• bőrrák
• D-vitamin
• emlőrák
• napozás
• prosztata
• rák

A rák egyik titka – földrajzi előfordulásának gyakorisága (tanulmányok-statisztikák)

Azt is megállapították, hogy a napon sok időt töltőknél jóval később jelentkezik a prosztatarák, mint azoknál, akik csak ritkán mennek a napra (az előbbieknél átlagosan 72,1 évesen, az utóbbiaknál 67,7 éve­sen). Minthogy a prosztatarák igen lassan fejlődik, ez a diagnózis meg­születésére vonatkozó öt év különbség nagyon sokat számít.

További tanulmányok a rákos megbetegedésekről:

2002-ben két olyan tanulmány is megjelent, amelyek a napsütés és a rák megelőzése közötti összefüggést támasztják alá. Az amerikai Országos Rákkutató Intézet orvosai arról számoltak be, hogy a sza­badban dolgozók, illetve a napos klímájú helyen élők kisebb valószí­nűséggel halnak meg emlő- vagy vastagbélrák következtében.

Azt is megállapították, hogy az Egyenlítőhöz közelebb élőket kisebb való­színűséggel fenyegeti a petefészek- és prosztatarák miatti halálozás.

Egy hónappal korábban a Cancer című szakfolyóiratban egy kutató arról írt, hogy a napfény egy sor, az ivarszerveket és az emésztőrend­szert érintő rákos daganat megelőzésében segít. A szerző, dr. William Grant megállapította, hogy az Egyesült Államok délnyugati államai­ban élőkhöz képest az ország északnyugati csücskében, New England-ben élőket kétszer nagyobb eséllyel fenyegeti az emlő-, a petefészek-, a vastagbél-, a prosztata-, a húgyhólyag-, a méh-, a nyelőcső-, a végbél­és a gyomorrák kialakulása.

Bőrrák előfordulása

Joggal merülhet fel a kérdés: mi a helyzet a melanomával és a nem melanoma típusú bőrrákos esetekkel, amelyek száma elméletileg meg­növekedhetne a több napozástól?

Grant ezzel kapcsolatban is végzett számításokat: 3000-rel többen halnának meg bőrrák miatt, ami rette­netesen nagy szám – de ez mégis lényegesen kisebb a túl kevés napo­zás okozta halálesetek számánál. Már volt róla szó, hogy a melanomák zöme a test napnak legkevésbé kitett részein alakul ki, és hogy a sza­badban, a napon való egész napos munkavégzés csökkenti e daganat­típus kialakulásának a kockázatát. Egyes rákos megbetegedések erő­sen nemhez kötött jellegűek: emlőrák többnyire nőknél alakul ki, prosztatarákban viszont csak férfiak betegedhetnek meg.

A Gartand fivérek és munkatársaik, valamint dr. William Grant kimutatták, hogy akinek a vérében milliliterenként legalább 20 ng 25-D-vitamin van, annál 30-50%-kal kisebb a vastagbél- és végbélrák, az emlőrák és egy sor egyéb rosszindulatú daganat kialakulásának a kockázata.

Igen erős összefüggés mutatható ki a rák és a rasszok között is

Ala­posan dokumentált tény, hogy a rosszindulatú daganatos betegségek gyakoribbak az afroamerikai lakosság körében, mint az európai szár­mazásúaknál, ráadásul kisebb hányaduk éli túl a kórt.

A tudósok már régóta feltételezik, hogy e különbséget – legalábbis részben – a D-vita­min-ellátottság eltérései okozzák. Az afroamerikaiak körében ugyan­is gyakoribb és átlagosan súlyosabb a D-vitamin-hiány, hiszen melaninban gazdag bőrük a napfény UV-B-sugarainak jóval nagyobb há­nyadát nyeli el, így azok nem tudnak reakcióba lépni a 7-DHC-vel, és emiatt a bőrben kevesebb D-vitamin termelődik.

A Hardvard egyetem is kutatott

A Harvard Egyetem kutatóinak nagyszabású vizsgálatai arra derí­tettek fényt, hogy az afroamerikai férfiaknál, még ha figyelembe vesz­nek is egy sor étrendi, életmódbeli és egészségügyi rizikótényezőt, 32%-kal nagyobb a rákos megbetegedések kockázata (az összes rossz­indulatú daganattípust figyelembe véve), mint fehér férfi társaiknál, a rák okozta mortalitás pedig 89%-kal bizonyult magasabbnak.

Az Amerikai Rákkutatók Szövetségének egy 2005-ös találkozóján a Harvard Egyetem témavezetője, dr. Edward Giovannucci orvos- és táplálkozástudományi professzor a nyitó elő­adásban olyan érveket sorolt fel, amelyekre szinte mindenki felkapta a fejét. Kutatásai alapján arra a következtetésre jutott, hogy a D-vita­min-szint növelése esetén minden egyes bőrrák okozta halálesetre harminc gyógyult daganatos eset jutna.

Emlőrák

Kezdjük a döbbenetes statisztikákkal: azok a nők, akik az emlőrák fel­ismerésének idején D-vitamin-hiányosak, csaknem 75%-kal nagyobb eséllyel halnak bele a betegségbe, mint azok, akiknek megfelelő a D-vi­tamin-szintjük. Ráadásul az előbbi csoport tagjainál kétszer nagyobb az áttétképzés valószínűsége.

Az Egyesült Államokban évente 40 ezernél is több nő hal meg emlőrákban, így a szívbetegség után a nők körében ez a második leg­gyakoribb halálok. Minden nyolcadik nőnek volt vagy lesz valamikor élete során emlőrákja. Az évente e betegséggel diagnosztizált több mint 200 ezer nő számára a rák nem csupán testi következrnényekkel jár, hanem lelkiekkel is. Az emlőrákkal összefüggő önbecsülési zava­rok rendkívül súlyosak lehetnek.

1999 májusában jelent meg dr. Esther John nagy jelentőségű tanulmá­nya, amely az Országos Egészségügyi és Táplálkozási Felmérés során gyűjtött emlőrák-statisztikák elemzésének eredményeit ismertette. A vizsgálat egészen rendkívüli összefüggésekre vetett fényt a napozás és az emlőrák között.

Ez azt jelenti, hogy az új esetek száma évente 75-150 000-rel csökkenhetne, a megelőzhető halálesetek száma pedig 17 500 és 37 500 között lenne. Óvatos becslés szerint a fokozott napozással évi 100 000 új emlőrákos eset és 27 500 e betegség miatti haláleset lenne elkerülhető. Ha a több napozást D-vitaminban gazdag étrenddel vagy táplálékkiegészítőkkel kombinálnák, a két adat 150 000, illetve 38 000 lenne.

2007-ben szakemberek két nagyszabású kutatás – a Harvard Egye­tem munkatársainak ápolónők körében végzett hosszú távú vizsgálat­sorozata, valamint a londoni Sí. George’s Kórház vizsgálatai – eredmé­nyeit összesítették, és az ennek alapján közreadott jelentésük szerint a legmagasabb 25-D-vitamin-szintű pácienseknél volt a legkisebb az emlőrák kockázata.

Emlőrák és napozás

E kutatások alapján dr. William Grant úgy becsüli, hogy Európában a napozás hiánya lehet felelős az emlőrák okozta halálese­tek mintegy 25%-áért. A közelmúltban pedig a Torontói Egyetemen dolgozó dr. Júlia Knight számolt be arról, hogy a tinédzserként és fiatal korukban legtöbbet napozó nőknél több mint 60%-kai kisebb az em­lőrák kialakulásának a kockázata azon társaikhoz képest, akik a leg­kevesebbet voltak a napon. Nem nehéz elképzelni, micsoda izgalmat keltene egy olyan gyógyszer bejelentése, amellyel hasonló eredmények érhetők el!

Persze ismét joggal merülhet fél a bőrrák problémája.

Nem emelked­ne meg annak előfordulási gyakorisága a több napozás miatt? Jelenleg az Egyesült Államokban évente mintegy 500 nő veszíti életét nem me­lanoma típusú rákos daganatok miatt. Mivel a fenti statisztikák szerint évente ugyanott 27 500 nő hal meg idő előtt a kevés napozás miatt, nem nehéz kiszámolni, hogy a túl sok napozás miatt idő előtt elhunyt minden nőre 55 olyan jut, aki a túl kevés napozás miatt halálozik el.

Prosztatarák

A szívroham és a tüdőrák után a prosztatarák a legnagyobb férfigyil­kos: csak az Egyesült Államokban több mint 50 000 halálos áldozatot szed évente. A prosztatarákban megbetegedők negyede hal bele a kór­ba, amely így az egyik legveszedelmesebb ráktípusnak számít. Áldoza­tainak száma több mint tízszer nagyobb a melanoma áldozataiénál.

A férfiak különösen rettegnek a prosztataráktól, mivel annak mű­téti kezelése gyakran okoz impotenciát. Egy, a Lancet 2001. augusz­tusi számában megjelent tanulmány szerzői igazolták, hogy a prosz­tatarák kialakulásának kockázata közvetlenül összefügg a napozás mennyiségével.

Ez utóbbi csoport tagjainál átlagosan 66%-kal csökkent a prosztata­rák kialakulási kockázata. A második és harmadik negyedbe soroltak körében is jelentősen kisebb volt e daganattípus kialakulási kockázata, mint a negyedik negyedbe tartozó, legkevesebbet napozó férfiaknál.

Az Egyesült Államokban évente nagyjából csak 600 férfi hal meg idő előtt nem melanoma típusú bőrrákban, miközben a prosztatarák halálos áldozatainak száma a 37 000-et is eléri. Könnyen kiszámít­ható, hogy a túl sok napozás miatt idő előtt életét vesztő minden férfira 55 olyan férfi jut, akinek idő előtti halálát a túl kevés napozás okozza. De ha beszámítjuk is a melanomát – amelynek számos kockázati té­nyezője közül a túl sok napozás csak az egyik -, a számok még így is egyoldalúak: az arány tíz az egyhez.

Vastagbélrák

A vastagbél és a környező területek rosszindulatú daganatai – együt­tesen vastag- és végbélráknak vagy kolorektális ráknak nevezik őket – férfiaknál és nőknél egyaránt megjelenhetnek. Az emlő- és prosz­tatarákhoz hasonlóan a vastag- és végbélrák is sokkal gyakoribb a bőr­rákoknál, és jóval veszélyesebb is. Évente nagyjából 150 000 amerikai­val közlik, hogy rosszindulatú kolorektális tumorja van, és nagyjából a 35%-uk bele is hal a betegségbe.

Számos tényező

A vastag- és végbélrák kialakulásá­nak számos tényezője van, közülük az egyik legszélesebb körben elis­mert az étrend. Különösen veszélyes az olyan étrend, amelyben sok a zsír, illetve a nem organikus módon, nem füvön nevelt vágóállatok­ból származó vörös hús.

A Journal ofClinical Oncology egyik 2008-as számában jelent meg dr. Kimmie Ng, a bostoni Dana-Farber Rákkutató Intézet vezető kuta­tójának tanulmánya, amely szerint a vér magas 25-D-vitamin-koncent-rációja 48%-kal javította a vastag- és végbélrákban szenvedő pácien­sek túlélési rátáját. Dr. Ng és csoportja 304 olyan páciensről gyűjtött adatokat, akiknél 1991 és 2002 között mutattak ki kolorektális dagana­tot. Csak olyan személyeket vontak be, akiknek a rák felismerése előtt legalább két évvel megmérték már a 25-D-vitamin-szintjét.

A pácien­sek sorsát halálukig, illetve a vizsgálat 2005-ös befejezéséig követték nyomon

Ez idő alatt 123 beteg halt meg, közülük 96-an a rák miatt.

Ezek az eredmények tökéletesen egybevágnak több tucat, az el­múlt évtizedben tett más megfigyeléssel, köztük azokkal, melyeket dr. Cedric Garland publikált. Laboratóriumának beszámolója szerint annál, akinek vérében a 25-D-vitamin-szint egészséges tartományban van, háromszor kisebb a valószínűsége annak, hogy belehal a vastag­bélrákba.

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.