzel kapcsolatban két dolgot kell megjegyezni:
- Ezen igen agresszívan reklámozott gyógyszerek közt van olyan, melynek semmiféle hatása sincs a csípőcsonttörések kockázatára, kizárólag a gerinctörések gyakoriságát csökkenti, amelyek – bármilyen furcsán hangzik is – jóval kevésbé veszélyesek a csípőcsonttöréseknél;
- Az e gyógyszereket szedő nők több mint feléről (58%) bizonyosodott be, hogy enyhén vagy kórosan D-vitaminhiányosak. A csípőcsonttörések kockázata jelentősen csökkenthető viszont azzal, ha megfelelő szintre növelik az ember kalcium- és D-vitamin-szintjét.
D-vitamin fontossága a csontok egészsége szempontjából
Ebben a cikkben majd látni fogjuk, hogy mennyire kritikus fontosságú a D-vitamin a test csontos izomrendszerének egészségéhez, és milyen nagy mértékben függhet „az idős kor” minősége a megfelelő D-vitamin-szint fenntartásától.
Növekedés és csontosodás
A csont szót hallva gyakran régészeti leletekre vagy éppen temetőkre gondolunk. Az ön csontjai azonban nagyon is élnek, és anyaguk állandó lebomlásban és újjáépülésben van. Ezt a folyamatot csontátépülésnek nevezzük.
Csontvázunknak évente 20-40%-a újul meg. A gyermekek szervezete gyorsabban építi fel az új csontot, mint ahogy a meglévőt lebontja, így a csonttömegük egyre nő. Az emberek a húszas éveikben érik el az úgynevezett csúcscsonttömegüket.
E lassú leépülés eredményeként a csontváz sűrűsége egyre csökken, a csontok mind törékenyebbé válnak. Az évek múlásával aztán felgyorsul ez a folyamat. A menopauza után a nők csontsűrűsége évi 2-4%-kal csökken; a férfiaknál hatvan éves kor után évi 1-2% a csökkenés mértéke.
A csontok sűrűségét fiatalabb korban kell megalapozni!
Talán mondani sem kell, hogy ha szeretnénk megőrizni csontjaink sűrűségét, akkor fiatal korban kell minél nagyobb csonttömeget gyűjtenünk, és azt meg is kell őriznünk attól az életkortól is, amikor a leépülés kezdene dominálni. Ha így teszünk, elég valószínű, hogy életünk későbbi szakaszaiban sem lesznek csontproblémáink.
Hogy miként növelhetjük meg fiatalon a csonttömegünket, és miként őrizhetjük meg idősebb korunkra?
Mindkét kérdésre ugyanaz a válasz: éljünk aktív életet, az étrendünk pedig tartalmazzon elegendő kalciumot. A csontok egészségével kapcsolatban sokat hangsúlyozzuk a megfelelő kalciumbevitel fontosságát, de emellett gyakran elsikkad a D-vitamin jelentősége. Pedig a D-vitamin olyan, mint például az élesztő egy kenyér tésztájában.
Több tényező is befolyásolja a csontok fejlődését, növekedését és regenerációját, például a hormonok, a testmozgás és a D-vitamin-szintézis is. A D-vitamin nélkülözhetetlen ahhoz, hogy a kalcium kellő hatékonysággal szívódjon fel a vékonybélből, ahonnan aztán a vér közvetítésével jut el a csontokba, és ott lerakódva teszi szilárdabbá őket – lényegében egyfajta ragasztóként. D-vitamin hiányában a kalciumból nagyon kevés szívódik csak fel, ami megzavarja a csontok újjáépülésének folyamatát: nem képződik a lebomlott mennyiség pótlásához elegendő új csont.
Nincs elegendő D-vitamin?
A csontozat egész életen át tartó lebomlását és felépülését nagyrészt a parathormon szabályozza, amelyet a pajzsmirigy alsó és felső részén lévő mellékpajzsmirigyek termelnek. Ha D-vitamin hiányában nem épül be elegendő kalcium a csontokba, a lebomlás és felépülés finom egyensúlya megbomolhat. Ilyenkor aztán hiába tömjük magunkat kalciumban gazdag ételekkel, isszuk literszám a tejet és szedünk olyan sok kalciumpótlást, amennyit csak tudunk, ha a szervezetünkben nincsen elegendő D-vitamin, nem leszünk képesek kellő hatékonysággal felszívni a csontjaink számára szükséges kalciumot. Nem leszünk képesek ellensúlyozni a csontok leépülését, és ez súlyos csontproblémákhoz vezethet.
De miért is annyira fontos a kalcium?
A csontszövetben, a sejtek kollagénrost hálózatában eléggé nagy mennyiségű kalcium-hidroxi-apatitnak kell lerakódnia ahhoz, hogy a csontok mineralizációja (ásványianyag-beépülése) megfelelő legyen. A becslések szerint kóros D-vitamin-hiány esetén az ember nagyjából csak harmad-feleannyi kalciumot képes felszívni, mint amikor megfelelő a D-vitamin-szintje.
Ráadásul nem is csak a csontok egészségéről van szó. A. nem kielégítő kalcium-felszívódás egész sor élettani problémát idézhet elő, ugyanis a kalciumra az anyagcsere-folyamatok és az ideg- és izomműködések legtöbbjéhez is nagy szükség van.
A legismertebb csontbetegség a csontritkulás, amely a csontok porózussá, törékennyé és gyengévé válását jelenti. A D-vitamin hiány kiválthatja a csontritkulást, illetve súlyosbíthatja is az állapotot. Jó néhány tanulmány mutatta ki, hogy hiába fogyaszt valaki elegendő kalciumot, ha hiánya van D-vitaminból, akkor nem lesz képes növelni, illetve fenntartani a csonttömegét. Ennél is több kutatás igazolta, hogy a csontritkulásban szenvedők körében gyakori probléma a D-vitamin hiány.
Ha nem jutunk elegendő D-vitaminhoz, az nem csak idős korunkban lesz hatással a csontjainkra
Amennyiben fiatal korunkban van D-vitamin-hiányunk, amikor a vegyület kulcsfontosságú a csontozat építéséhez (vagyis a harmincas éveinkig), akkor nem leszünk képesek kellően nagy csonttömeget felhalmozni ahhoz, hogy a leépülés felgyorsulását követően meg tudjuk őrizni csontjaink erejét. A csontritkulás férfiaknál is előfordul, de a nők sokkal nagyobb veszélyben vannak. Mivel a nők szervezetében kevesebb a tesztoszteron, az izomtömegük is kisebb (így egyébként az is érthető, miért kell a nőknek keményebben megdolgozniuk az izomtömeg növeléséért és megtartásáért: az izomtömeg nagysága tekintetében a tesztoszteron az egyik fő meghatározó tényező).
A nők és a menopoza hatása a csontokra
A nők egyébként eleve kisebb csonttömeggel kezdik életüket, és hosszabb ideig élnek; a menopauza után pedig, amikor hirtelen lecsökken az ösztrogén szintjük, erősen felgyorsul csontjaik leépülése.
Az átlagosnál nagyobb a csontritkulás kockázata azon férfiaknál is, akiknek szervezetében túl kevés tesztoszteron termelődik. Az osteoporosis (csontritkulás) korai jeleit egy egyszerű, fájdalmatlan csontsűrűség vizsgálattal lehet kimutatni.
D-vitamin hiány és az afrikai származású emberek érintettsége
Ennek az az oka, hogy a genetikailag afrikai származású emberek általában 9-15%-kal nagyobb csonttömeggel kezdik életüket, mint európai társaik. A krónikus D-vitamin-hiány azonban idővel felülkerekedik e természetes védelmen, és emiatt az négereknél is fokozottabb csonttömegvesztés észlelhető, és nagyobb lesz a csonttörések kockázata.
Csontsűrűség és a D-vitamin – tanulmány
Nyilvánvaló, hogy a csontritkulással együtt járó legsúlyosabb problémát a törések jelentik
Ez a rendellenesség évente másfél millió csonttörésért felelős – ezen belül a leggyakoribbak a csigolyatörések (ez okozza az idős nőknél gyakran látható hajlott hátat, és a deréktáji idegek összepréselésén keresztül az isiászos fájdalmakat is), valamint a bordák, a csukló és a csípőcsont törései. Ez utóbbiak tartós mozgáskorlátozottságot okozhatnak, és akár végzetesek is lehetnek. A csontritkulással összefüggő törések gyakoribbak a téli hónapokban, amikor az izmok általában gyengébbek, és nagyobb az esés kockázata.
Ha az ember nem folytat rendszeres testmozgást a téli hónapokban is, hogy megőrizze izmai és csontjai erejét és tömegét, akkor nagyobb lesz az esélye annak, hogy elesik és csonttörést szenved. A helyzetet tovább ronthatja a D-vitamin hiány, mivel az UV-B-sugárzás nélküli téli hónapokban megfelelő D-vitamin készletekre és a D-vitamin pótlására van szükség.
Csontritkulás: „a néma kór”!
Minthogy a törés bekövetkeztéig a csontritkulás egyáltalán nem jár fájdalommal, az állapotot „néma kórnak” is nevezik. Sok tanulmány igazolta már, hogy a D-vitamin – általában kalciummal együtt adagolva – hatékony módszer a csonttömeg növelésére, illetve fenntartására, és a csontritkulással együtt járó törések megelőzésére.
Hogyan hatnak a csontritkulás elleni gyógyszerek?
Az 1995-ben piacra dobott Fosamax volt a biphosphonátoknak nevezett, a csontritkulás kezelésére engedélyezett gyógyszercsalád első tagja. Azóta más, ugyanebbe a csoportba tartozó készítmények is megjelentek már. A biphosphonátok a csont átépülési ciklusára hat NE D-vitamint vagy placebót.
A biphosphonátok lényegében azáltal segítenek, hogy lassítják a bomlást, amivel így lépést tud tartani az új csontszövet képződése. A vizsgálatok szerint e szerek három év alatt akár 60%-kal is csökkenthetik a gerinctörések és 50%-kal a csípőcsonttörések kockázatát. A leglátványosabb eredmények a szedés első három-öt évében tapasztalhatók, de a javulás akár tíz éven át is folytatódhat, bár már jóval kisebb mértékben. Ha azonban a páciens abbahagyja a gyógyszer szedését, akkor szinte azonnal elkezdi elveszíteni a visszanyert csonttömeget.
Ezek a készítmények azonban korántsem tökéletesek
Elég sokba kerülnek, és egyeseknél különféle mellékhatásokat okoznak. Bizonyos páciensek például olyan kellemetlen emésztőrendszeri tüneteket tapasztalhatnak, amelyek idővel elviselhetetlenné válnak. A mellékhatások miatt tanácsolják a pácienseknek, hogy egyenes háttal üljenek, ami meggátolja a szer nyelőcsőbe való visszakerülését, ahol irritációt okozhatna. Étellel együtt a biphosphonátok nem szívódnak fel, ezért a páciensek a szer beszedése után harminc percig semmit nem ehetnek vagy ihatnak (a Boniva esetén hatvan percet kell várniuk).
A Fosamax (alendronát), az Actonel (risedronát) és a Boniva (iband-ronát) a menopauzát követő csontritkulás megelőzésére és kezelésére is megkapta a forgalmazási engedélyt; míg azonban a Fosamax és az Actonel bizonyítottan csökkenti a csípőcsont- és gerinctörések számát is, a Bonivát az Egyesült Államok Élelmiszer- és Gyógyszer-felügyeleti Hivatala (FDA) csak a gerinctörések kockázatának csökkentésére találta alkalmasnak. A Miacalcin (kalcitonin) és az Evista (raloxifen) szintén csak a csigolyatörések ellen véd, a csípőcsonttörés ellen nem. A Forteo (teriparatid) a csontképzést serkenti, és ezáltal jelentősen csökkenti nemcsak a gerinctörések, hanem az egyéb csonttörések kockázatát is.
A gyógyszerek nem helyettesíthetik a kalcium bevitelt
Hiába állnak azonban ma már a rendelkezésünkre ilyen hatékony gyógyszerek, semmiképpen sem helyettesíthetik a megfelelő kalciumbevitelt, sem a normális D-vitamin-szint fenntartását. A gyógyszerek csak úgy képesek kifejteni hatásukat, ha a szervezet, amelyben alkalmazzák őket, megfelelő mennyiségben tartalmaz a csontképzéshez szükséges alapanyagokat. A biphosphonátok eredményes alkalmazásáról szóló beszámolók legtöbbjében a páciensek kalciumot és D-vitamin-pótlást is kaptak.
Nem árt itt felidézni azt a tényt, hogy a D-vitamin-pótlás bizonyítottan több mint 20%-kal csökkenti az elesések valószínűségét, ami igen fontos a meggyengült csontozatéi páciensek esetében. Egy randomizált, kettős vak klinikai vizsgálat például azt mutatta ki, hogy a három hónapon át naponta D-vitaminnal és kalciummal kezelt alanyok (egy idős otthon női lakói) 49%-kal ritkábban estek el, mint a csak kalciumot kapott társaik. Arról sem szabad megfeledkezni, hogy a D-vitamin a kalcium-anyagcserén és a csontok egészségének megőrzésén kívül a szervezet sok más folyamatában is fontos szerepet játszik.
Csontproblémák nem csak idős korban, hosszú évekig tartó észrevétlenség után jelentkezhetnek
Az ember szinte elvárja, hogy aki idős, annak gyengébbek legyenek a csontjai, mint egy fiatalnak. Tény, hogy az életkor csökkenti a csontok ellenálló képességét. Ha egy ötven és egy hetven éves embernek azonos is a csontsűrűsége, a csonttörés kockázatában igen nagy lesz közöttük a különbség. A hetvenévesnél kettő-négyszer nagyobb a törés valószínűsége.
Kevesen gondolnak azonban arra, hogy a fiatalabbak körében is előfordulhatnak súlyos csontrendellenességek, és ez a diagnózist is megnehezítheti azokban az esetekben, amikor az orvos nemigen tud mit mondani általános jellegű fájdalmakra panaszkodó páciensének. Ha önnek fájnak a csontjai, sajognak az izmai és gyengének érzi magát, akkor lehetséges, hogy a korábban már említett, D-vitamin-hiánnyal összefüggő problémával, csontlágyulással (osteomalacia) küszködik. A magyar név kissé megtévesztő, ugyanis nem a csontok meglágyulásáról van szó, hanem arról, hogy a felépülés során eleve nem keményednek meg eléggé. A csontlágyulás leggyakoribb oka a D-vitamin hiánya.
A csontritkulást gyakran néma kórnak is nevezik, hiszen a törés bekövetkeztéig semmilyen tünete sincs, ezzel szemben a csontlágyulás fő jellemzője a csontok mélyéről eredő, makacs és heves fájdalom. Ez elsősorban a kar, a láb, a mellkas, a gerinc és/vagy a medence csontjaiban jelentkezik. Rendszerint már az is fájdalmat okoz, ha az orvos óvatosan megnyomja a sajgó területet, amelyet emiatt sok esetben – tévesen – fibromyalgiás fájdalom kiváltó pontjának gondolnak.
A csontlágyulás okozta panaszok általában a téli hónapokban a legsúlyosabbak
Amikor a szervezetben alig termelődik D-vitamin. A fájdalom sok esetben állandó, heves és lüktető, így a mindennapos tevékenységeket és az alvást is akadályozhatja. Szintén gyakori tünet az izomfájdalom és a gyengeség, amelyek teljesen kiszámíthatatlanul jelentkezhetnek és tűnhetnek el. E fájdalom ugyancsak fokozhatja az eleséses balesetek kockázatát. A kezeletlen csontlágyulás hosszabb távon meggyengíti a csontokat és hajlamossá tehet a törésekre, elsősorban a gerincoszlop alsó részén, a csípőcsontban és a csuklóban.
Hogyan mutatható ki a csontlágyulás?
A röntgenfelvételek és denzitometriás vizsgálatok itt nem segítenek, mivel nem képesek különbséget tenni a csontlágyulás és a csontritkulás között. Ha pácienseim ezen állapot jellegzetes tüneteire panaszkodnak, és a testi vizsgálat során fájdalmat éreznek, amikor könnyedén megnyomom a szegycsontot, a sípcsont elülső részét és az alkart, akkor D-vitamin-hiánnyal összefüggő csontlágyulást állapítok meg náluk, és intenzív D-vitaminkúrára fogom őket, aminek a tavasszal, nyáron és ősszel végzett mértékletes napozás is része.
A diagnózis igazolása céljából laborvizsgálatot kérek, hogy állapítsák meg vérükből a 25-D-vitamin szintjét, mivel az jelzi a legpontosabban a szervezet D-vitamin-ellátottságát. Ezután nyolchetes kúra következik, amelynek során hetente egyszer 50 000 NE D.,-vitamint kell beszedniük. Két hónap elteltével újabb vérvizsgálat következik, hogy lássam, javul-e a D-vitamin-szintjük. Ha nem, újabb, az előzővel megegyező nyolchetes kúra következik;
Az elhízott pácienseknek olykor dupla adagra van szükségük a D-vitamin-szint megnöveléséhez
Az általam felírt kezelés általában megszünteti a problémát, bár ez nem megy egyik pillanatról a másikra. Néha egy teljes év is eltelik, mire a beteg valóban jobban érzi magát, és a D-vitamin-szintje is tartósan megfelelő lesz.
Számtalan kutatás igazolta azon nagyszerű eredményeket, amelyeket a D-vitamin-szintet növelő módszerekkel értek el a csontlágyulásos pácienseknél. A.z e rendellenességgel küszködő betegeknél a 25-D-vitamin szintjének a normális értékre történő növelése teljesen megszüntette a fájdalmat, bár nem tagadom, hogy a gyógyulási folyamathoz idő és türelem kell. A csontlágyulás kialakulása hónapokig vagy akár évekig is eltarthat, de ugyanennyi időre lehet szükség az állapot megszüntetéséhez is.
Izom- és csontfájdalom, gyengeség és nem múló kimerültség – ezek a fibromyalgia tipikus tünetei. És a csontlágyuláséi is. Egyazon problémáról volna szó? Az utóbbi időkben rendkívül nagy mértékben megnőtt a nehezen körülírható tünetekkel járó, egyértelműen nem diagnosztizálható rendellenességek előfordulási gyakorisága. E problémák egyike a fibromyalgia. A fibromyalgia egészen húsz évvel ezelőttig ismeretlen volt. Nincs olyan diagnosztikai módszer, amellyel egyértelműen bizonyítható volna, hogy az adott páciensnek nbromyalgiája van. A diagnózis kizárásos alapon történik – vagyis ha minden egyebet kizártak, akkor csak ez a rendellenesség marad.
Akinek azt mondják, hogy fibromyalgiában szenved, annak sokszor valójában csontlágyulása van!
Ha valaki olyan bizonytalan panaszokkal jelentkezik a rendelőben, mint a sajgó csontfájdalom és az izomgyengeség, az orvos sok esetben nem is tudja, hogy ezek a D-vitamin hiányra jellemző tünetek. Emiatt nem vizsgálják meg a páciens D-vitamin ellátottságát. Ha megtennék, az derülne ki, hogy az ilyen tünetekre panaszkodók jelentős részének D-vitamin-hiánya van.
Más kutatók is kimutatták, hogy ha nem veszik észre a D-vitaminhiányt, ez az egyszerű téves diagnózis hosszadalmas, kizárásos vizsgálati eljáráshoz vezethet, amely feleslegesen tartja fájdalmak közt a pácienseket, és elnyújtja kezelésüket.
E betegek eredetileg a legkülönfélébb diagnózisokat kapták – állapotuk okaként hol degeneratív ízületi betegséget, hol krónikus depressziót, krónikus kimerültség szindrómát, ízületi gyulladást vagy természetesen fibromyalgiát jelöltek meg. A kapott kezelések is igen változatosak voltak: néhány fiatal nőt például azzal küldtek haza, hogy szedjenek NSAID-eket (nem szteroid jellegű gyulladáscsökkentő szereket, amilyen például az Aleve), egy idősebb, 58 éves afroamerikai úrnak narkotikumot és más igen erős hatású gyógyszereket írtak fel. Dr. Plotnikoff legnagyobb megdöbbenésére egyáltalán nem tudott 25-D-vitamint kimutatni öt olyan páciensnél, akiknek orvosaik azt mondták, hogy a fájdalmat „csak beképzelik”.
Hátfájás
A hátfájás a második leggyakoribb neurológiai rendellenesség Észak-Amerikában és Európában, csak a fejfájás előzi meg. Évente több mint 50 milliárd dollárt költenek a kezelésére – jelentős részét teljesen hiába, ha nem találnak konkrét okot. A krónikus hátfájás az esetek jó részében progresszív jellegű, és sok páciensnél egyáltalán nem találnak olyan konkrét kiváltó okot, amelyet kezelni lehetne.
Lehetséges volna, hogy egyes esetekben összefüggés van a hátfájás és a D-vitamin-hiány között?
A Journal ofthe American Board of Family Medicine című szaklap egy 2008-ban megjelent cikke hat olyan esetet vizsgált meg, amikor a páciensek krónikus hátfájásra panaszkodtak, illetve sikertelen hátműtéten estek át. Miután enyhén vagy kórosan alacsony D-vitamin-szintjüket normálisra növelték, látványosan javult az állapotuk. Néhányuknak teljesen el is múlt a hátfájása, aminek alapján a szerző, dr. Gerry Schwalfenberg azt javasolta, hogy a hátfájásra panaszkodó páciensek esetében fordítsanak nagyobb figyelmet a lehetséges D-vitamin hiányra.
Az angolkór felülvizsgálata
Hadd említsünk meg még néhány dolgot a gyermekkori csontlágyulásnak is nevezett angolkórral kapcsolatban. A gyermekek csontfejlődési rendellenességeivel összefüggő szomorú tény, hogy ezeket általában csak akkor észlelik, amikor már nem lehet elkerülni bizonyos, az egész életre kiható mellékhatásokat. A felnőtteknél bármilyen heves is a fájdalom, a csontlágyulás nem jár látható tünetekkel.
A még növekvő csontú gyermekeknél azonban a nem megfelelő módon megkeményedő csontok meggörbülhetnek a test súlya alatt, ahogy a kicsi feláll és járni kezd. Az angolkór legfeltűnőbb jelei a befelé vagy kifelé görbülő lábak és a besüppedt mellkas, amelyen a mell két oldalán füzérszerű csontdudorok láthatók. A kar és a láb csontvégei szélesebbek lehetnek a normálisnál.
E látható torzulásokon felül az angolkóros gyermekeknél csontfájás és izomgyengeség is felléphet, ám e panaszokat nem mindig tudják elég érthetően jelezni. Az angolkórt a 17. század közepén, Európában azonosították először, és amint ma már köztudott, az ipari forradalom idején vált súlyos problémává. A korabeli orvosok értetlenül álltak a városlakó fiatalok körében igen gyakorivá vált csontdeformációk előtt, amelyek nemcsak Európa vidéki gyermekeinél voltak ismeretlenek, hanem a náluk sokkal rosszabb körülmények közt élő afrikai és ázsiai gyermekeknél is.
Egészen az 1920-as évekig kellett várni, hogy a dr. Sniadecki és dr. Huldschinsky nyomdokain járó dr. Alfréd Hess és dr. Lester Unger végre sikeresen felkeltse az emberek érdeklődését: New Yorkban végzett munkájukkal bebizonyították, hogy a napfény csodaszer az angolkór ellen. Bár néhány orvos és tudós már évtizedekkel korábban rájött, hogy a napból származó UV-sugárzás kedvezően hat az egészségre, és az angolkórt is gyógyíthatja, hosszú időnek kellett eltelnie, mire a bizonyítékok szélesebb körben is ismertté és elfogadottá váltak.
Az angolkórt tehát sikerült hatékonyan megszüntetni – legalábbis egy időre
A.z 1950-es években azonban a brit csecsemőknél sorra mutatták ki, hogy megemelkedett a kalciumszintjük, ami maradandó agykárosodást okozott. A kormány szakértői ezt – alaptalanul – azzal magyarázták, hogy a gyártók túl sok D-vitamint adnak a tejhez, ennek mértékére vonatkozóan ugyanis nem volt érvényben központi szabályozás.
Noha azóta sem bizonyosodott be, hogy a túlvitaminozott tej lett volna az ok, az európai kormányok gyorsan cselekedtek, és törvényben tiltották be a tej és más ételek D-vitaminnal történő dúsítását. E lépés nyomán újra felütötte a fejét az angolkór, és komoly gyermek-egészségügyi problémává vált néhány zsúfolt európai nagyvárosban, például Londonban, Glasgow-ban és Párizsban. Svédországban és Finnországban ma ismét kapható D-vitaminnal dúsított tej, margarin és gabonapehely, ám a többi európai országban csak margarinhoz és gabonapelyhekhez keverik a vitamint.
Az elmúlt néhány évben az Egyesült Államokban is újra terjedni kezdett az angolkór
Ez arra késztette az Amerikai Gyermekorvosi Akadémiát, hogy hangot adjon aggodalmainak, és felülvizsgálja a gyermekek és serdülők számára addig általa ajánlott D-vitamin-beviteli értékeket. Mivel a betegség igen ritka lett, az orvosokat nem kötelezi törvény az esetek bejelentésére, így előfordulásuk gyakoriságáról nem is állnak rendelkezésre országos statisztikák. Ráadásul a mai orvosok túlnyomó része egy olyan korban sajátította el mesterségét, amikor nem találkozhatott az angolkórral, így nem különösebben hatékonyak a betegség felismerésében és kezelésében. Ez azonban már a közeljövőben megváltozhat.
Bár az angolkór még mindig rendkívül ritka az amerikai gyermekek körében, az esetek száma egyre nő. A szülőknek oda kell figyelniük gyermekeik étrendjére és életmódjára. Az angolkór kezelésének az alapja a gyermek D-vitamin-szintjének normalizálása. Fűzőre és olykor műtéti beavatkozásra is szükség lehet, hogy korrigálják a csontok már kialakult torzulásait. Ha egy gyermek angolkóros lett, a betegség káros hatásainak egy részétől már nem lehet megmenekülni. Talán soha nem lesz olyan magas és erős, amilyen az örökletes tulajdonságai alapján lehetne.
Jelentősen megnő nála bizonyos betegségek, például egyes rákos daganatok, az l-es típusú cukorbetegség és a sclerosis multiplex kialakulásának a kockázata is. Nem ez a legjobb kezdete egy hosszú és egészséges életnek – különösen ha azt is figyelembe vesszük, hogy a betegség megfelelő mennyiségű D-vitamin és kalcium adásával tökéletesen megelőzhető. Egy gyermeknél még a kisebb mértékű D-vitamin hiány is elegendő lehet ahhoz, hogy megakadályozza a maximális testmagasság és csonttömeg elérését.
Ha e gyermeknek a továbbiakban sem lesz megfelelő a D-vitamin-szintje, felnőtt korára várhatóan egy sajátos hormonegyensúly-zavar, az úgynevezett másodlagos mellékpajzsmirigy-túlműködés alakul ki nála. Ez felgyorsítja a csontanyagcserét és a csonttömeg leépülését, ami viszont megnöveli a csontlágyulás és a csontritkulás kockázatát. A csontritkulás kialakulása egyébként már évtizedekkel az „idős kor” előtt is megkezdődhet; a maradandó fogyatékosságot okozó jelenséget már húszas éveikben járó fiatal embereknél is kimutatták
Kis és nagy ugrások
Ha az izmok és a csontok közül az egyiktől meg kellene válnia, melyiket választaná? Nehéz döntés, ugye? A kétféle szövet egész szervezetünkben összehangoltan funkcionál, és lehetővé teszi, hogy a test megtartsa formáit és működéseit. Az izmok szolgáltatják a testrészek mozgatásához szükséges erőt, és az izomzat a test összes többi rendszerével kapcsolatban áll, így a csontozattal is.
Kulcsfontosságú szerepük van az izmoknak a csontok fejlődésében és épségük megtartásában; a belekben a D-vitamin segítségével felszívódó kalcium pedig az idegi impulzusok továbbításához és az izmok működéséhez is nélkülözhetetlen. Ami a csontokat illeti – amelyeknek szintén nagy szükségük van arra, hogy elegendő kalcium és D-vitamin álljon rendelkezésükre -. ha nem kapcsolódnának hozzájuk vázizmok, akkor nem volnánk képesek gyalogolni, táncolni, beszélni vagy enni. A csont- és izomrendszer ugyanolyan létfontosságú fennmaradásunkhoz, mint az oxigén, melyet belélegzünk.
E két szövet szoros összefonódása miatt nem meglepő tehát, hogy ami az egyiknek árt, az a másikban is kárt tehet. Dr. Heike Bischoff-Ferrari és mások évekkel korábban végzett átfogó vizsgálataiból kiderült, hogy az alacsony 25-D-vitamin szint az idősebb férfiaknál és nőknél összefüggésben áll a kisebb izomerővel, valamint a bizonytalanabb mozgással, a gyakoribb esésekkel és a mozgáskorlátozottsággal is.
Az alacsony D-vitaminszint közrejátszhat az izmok tömegének és erejének csökkenésében
A lábak teljes működőképessége – hogy az egyéb testrészekéről most ne is beszéljünk – igen sokat számíthat abban, hogy az ember idősebb korban meg tudja őrizni aktivitását és fenn tudjon tartani egy bizonyos életminőséget. Ez azután visszahat arra, hogy az illető mennyire képes fenntartani és fejleszteni ezeket a szöveteket. Az izmoknak és a csontoknak is szükségük van a testmozgásból és erősítésből fakadó, jótékony hatású fizikai terhelésre, amely sokat számít e szövetek egészsége szempontjából (erről a 249-50. oldalon lesz szó).
Az eredmény arra készteti a kutatókat, hogy folytassák az ilyen irányú vizsgálatokat, mivel elképzelhető, hogy az optimálistól elmaradó izomerejű serdülők további csontfejlődésében maradandó káros hatások jelentkeznek.
A megfelelő D-vitamin- és kalciumbevitel, valamint a csontokat és izmokat megterhelő mozgás dinamikus triót alkotnak. Ez az idősebb felnőttekre és a serdülőkor előtti gyermekekre is igaz – utóbbiaknál a testmozgás kedvezően hathat a csontok fejlődésére. Sorra jelennek meg a tanulmányok, amelyek a túl kevés D-vitamin, túl kevés kalcium és túl kevés testmozgás veszedelmes kombinációjának következményeivel foglalkoznak.
Ha pedig mindez nem volna elég, egyes tanulmányok szerint a mai gyerekek és tinédzserek az ajánlott minimális mennyiségnél 20%-kal kevesebb kalciumhoz jutnak. A magyarázat itt a túl sok feldolgozott ételben és üdítőitalban keresendő. Mivel a gyermekek és 50 év alatti felnőttek napi D-vitamin-bevitelére vonatkozó ajánlások több mint ötven éve változatlanok, és mivel a gyermekkori elhízás egyre súlyosabb gondokat okoz, könnyen lehet, hogy a mai legifjabb generáció lesz az első az emberiség történetében, amely megtapasztalja a D-vitamin-hiány súlyosabb következményeit.
Pedig nincs mentség rá, ha nem jutunk elegendő D-vitaminhoz, hiszen a napfény ingyen van. Ugyanakkor azt is mindannyian jól tudjuk: bőven akad kifogás, hogy miért ne menjünk a napra, és miért feledkezzünk meg arról, hogy mit mulasztunk. Amíg késő nem lesz.
Szerző: Griffel Tibor
Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.